Sok érában, sokan temették már a funnelt, bár nem egy SEO azt meg kell hagyni... Használni viszont napjainkban is lehet – bár nem feltétlenül úgy, ahogy a legtöbben teszik. Az az idealizált, lineáris modell, amelyet Dorota is kritizál, már 10 éve sem volt életképes, vagy nem ennek szuggerálása hozta el a jobbnál jobb napokat.
A kaszás nem újkeletű vendég ennél a szemléletnél. Hisz a technológia fejlődése folyamatosan kínálja fel a kihívásokat, nem beszélve a fogyasztói igények változásáról. Ott volt az online–offline világ harca, majd a cross-device hatás, a GDPR-ról nem is beszélve. Ha úgy tetszik, a mérhetőség ilyen téren, a funnel-használat esetén mindig is egy illúzió volt. Nem igazán látott senki olyan fogyasztót, aki csak a digitális érában, csak egy gépről találkozott a kommunikációs elemeinkkel, majd hajtott végre egy tranzakciót a nyitóoldaltól a köszönőoldalig, egy levegő vételre. Ha ebben megvan az összekacsintás, akkor sajnos most borul a kártyavár: a legtöbb funnel fals világot mutat.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy használhatatlanná vált volna.
De már a 2010-es években is lehetett mindezt más szemlélettel nézni. Már akkor sem az volt a lényeg, hogy végig vegzáljuk a vásárlót egy idealizált úton, hanem hogy megtudjuk, az adott pillanatban melyik, általunk fontosnak vélt fázisban van a szóban forgó fogyasztó, milyen információra van szüksége, és milyen akadályok választják el a következő lépéstől. A cél tehát nem a tökéletes útvonal megrajzolása, hanem a megfelelő üzenet megjelenítése a megfelelő időben, hogy a végső döntés felénk billenjen.
A megfelelően használt adatplatformok pedig már akkor is össze tudták szedni a korábbi találkozásokat, viselkedéseket és preferenciákat, amivel pontosabbá lehetett tenni a megjelenített üzenetet – mindez pedig jelentősen tudta növelni a konverziók számát. Ez a megközelítés egyelőre a jövőben is perdöntő lehet, főleg, ha...
Megmarad a webes világunk jelenleg ismert verziója – ebben az ökoszisztémában továbbra is csatákat dönthet el a különböző fázisokban, különböző információk, különböző súllyal megjelenítése. Nem beszélve arról, hogy a pénzek tudatosabb optimalizálásában is segít majd, hiszen az AI-megoldások piaci modelljében is akad hirdetési gondolat. Ettől függetlenül Dorota által felvázolt irányoknak meg kell felelni, de nem azért, mert az eddig riportolt világ megborul, hanem mert lesz egy el nem hanyagolható tömeg, amely viselkedésén ilyen komoly lenyomatot hagynak az AI megoldások.
Viszont, ha a felvázolt agent világ ilyen mértékben előretör, bekerül a fogyasztói életutakba vagy hétköznapokba, akkor nem sok minden választja majd el a usert attól, hogy a digitális asszisztens intézze a tranzakciót is, és minden egyéb járulékos infót begyűjtsön, összegezzen, átadjon. Akkor pedig nem a funnelnek kell feladni az utolsó kenetet, hanem a digitális ökoszisztémának.
Persze ez nem egy csettintésre fog végbemenni, hiszen nem minden szektor, nem minden fogyasztója, nem minden esetben fog így eljárni. Sokáig ugyanaz a fogyasztó, más módon fog utazást intézni, bankot és telekommunikációs céget választani, és a bevásárlást elrendezni. Ami viszont változatlan marad ebben az érában is: senki sem engedheti meg azt a luxust, hogy figyelmen kívül hagyja a modern kor vásárlóját.
A funnel tehát nem halt meg, csak már régóta nem az, aminek sokan még mindig gondolják.


