Honnan indult a projekt, és honnan jött az az ötlet, hogy a fikciós sorozat mellé egy dokumentumfilmet is készítsetek?

Kovács Dániel: A fikciós sorozat fejlesztését már több mint két éve elkezdtük. A valós történeten alapuló sorozatok esetében a forgatókönyv-fejlesztés kutatással kezdődik, ahogy történt A Király esetében is – ott is egy másfél éves kutatás után tudtunk nekiállni a produkciónak, és ugyanez volt a Birodalom esetében is. Ráadásul ugyanazzal a kutatócsapattal dolgoztunk, Hatala Csenge vezetésével elkezdtük felderíteni, hogy mit is lehet tudni a fénykorban – ami a pornóban kilencvenes évek végét, a kétezres évek elejét jelentette Magyarországon – az iparágban tevékenykedő szereplőkről, akik hirtelen nagyon nagyra nőttek.

Elkezdtük megvizsgálni azt is, hogyan történhetett meg, hogy Magyarország a rendszerváltás után nem sokkal – gyakorlatilag 10-15 év elteltével – a pornó fellegvára lett; valóban egy birodalmat építettek fel. Már a kutatás is baromi izgalmas dolgokat mutatott meg, és ennek kapcsán elkezdtük felvenni, vagy legalábbis megpróbáltuk felvenni a szereplőkkel a kapcsolatot. Nyilván a mi történetünk középpontjában Kovi, Michelle Wild, Maja Gold és Monique Covet állnak. Valakit könnyen, másokat nehezebben értünk el, de mindenkivel felvettük a kapcsolatot, így elkezdtünk beszélgetni velük. Az elején nyilván volt némi bizalmatlanság a részükről, és végül sikerült kialakítani egy olyan nexust, hogy elkezdtek megnyílni és mesélni. Szerintem 

nagyon gyorsan megértették azt, hogy nem egy olyan sorozatot szeretnénk csinálni, ami öncélúan a meztelenkedést vagy az ezzel járó hype-ot szeretné górcső alá venni, hanem sokkal inkább az emberi sorsokra vagyunk kíváncsiak, 

illetve arra, hogy mi volt az az út, ami oda vezethette őket, hogy a pornóipar mellett döntsenek. 

Aztán Kovi olyan szinten elkezdett megbízni bennünk, hogy kinyitotta a régóta porosodó raktárát, ahol gyakorlatilag az életében felvett összes pornófilmje nyersanyagait tárolta a legkülönbözőbb adathordozókon. Ezek leginkább analóg felvételek voltak különböző VHS és egyéb kazettákon, de nem voltak túlzottan rendszerezve, viszont tényleg mindent meg lehetett találni. Ezek megnézése viszont nem volt egyszerű feladat, mert a technológiát gyakorlatilag újra kellett éleszteni, és mindent digitalizálni. De így is rengeteget tanultunk belőlük, hiszen a nyersanyagban igazából mindent hallasz: a rendezői instrukciókat és adott esetben azt is, ha valakivel valami probléma van, sőt, a werkfilmek nyersanyagából is sokat lehetett építkezni. Eközben született meg bennünk az ötlet, hogy izgalmas lenne nemcsak fikcióval foglalkozni, hanem többek között ezeket a felvételeket is felhasználva az eredeti szereplőket is megszólaltatni, és egy picit jobban a történetük mélyére ásni. Nemcsak a producerekkel vettük fel a kapcsolatot, hanem stábtagokkal is, ők jellemzően a filmes szakmából jöttek, és közülük nagyon sokan mélyen eltitkolták, hogy egyébként pornóban is dolgoztak. A dokumentumfilmet egyébként a mai napig forgatjuk (interjúnk április elején készült – a szerk.).

Hogy sikerült kiépíteni ezt a bizalmi kapcsolatot?

Michelle Wild és Kovi esetében az volt a szerencsém, hogy mindketten ismerték és nagyon szerették A Király című sorozatot, így nagyjából be tudták lőni, mire törekszünk, és könnyebben tudtak nyitni. Monique esete más volt, mert jellemzően külföldön élt, és nem nagyon tudott erről az egészről semmit. Ő keményebb dió volt, de a személyes találkozás után maga döntött úgy, hogy ebbe beleáll – Monique egyébként is nagyon sok mindenbe beleáll, az összes szereplő közül ő az, aki körül a legtöbb botrány kialakult. Viszont a forgatókönyv fejlesztése során képes volt annyira megnyílni, hogy nagyon-nagyon őszintén és nyitottan tudott beszélni a saját gyerekkoráról és a traumáiról, amit sokszor még hallgatni is nehéz volt.  

Egyetlen olyan szereplő volt, aki inkább elzárkózott, és ugyan tudtunk vele találkozni, és hozzájárult ahhoz, hogy a Birodalom sorozatban használjuk művésznevét, de neki már annyira másról szól az élete, hogy semmi másban nem szeretne részt venni.

A Birodalom 18-as korhatár-besorolást fog kapni, a dokumentumfilmmel is ez a helyzet?

Egészen biztos vagyok benne, hogy igen, és nem azért, mert rengeteg meztelen testet tervezünk benne mutatni, hanem mert maga a téma megköveteli a felnőtt besorolást.

A pornóipar érzékeny téma. Hogyan tudjátok promózni a filmet? Milyen stratégiátok van erre, milyen lehetőségekkel élhettek?

Szerintem a klasszikus értelemben vett televíziós promócióból lesz a legkevesebb, hiszen a 18-as tartalmat a lineáris képernyőn csak abban az idősávban lehet hirdetni, amikor egyébként is mehetnének 18-as tartalmak, vagyis késő éjjel. Szerintem nem kell arra számítani, hogy óriási nagy dömpingje lesz a képernyőn, de más utakon lesz rá lehetőségünk. A Birodalomnak már van egy trailere, ami online elérhető. Szerintem inkább a digitális térre fogunk koncentrálni, illetve arra számítunk mindannyian, hogy olyan témát mutatunk be, ami mellett nehéz elmenni.

Mindenkinek lesz valamilyen véleménye a filmről, annak pedig nagyon örülnék, ha a különböző online felületeken, TikTokon vagy Instagramon párbeszéd indulna a témáról. Egy biztos: a Birodalomnál nekem az volt a rendezői célom, hogy bár rengeteg olyan helyzettel találkoznak majd a nézők, amikor a szereplők ruha nélkül lesznek, mégis elérjük azt a hatást, hogy ne a meztelenségre figyeljenek, hanem a történetre. Ha ez sikerül, akkor jó munkát végeztünk.

A meztelen igazság pusztán bemutat, vagy értékítéletet is mond a pornóiparról?

A dokumentumfilmnek elsősorban az a célja, hogy megpróbáljon a lehető legmélyebbre ásni ebben a témában, és olyan dolgokat is feltárjon, amiről kevésbé beszélnek az emberek. Ennek segítségével meg tudjuk érteni, hogy milyen emberi sorsok és milyen döntések vezetnek ahhoz, hogy valaki a pornózás mellett döntsön. Azt is bemutatjuk, hogy ennek milyen következményei és további hatásai vannak az életükben.

A kérdésedre válaszolva: 

egyáltalán nem célunk, hogy ítéletet mondjunk. Nagyon fontos szerkesztői elv, hogy ugyanúgy megmutassuk a negatív dolgokat, mint a pozitív élményeket, sőt, olyan véleményeket is, amelyek nagyon szélsőségesek. 

Olyan izgalmas dolgokra világítunk rá, amelyekkel mi magunk is menet közben szembesültünk, például, hogy milyen brutális és azonnali következményekkel jár – akár a férfi pornószínészekre nézve is –, ha valaki úgy dönt, hogy ebben az iparban akar érvényesülni. Szerintem mindenki, aki megnézni a filmet, maga dönti majd el, hogy melyik oldalnak hisz, kivel tud egyetérteni, azonosulni, ki iránt érez empátiát.

Ha már a következményekről volt szó, te hogy látod: azoknak a szereplőknek vagy akár stábtagoknak, akik valaha a pornóiparban dolgoztak, milyen lehetőségeik vannak elhelyezkedni civil területen vagy esetleg a médiában?

Az biztos, hogy egyfajta stigmával mindenféleképpen jár, főleg az, ha valaki a kamera előtt pornózik. Azt gondolom, ez a legbrutálisabban a nőket érinti. Ha egy nő pornózik, és felkerül az internetre, az nagyjából letörölhetetlen. Sokan fiatalon, 18-20 évesen úgy gondolják, ennek semmi különösebb következménye nem lesz, majd később van, aki milliókat költ arra, hogy kitörölje magát az internetről. 

Ráadásul ennek nemcsak arra van hatása, hogy miből fogsz élni, hanem arra is, hogy miként fogsz tudni működtetni egy családot. Például az egyik nagyon izgalmas témánk az volt, hogy mára több szereplőnk is apuka vagy anyuka, és van köztük, akinek az egyik gyereke húszéves, a másik még csak hat-hét. Fontos kérdés, hogy egyáltalán a gyerekeik hogyan tudták meg azt, hogy az anyjuk vagy az apjuk mivel foglalkozott. Vajon a suliban hallották, vagy leültek velük beszélgetni? Másik kérdés, hogy egy gyerek hogyan dolgozza fel azt, ha valamelyik szülője pornóban szerepelt.

Említetted, hogy Kovi rendelkezésetekre bocsátott rengeteg felvételt. Ez mennyi nyersanyagot jelentett, és hogyan válogattátok ki a dokumentumfilmhez?

Több száz kazettáról beszélünk. Az RTL-nél nagyon jó fejek voltak, mert a raktárukban található összes olyan berendezést, ami alkalmas arra, hogy ezeket lejátsszuk, beüzemelték, így a házam egyik kis szobájában berendeztünk egy átíró rendszert, amelyben nagyon sokáig non-stop húztuk be ezeket az anyagokat. Nyilván nehéz volt végignézni, de inkább hallgattuk őket, mert rajta voltak a rendezői instrukciók, és ezekből kiszűrtük az érdekes dolgokat, amelyekre fel tudunk fűzni további történeteket. De nemcsak Kovitól kaptunk anyagot, hanem a szereplőktől is.

A Birodalomnak és a dokumentumfilmnek is központi témája lesz, hogy annak idején Magyarországon nagyon divatos volt erotika expókat rendezni. A kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején sorra szerveztek olyan rendezvényeket, ahol az erotika volt a középpontban, és jellemzően a pornószakma résztvevői léptek fel, pornókirálynőt választottak, élő show-kat csináltak a színpadon. Az egyik ilyen rendezvényen volt egy komoly botrány is: Monique és Kovi nyilvánosan összevesztek. Egy porosodó polc aljáról sikerült megkapnunk Monique-tól egy csaknem ötórányi nyersanyagot, ami dokumentálta az egész eseménysort, ráadásul megtaláltuk azt az embert, aki ezt az anyagot készítette, és megkaptuk tőle a jogokat a felhasználásra.

Mi volt a legmegdöbbentőbb történet, amivel a forgatáson találkoztatok?

A legmegdöbbentőbb, amivel markánsan foglalkozunk, az a férfi pornószínészek mai működésével van összefüggésben. Ugyanis az derült ki, hogy régen azokból a férfiakból lehetett pornószínész, akik adottságaiknak köszönhetően adott jelenetben, a kamerák jelenlétében megfelelő merevedéssel tudtak dolgozni, ám erre nagyon-nagyon kevés fiú volt alkalmas. Ma viszont már gyakorlatilag bárki, aki 18 évesen úgy dönt, hogy pornóban akar szerepelni, ezen képesség hiányában, egy közvetlenül beszúrt injekció segítségével állandó merevedést kaphat. De itt még nincs vége a történetnek: egy további injekció kell ahhoz, hogy ez a merevedés megszűnjön. Viszont ez hihetetlenül káros a szervezetre és az egészségre, ha valaki ezt sokat használja, az végső soron impotenciához vezethet. Ráadásul ma már alig találsz a világon olyan férfi pornószínészt, aki nem használ injekciót. Nagy nehézségek árán sikerült felkutatnunk egy olyan francia pornószínészt, aki ezt a kameránk előtt bevallotta, és elmesélte a következményeket.

Összességében milyen különbségeket látsz a rendszerváltás körüli magyar pornóipar és a jelenlegi között?

A teljes elvadulást. A rendszerváltás után azért többnyire próbáltak – főleg Koviék – a maguk módján szép filmeket csinálni. Ezek jellemzően olyan alkotások voltak, amelyeknek volt valamilyen történetük. Ezenkívül dolgozott velük stáb, sminkes, világítók, tehát egészen filmszerűnek tűntek ezek az alkotások. Mára a világ annyit változott – főleg az internettel és a Pornhubbal –, hogy ezeket a filmeket ma már nem stábok készítik, hanem gyakorlatilag bárki felveheti egy kamerával. 

Ma az a szempont, hogy a lehető legnyersebb filmek készüljenek, és elképesztő minőségromlás látható. Szerintem egyre több a határátlépés minden fronton, és a pornóforgatás még mindig szürke zóna: nincs igazán szabályozva.

Egy párhuzammal szemléltetve: a Birodalomban összesen 36 szexjelent lesz, ezeket a mai filmforgatási szabályoknak megfelelően intimitás koordinátor jelenlétében tudtuk megcsinálni. A valódi pornóforgatásokon azonban nincs intimitás koordinátor, persze nyilván vannak szerződések és megállapodások, de az egész nincs biztonságosan szabályozva.

Beszéltünk az injekció férfiakra gyakorolt hatásáról, de mi a helyzet a női szereplőkkel?

A nők tudtommal nem használnak ilyen jellegű dolgokat, náluk inkább az önsanyargatás meg a tisztítás különböző fokozatai jelentenek problémát. Gyakorlatilag ma már szinte nem készül pornófilm anális szex nélkül. Úgy látom, hogy a nők nagyon sokat szenvednek ettől, mert egy-egy ilyen jelenetre nem egyszerű felkészülni. Ez a higiénián túl arról is szól, hogy sokszor egyáltalán nem esznek forgatás előtt, nehogy valami probléma legyen. 

És a fogyasztókra milyen hatással vannak a pornófilmek? 

Ma már tudjuk, hogy a pornófüggőség létező addikció, akik erre rá vannak csúszva, azok messze nem a valóságot látják, és ez leginkább a fiatalokat érinti. Szerintem a legnagyobb probléma azokkal a pornóoldalakkal van, ahol ugyan meg kell nyomnod egy gombot, hogy elmúltál 18 éves, de ezután gyakorlatilag a világ összes pornófilmje és jelenete eléd tárul. Egy tizenéves kamasz fejében ez hihetetlen zűröket tud okozni például a nőkkel való viselkedés terén, és szerintem ennél ártalmasabb dolog nincsen. Az biztos, hogy pornótartalmak lesznek a jövőben is, de az egyáltalán nincs kitalálva, hogy ezek miként ne jussanak el a gyerekekhez, és ez nagyon szomorú.

Ez szép végszó lenne, de még kíváncsi vagyok rá, hogy milyen fogadtatásra számítotok.

Nagyon remélem, hogy az emberek szeretni fogják, és ezáltal egy picit az ipar mögé látnak. Abban is bízom, hogy elindul egy beszélgetés a film kapcsán, és biztos vagyok benne, hogy kapunk majd hideget, meleget. És valószínűleg bennünket is megvádolnak azzal, hogy csupán a meztelen testek mutogatása miatt foglalkozunk a témával. Ám remélem, hogy mire valaki végignézi ezt a történetet, át fogja gondolni ezeket a kérdéseket.

Nyitókép: A Birodalom forgatása. (Forrás: RTL)

A cikk először nyomtatásban, a Kreatív 2026 / 3-4. számában jelent meg.