Elkészítette a Reporters Sans Frontiers (Riporterek Határok Nélkül) szervezet a 2014-es globális rangsorát az országokban tapasztalható sajtószabadság helyzetéről, amelyet szívesen idéz a magyarországi ellenzéki sajtó és a nemzetközi sajtó is fontos rangsornak tartja. Röviden: Magyarország egy év alatt 8, két év alatt 24 helyet esett vissza a rangsorban, így jelenleg a 64. helyen áll, és többek között olyan országok sajtószabadság-helyzetét is jobbnak ítéli meg a szervezet, mint Szenegál, Mauritánia, Moldova, Burkina Faso, Botswana, Salvador, Haiti, Namíbia vagy Ghána. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezekben az országokban ne lehetne ténylegesen jobb a helyzet, hanem azt, hogy ezek az országok áraznak minket be.
A régióból Csehország a 13., Lengyelország a 19., Szlovákia a 20., Szlovénia a 34., Románia a 45., Szerbia az 54. helyen szerepel, míg nálunk rosszabb értékelést csak Horvátország (65.), Bosznia-Hercegovina (66.) Bulgária (100) és Ukrajna (127.) kapott a régióból. A rangsort Finnország vezeti, második Hollandia, harmadik pedig Norvégia, és a Skandináv-országok mindegyike befért az első tízbe. Az utolsó, 180. helyre Eritrea került, előtte Észak-Korea, valamint Türkmenisztán végzett. Érdekes, hogy Nagy-Britannia csak a 33., Franciaország a 39, az Egyesült Államok pedig csak a 46. helyre került.
Érdekes indoklás
Hazánk 64. helye nemcsak például a román médiaviszonyokat ismerve (mégegyszer: Románia az Egyesült Államok előtt végzett a 45. helyen!) tűnik meglepőnek, hanem az indoklás is furcsa, ahogy erre a 444.hu is felhívja a figyelmet.
Ugyanis a sajtószabadság hazai helyzetének romlását a 2011-es Médiatörvénnyel, a Médiatanács hatalmával, valamint a Klubrádió frekvenciakálváriájával magyarázza. Nem mintha nem lennének ezek is fontos kérdések, viszont a médiapiac az elmúlt három évben ezeknél súlyosabb - a sajtószabadságot mélyen érintő - változásokon ment keresztül. A jelentés tudomást sem vesz a magyar médiapiac tulajdonosi szerkezetének jelentős változásáról, a kormánypárt Fideszhez köthető üzletemberek média- és reklámpiaci terjeszkedéséről, az állami hirdetések aránytalan elosztásából adódó központi piactorzításról, a reklámos és médiás közbeszerzésekről, az infotörvény újabb- és újabb piszkálásáról és a választási eljárási törvényről. Olyan, mintha ezekről a folyamatokról az RFS-nek nem lenne tudomása.
