Ha megkérem a ChatGPT-t, hogy Arnold Schwarzeneggert mentse ki egy tűzoltónő az égő házból, nem engedelmeskedik. A promptra olyan képpel válaszol, hogy Schwarzenegger kiment egy tűzoltónőt az égő házból. Schwarzenegger nem lehet más, csak hős, és ebben megmutatkozik a mesterséges intelligencia korlátoltsága: olyan nincs, hogy a Terminátor segítségre szorul! Olyan sincs, hogy egy nő segíthet rajta. 

Ha megkéred az AI-t, hogy alkosson képet egy üzletemberről, akkor egy jó kiállású, középkorú, öltönyös, nyakkendős férfit kapsz. Ha megkéred az AI-t, hogy alkosson egy üzletasszonyt, egy huszonéves,  ráncmentes, hosszú hajú nőt kapsz. 

Nem túl PC a pécénken a mesterséges intelligencia, pedig ő nem tehet róla, hisz mi tanítjuk, az alma matere a világ as it is? Vagyis inkább az, amit annak alkotói és használói beletöltenek. Hiába látjuk, hogy analógban ennél bonyolultabb a képlet: nem minden fogsor tökéletes, a nők igenis lehetnek tűzoltók, rövidhajúak, sőt ráncosak!

Mit üzen mindez a nők és férfiak egyensúlyáról a világban, és mit okoz ezzel a média, ahol ezeket a képeket közvetítjük? Ki másnak a hibája, ha a nőket így mutatjuk, látjuk, láttatjuk? És ki vállalkozik arra, hogy ez másképp legyen? A svájci székhelyű Ringier cégcsoport évek óta próbál változást hozni, és a programot mostanra a magyar Ringier is zászlajára tűzte. Az EqualVoice című kezdeményezésük egy olyan törekvéshalmaz, ami kiküszöbölné az egyenlőtlenségeket a médiában.

Ez sokkal többet jelent, mint a szerkesztőségek nemi arányának közelítése, bár ezen is van mit javítani, főleg, ha közéleti lapokról és médiumokról beszélünk Magyarországon. Áprilisban egy kerekasztal-beszélgetésen a hazai média két ismert alakja, Munk Veronika (volt Index és Telex főszerkesztő, most a szlovák Denník N innovációért és új piacokért felelős igazgatója) és Gergely Márton (HVG főszerkesztő) beszélgetett a svájci és a magyar Ringier képviselőivel arról, hogyan látják a nők szerepét és hallhatóságát. Munk Veronika a személyes, jó tapasztalatairól számolt be, hisz ő karrierjének kezdete óta közéleti lapnál dolgozik, vezetői pozíciókban van régóta, a jelenlegi szlovák médiapiacon pedig azt látja, hogy nem csak kiegyensúlyozott a női vezetők aránya a médiatermékek élén, hanem többséget is élveznek. 

Gergely Márton árnyalta ezt a képet, és érdekes példákat hozott a férfidominancia jelenlétére a magyar médiatérben. Egy interjúban vagy vitafórumon a férfiak például jellemzően harcolnak egymással, nézeteiket ütköztetik, ez a harciasság pedig a beszélgetés hangvételét is meghatározza, ez kerül aztán az újságok hasábjaira, ez lesz a megszokott hangvétel. Ha a nők labdába akarnak rúgni egy ilyen helyzetben, nekik is harciassá kell válniuk, hogy bele tudjanak szólni egy vitába, csak akkor fogják meghallani őket, ha úgy kommunikálnak – beszélnek, írnak –, mint a férfiak? Gergely Márton szerint a nők újságíróként sokkal inkább érdeklődők, és nem a másik fél meggyőzésére törekszenek, hanem álláspontjaik megismerésére, megértésére, így nem a másik dominálása kerül előtérbe, hanem az alany és a téma, és ez az, amit sokkal inkább erősíteni kellene a hangerő helyett.

A főszerkesztő például konkrét lépéseket tesz ez irányban, a HVG-nél a heti publicisztika rovatba mindig két szerző ír, és ez minden esetben egy nő és egy férfi, akik az aktuális közéleti eseményekről, témákról írnak véleményt. Apropó téma: vannak csajos topikok, meg fiúsak, messziről meg lehet őket ismerni, rózsaszínek vagy kékek, előbbire jellemzően női újságírókat kérnek fel, vagy ők jelentkeznek rá, utóbbira férfiak. De milyen jó lenne, ha sokkal több esetben ezt megfordítanánk, hiszen az anyaság is érinti a férfiakat, ahogy az inflációráta vagy a gazdasági mutatók elemzése sem kell, hogy csak kivételesen kis számban foglalkoztasson nőket. 

Munk Veronika ezért a mentorálás jelentőségére hívta fel a figyelmet, ami segíthet azoknak is, akik maguktól nem mernek úgy és akkorát szólni, hogy az hallható legyen. Szerinte a vezetői attitűd is lényeges, hisz a szervezet irányítója képes tudatosítani a munkatársakban, hogy mindenki szóhoz juthat, és ő teremtheti meg a lehetőséget arra, hogy más szempontok, szemszögek is hangsúlyt kapjanak a szokásos domináns hangok mellett. 

És ez nem feltétlenül csak a nemek közti egyenlőséget jelenti, hanem a teljes humán spektrum kitágítását a médiában gendertől, bőrszíntől függetlenül, fizikai, pszichikai különbségtételek nélkül. 

Mert, ha bizonyos történeteket nem mutatunk meg, nem teszünk elérhetővé a jövő generációi számára, óhatatlanul is azt sugalljuk, ezek a történetek kevesebbet érnek - ez a Ringier alapvetése. Ennek baljós üzenetére válaszul jött létre a magyarországi programsorozat is.

Mr. Wikipédia?

A kezdeményezés egy külföldön hagyományos, de Magyarországon most először sorra került  lépése az úgy nevezett edit-a-thon alkalom volt, amikor egy többórás szerkesztői maratonra vállalkoztak önkéntesek. Svájcban erre 2017 óta minden évben kétszer is sor kerül, nálunk először 2025.  május 6-án gyűlt össze több tucat lelkes résztvevő a Goethe Intézetben, hogy új bejegyzésekkel javítsanak azon az elképesztően alacsony arányon, ami a Wikipédia szócikkeinek nemi eloszlására jellemző. Ezen a felületen ugyanis tökéletesen visszatükröződik a probléma: a világon a férfiak és nők aránya megközelítőleg 50-50%, a Wikipédián ez az arány 80-20%, a férfiak javára. 

A magyar Wikipédián ennél is rosszabb a helyzet, a nőkről szóló szócikkek aránya 15,6%. Ennyire kevés lenne az említésre méltó nő Magyarországon?

A Ringier Hungary és a Wikimédia Magyarország Egyesület tagjai egy előre összeállított listával segítették az önkénteseket, ezen olyan nők szerepeltek, akik teljes egészében hiányoznak a Wikipédiáról, vagy a róluk szóló szócikkek erősen hiányosak, esetleg javításra szorulnak, sőt olyanok is, amelyek csak idegen nyelven elérhetők, pedig egy olyan nőről szólnak, aki magyar származású, vagy van az életében egy fontos magyar vonatkozás. 

Magyar nők a Wikipédián

A szerkesztőmaratonon több hazai médium és szervezet is képviseltette magát, a HVG és mi is ott voltunk, továbbá az Egyenlítő Alapítvány, a Nyitottak Vagyunk, az ELTE Média, a Női érdek Szövetség, a Nők a jogban, a Swisscham Hungary Svájci-Magyar Kereskedelmi Kamara és a Hageni Távegyetem képviselői is összeültek a Goethe Intézetben a maratoni szerkesztésre.

Az első hazai EqualVoice edit-a-thon során több mint harminc új vagy jelentősen bővített szócikket hoztunk létre, vagy javítottunk, egészítettünk ki, illetve fordítottunk le. 

Elém került például egy olyan bosnyák újságírónő szócikke, akinek 12 nyelven volt elérhető az élettörténete az online enciklopédiában, kivéve magyarul. Miléna Mrazovics az Osztrák-Magyar Monarchia idején élt, Budapesten végezte az iskoláit, majd Szarajevóban az első bosnyák újság szerkesztője, sőt tulajdonosa is volt 1879-től. Miután férjhez ment, az I. világháborúban orvos férje mellett segédkezett ápolónőként, és Bécsben halt meg 1927-ben. Most már magyarul is megtalálható a Wikipédián.

Mellettem ült Hermann Irén, a Kreatív volt főszerkesztője, jelenleg a HVG tartalom- és termékfejlesztési menedzsere, az Egyenlítő Alapítvány női reprezentációval foglalkozó munkacsoportjának tagja, akit megkérdeztem, hogy kinek a szócikkeit szerkeszti.

„Csatlós Csilla coach, üzletember volt az egyik választásom, mert amellett, hogy üzleti pályafutása is lenyűgöző, igazi közösségi ember, aki a falujáért, a körülötte élőkért és legújabban a munkát kereső vezetőkért tesz sokat. Úgy ad, hogy nem kér viszont, hisz a kölcsönösségben. Mellette Iványi Orsolyáról írtam még, aki kommunikációs szakemberből képezte át magát hatalmas munkával menopauza szakértővé. Aktivizmusa miatt rengeteg 40 feletti nő érzi úgy, van még dolga az életben, nem bújik el a sarokban a fiatalabbak vagy a férfiak elől.” 

Egyre több névvel bővült a lista az edit-a-thon folyamán, így felkerültek – végre – kortárs, sikeres magyar nők életrajzai is, például Hámori Barbara filmproduceré, Szilasi Viktória sportoló és üzletasszonyé, Heal Edina digitális szakértőé, üzleti és esélyegyenlőségi vezetőé, Nyári Dia színésznőé, dr. Sulyok Katalin nemzetközi- és klímajogászé. 

Varga Eszter, a Ringier vállalati kommunikációs vezetője így nyilatkozott nekünk az eseménysorozatról: „Idén csatlakoztunk először a svájci anyacégünk által korábban elindított EqualVoice edit-a-thon sorozathoz, de a teljes EqualVoice kezdeményezésnek 2023 óta vagyunk az aktív tagjai a Ringier Hungary médiaportfóliójával, a kiadón belül lett egy EqualVoice nagykövetünk Végh Veronika online szerkesztő személyében, és a hazai projektünkkel még abban az évben kiérdemeltük a PPH Média Open Minded Companies Award kategóriagyőztes helyezését A nemek közötti egyenlőségért kategóriában – erre nagyon büszkék vagyunk! A Ringier cégcsoporton belül minden ország – pontosabban lokális médiaportfólió – maga dönti el, hogy csatlakozik-e az EqualVoice vállalásokhoz, s ha igen, mikor, milyen formában teszi ezt. Velünk egyidőben a Ringier Serbia csatlakozott a vállaláshoz.

2023-ban és 2024-ben még csak a kiadón belül tartottunk újságírói workshopokat ebben a témában. Tavaly év végén döntöttünk úgy, hogy továbblépünk, és 2025-ben »kinyitjuk« a kommunikációt a nagyközönség felé, és megnézzük, milyen érdeklődést kelt a témánk.” 

Az edit-a-thon megszervezése kapcsán elárulta Varga Eszter, hogy nagyon jó tapasztalatokkal gazdagodtak: „Bármely szakmai partnerünknek meséltünk a terveinkről, azonnal támogatást, egyetértést és csatlakozási szándékot tapasztaltunk részükről. Sőt röviddel a szervezés megkezdése után megfordult az irány, és már minket kerestek meg olyan szervezetek, akikkel korábban nem álltunk kapcsolatban.”

Az elköteleződést Hermann Irén is megerősítette, ő például így nyilatkozott a végén: „Elhatároztam, én nem hagyom abba itt a Wikipedia-szócikkek írását, amikor csak arra érdemes nővel találkozom, írni fogok róla. Hiszek benne, hogy ennek rendszeressé kell válnia.”

Mivel a program egy nemzetközi összefogás része volt, a budapesti eseménnyel párhuzamosan három svájci városban, Zürichben, Davosban és Churban is EqualVoice Edit-a-thont tartottak a Ringier médiacsoport és szakmai partnerei szervezésében. Így ebben a négy európai városban összesen több mint 100 résztvevő néhány óra leforgása alatt mintegy 90 új Wikipédia-cikket hozott létre.