hero
2022. január 14. 06:58
A lovon nem veszem fel a telefont, az az én időm!
Poppe Anna, a Kifli.hu márkaigazgatója a Recharge-ban!

Gyerekkorom óta imádom a lovakat, de valahogy annyi mindent csináltam gyerekként, hogy sosem szántam rá magam, hogy komolyabban foglalkozzak ezzel a sporttal. 

Valamikor 5 évvel ezelőtt viszont belebotlottam egy gyönyörű lovardába Amszterdamban, ami a belvárosi autókölcsönző mellett van a Vondelparknál. Akkoriban hetente jártam arra, mert onnan indultunk a Philips innovációs központjába és egyszer úgy döntöttem benézek, milyen ez a hely.

A “hely” egyébként a legrégebbi holland lovasiskola épülete volt (De Hollandsche Manege), ahol épp a Vondelcarrousel [1] csoport gyakorolt női nyeregben és kosztümökben. Mondanom se kell, egyből beleszerettem és meg is kérdeztem mikor ülhetnék lóra.

Kaptam is egy héttel későbbre időpontot, de valahogy akkoriban annyi volt a munka és olyan nehéz volt személyesen vagy telefonon időpontot foglalni, hogy gyorsan elhalt a dolog.

Tekerünk kicsit később a karrierben és az időben is, a karantén időszak volt az a pont, ahol úgy éreztem nem halogathatom tovább az álmaimat, ha én tényleg akarom ezt csinálni, neki kell állni és hát más szociális tevékenység híján rá is szántam magam, hogy komoly esélyt adjak ennek a sportnak. Hozzátenném addigra már weben és applikáción keresztül is lehetett időpontot foglalni, aminek külön örültem. Nagy megszállottja vagyok az online időpont foglalásnak, ha tehetném nem is mennék olyan helyre ahol nem tudták még megoldani.

2021. január 16-a volt az első igazi lovagló órám és azóta tart a szerelem. Először heti egyszer jártam, de nehezen viselem, ha nem teljesítek jól valahol, ezért az edzők ajánlására heti kétszer fél órát jártam, de volt amikor háromszor is, reggel a lovardában egy kávé, egy óra lovaglás és indulhat is a nap.

Először csak az hajtott, hogy minél gyorsabban eljussak odáig, hogy a holland tengerparton vágtázzak, de gyorsan rájöttem, ez egy olyan terápia és megnyugvás nekem, ami ennél ezerszer többet ér. Kezdetben mindig pontosan az időpontomra érkeztem és már rohantam is tovább, amikor végeztem, de nem jutottam igazán egyről a kettőre. Aztán elkezdtem fél órával korábban odamenni, lovakat simogatni, megetetni, hangolódni, hogy akkor mi is fog következni. Megtanultam lovat csutakolni és nyergelni is. Minél több időt töltöttem ott és beszélgettem a lovardában az emberekkel, annál inkább kikapcsoltam a lovardán kívüli életből, nem gondoltam arra, hogy milyen emailt kell megválaszolni és minden kollégám tudta, hogy csütörtök fél 5 után ne keressen mert a lovon nem veszem fel a telefont. Az az én időm…

Vezetőként és sok évnyi tapasztalat után kimondhatatlan alázatra tanított az, hogy valamit a nulláról kezdtem el. Nem voltam hozzászokva, hogy nem értek valamihez, vagy hogy nem vagyok jó benne. Közben pedig megtanultam nem csak az oktatóra, de magamra is jobban figyelni. És persze azt, hogy nem kell mindenben jónak lenni. Azt hiszem az egyik legjobb lecke volt amit megtanulhattam a startup világhoz és a Kiflihez vezető úton.

Sokkal türelmesebb és megértőbb lettem magammal és másokkal szemben is és találtam egy olyan helyet ahol másodpercek alatt elfelejtem az irodai stresszt. 

 

Nem is volt kérdés, amikor Budapestre költöztem, hogy folytatni akarom, ezért a lakáskeresési szempontok közé bekerült az is, hogy melyik van közel egy lovardához. Most hetente egyszer járok egy órát a Nemzeti Lovardába a hétvégén. 

Jobb lenne többször, de még keresem a megfelelő rutint.

A Kifli irodához közel is van egy hely, ahol tereplovaglás is van, talán tavasztól ott is lehet egy kis munka utáni levezetés.

A hosszú távú cél továbbra is a tereplovaglás és vágtázni egy tengerparton, de most már minden órára vannak kisebb célok. Nem az számít, hogy hova érek el, hanem hogy ott legyek minden pillanatban és 100%-ban ennek tudjam szentelni a figyelmem. 
Kipróbáltam az ugratást is egyszer és eszméletlen élmény, amikor egy 600 kilós állatot rá tudsz venni, hogy átugorjon valamit, nem beszélve, hogy te is rajta tudsz maradni.

Aki ismer az tudja, hogy a ló orr simogatás a gyengém, akármilyen rossz napom is volt, elszáll egy pillanat alatt, mikor egy gyönyörűség hagyja hogy megdögönyözzem.

 

A rovatot a BMW támogatta