Nos, végül megrendelte, de a szpotok sugárzása eredménytelen is volt.

De most már komoly lapkiadók részéről is ugyanezt tapasztaljuk. Mindenáron hozzá akarnak jutni az ügyfél adataihoz, vagy, amint kiderül, ki a megbízó, azonnal felkutatnak minden lehetőséget, hogy eljussanak hozzá. Az utolsó csepp a pohárban az egyik nagy kiadó volt.

Miután két lapjukat is beterveztük a kampányba, bekértük az ajánlatokat. Eközben ráhajtottak az ügyfelünkre közvetlenül is.

A prezentációt követően direktben, laposkúszásban aláajánlottak a hozzánk érkezett áraknak, de a korrektség látszatát keltve utólag hozzánk is eljuttatták azt. Ismerve a lappiaci problémákat eddig is voltak kételyeink bizonyos, süllyedésben lévő kiadványokban, de ezzel végérvényesen elbizonytalanítottak minket és a megbízónkat is. Ugyanis aki ilyen tolakodó módon akarja rátukmálni a vevőre az árut, annak az áruja nem kelendő.

Kedves érintettek! Csak alátámasztottátok a gyanúnkat, hogy gáz van. Lementetek az utcai távcsőárusok szintjére. Komolyan úgy gondoljátok, hogy a sajtó felülete olyan, mint a havannai Partagas szivargyárból kicsempészett Cohiba biznisz? Csak úgy leszólítgatjuk a járókelőket, rácuppanunk mint egy jinetero, hogy „cigar, senior”? Ők is a megélhetésükért küzdenek és alákínálnak a hivatalos szivarboltok árainak. Csak nekik nincs más lehetőségük. Nem bízhatják ügynökségekre az értékesítést, mert schwarzban kell elnyomni a lopott árut. De ti? Miért járatjátok le magatokat? Miért nem bíztok az ügynökségekben? Azt hiszitek, az ügynökségek tehetnek arról, hogy nem fogy a lap és nem telik meg hirdetéssel? Megváltoztak a piaci tendenciák, a hirdető pénze pedig oda megy, ahol megfelelő értéket kap érte (alacsony CPT, minőségi eléréssel). Ez utóbbival nem is lenne gond, de a felületek árszintje (a csökkenő példányszámok tekintetében, ugye) már rég rossz. Ezen kellene változtatni. Közös érdek lenne.

U.i.: Eredetileg ez a cikk cégnevekkel íródott, de nem a nevek számítanak, a jelenség olyannyira általános, hogy meg akartam osztani a szakmával a tapasztalataimat. Nyilván nem mi vagyunk az egyedüliek. Ha nem emeljük fel a szavunkat ezen ártalmas gyakorlat ellen, akkor csak tovább mélyül ez a probléma. Jöhetnek a reakciók.