hero
Kreatív

Rovat:

Recharge
Becsült olvasási idő: 4 perc
Megtanultam mindenre úgy nézni, mintha most látnám először és utoljára
Szűcs Péter író, fotós és világutazó a Recharge-ban arról ír, hogy szerinte a természettel harmóniában élő, vagy nomád életmódot folytató közösségektől lehet a legtöbbet tanulni.

Az utazás feltölt és kikapcsol, és olyan életre szóló élményekkel és kapcsolatokkal ajándékozza meg az embert, ami örökre vele marad. Nem tudok inspirálóbb, izgalmasabb kikapcsolódást elképzelni annál, mint amikor az ember fogja magát és elindul, hogy országokat és kultúrákat ismerjen meg a világ különböző pontjain. Semmiért nem cserélném el azt az elmúlt hat évet, mióta független alkotóként a világot járom. 

Latin-Amerika kikapcsol, feltölt és mindig meglep valamivel. Ez a fotó Mexikóban készült, nem sokkal az előtt, hogy az egész világ bezárt a vírusválság miatt három évvel ezelőtt. Azóta tervezem folyamatosan, hogy visszatérek a térségbe. Bolívia a kiszemelt ország. 
@petersplanet.travel 

Minden utazás egyben önismereti út is, különösen, ha az ember egyedül vág neki az ismeretlennek. Minden út, tartson akár néhány napig vagy hosszú hónapokig, valamilyen módon leképezi az egész életet, mivel az ember folyamatosan érzi, hogy az ideje véges abban a másik világban, amiben éppen felfedező úton van. 

Ezt képet a hajnalban hajat mosó sámánról Kolumbiában, a Ciudad Perdida túrán készítettem, 2017-ben a Hadikban megrendezett Kuba, Kolumbia, Ecuador – Latin-Amerika lelke című fotókiállítás egyik fontos darabja volt. A sámánoktól Latin-Amerikában hallottam először azt a magyarra nehezen lefordítható sok jelentésű szót, hogy Pachacutec, azt is jelenti, hogy Isten, azt is jelenti, hogy tíz, de a legfontosabb jelentése talán az, hogy az őslakók hite szerint a világ ötszáz évente nagyot változik, és mi most éppen egy ilyen fordulóponton vagyunk. Egy olyan ponton, amikor az egykor lenézett, primitívnek tartott életforma, a természettel való teljes harmóniában létezés lehet a túlélés záloga. @petersplanet.travel 

Mivel az utazó az útja során folyamatosan ismeretlen helyzetekkel és emberekkel találkozik, éberebb és érzékenyebb lesz, attól pedig, hogy sok olyan szokást lát, ami merőben különbözik attól, amit korábban ismert, toleránsabb és ezzel együtt nyitottabb is lesz. Az utazás a vele elkerülhetetlenül együtt járó megpróbáltatásokkal együtt lesz teljes és tanítja meg az embert arra, hogyan lehet tökéletesen a jelenben élni. 

Ez az egyik kedven képem, Peruban készült egy kis maya faluban, ahol sokan még spanyolul sem beszéltek, és egy kézművesvásáron megláttam ezt a gyönyörű lányt. Egy egész napon át győzködtem arról, hogy engedje magát lefotózni, nagyon boldog voltam, hogy még az előtt igent mondott, mielőtt lement a nap. A képet ő és a családja is megkapta természetesen. @petersplanet.travel 

Eddigi tapasztalataim szerint a természettel harmóniában élő vagy nomád életmódot folytató közösségektől lehet a legtöbbet tanulni arról, ami a huszonegyedik századi nyugati típusú civilizációban élő ember életéből gyakran már hiányzik. Kolumbiában és Peruban az őslakóktól, Iránban a kaskai törzs tagjaitól, Indiában pedig a zarándok nomádoktól tanultam a legtöbbet arról, hogyan lehet megélni a jelen pillanatot a maga teljességében. 

Kubában, Trinidad városának határában, egy barlangban készült ez a kép. Talán ezt választanám, ha az elmúlt hat évből csak egyet mutathatnék. A mozdulat, az egész kompozíció egy elkapott pillanat, a Pieta jutott először eszembe, amikor megláttam, de az elvágyódástól Kuba történelmén át sok mindenről mesél ez a kép. A Latin-Amerika lelke című kiállítás plakátjára is ezt a képet választottam. 
@petersplanet.travel 
Ezzel a nomád vándorral a Gangesz túlpartján találkoztam, a folyó másik oldalán nincs tömeg, csak néhány messziről jött zarándok, a legtöbben lóval vagy tevével érkeznek, sokszor hosszú hetek vagy hónapok vándorlása után érkeznek meg a szent folyóhoz. @petersplanet.travel 

Latin-Amerika országaira, Indiára és Iránra gondolok vissza a legszívesebben, ezekben az országokban feltétel nélküli szeretettel, életörömmel és bölcsességgel találkoztam az utam során. Az első regényemben is helyet kaptak azok a történetek, amelyeket Rio de Janeiro-ban, Shirazban vagy éppen a Gangesz partján hallottam először. 

Szűcs Péter író, újságíró, fotós és világutazó, a PetersPlanet utazási magazin készítője. Eredeti szakmája kertész, de diplomát végül az ELTE magyar nyelv és irodalom szakán szerzett. Újságíró pályafutását a Magyar Rádió műhelyében kezdte. 2004-ben megnyerte a Litera.hu a Goethe Intézet és a berlini Kafka folyóirat irodalmi pályázatának közönségdíját. 

A Magyar Rádió átalakulása után a Marie Claire magazin alapító csapatához került vezető szerkesztőként, majd évekig az InStyle főszerkesztője volt. 2016 óta független alkotó, világutazó, egzotikus országokban készült fotóit kiállításokon mutatja be. Útleírásai és portréfotói saját magazinja, a PetersPlanet.travel felületein jelennek meg. Első regénye, a Dharma a Libri Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2021-ben, és a legjobb első regénynek járó irodalmi elismerés, a Margó-díj tízes listájára is felkerült. 

Ez a fotó akkor készült Teheránban, amikor hat évvel ezelőtt fejest ugrottam az ismeretlenbe. Megtakarítás és munkahely nélkül egy fapados jeggyel Budapestről először Grúziába utaztam, majd onnan Örményországon keresztül autóstoppal és autóbusszal Iránba. Az első iráni napok egyikén, a Golestan palota udvarán találkoztam ezekkel a lányokkal, akikkel végül az egész napot együtt töltöttük. Feledhetetlen, szép emlék maradt mindannyiunknak, végigfotóztuk a napot. Az Iránban megismert emberekkel az Instagramon tartom a kapcsolatot azóta is. Annyira valószerűtlennek tűnt a vendégszeretet és az a feltétel nélküli szeretet, amivel körülvettek az ott élő emberek, hogy egy év múlva visszamentem az országba, mert alig hittem el, ami ott velem történt. @petersplanet.travel 

Minél többet utazik az ember, annál inkább azt érzi, hogy alig látott valamit abból a mérhetetlen gazdagságból, ami a körülötte lévő világ, de az a jó, hogy a világlátottság az otthoni élményeit is átírja. Azt vettem észre, hogy egy idő és sok felfedező út után ugyanolyan csodálattal és lelkesedéssel nézem a szüleim kertjét Berettyóújfaluban vagy Budapest utcáit, amikor hazatértem, egyszerűen azért, mert megtanultam mindenre úgy nézni és úgy is értékelni, mintha most látnám először és utoljára. 

 A Recharge rovat támogatója a Yettel. A szöveget a bemutatott alanyok írják.