A valóságshow-készítés fontos médiagazdaságtani funkciója a sztárgyártás – olvasható a kötetben. A kereskedelmi médiumok a műsorokban „legyárthatják" saját celebjeiket, akiket utána különféle egyéb produkcióikban is tovább futtathatnak, amíg egy következő valóságshow ki nem neveli a hírességek újabb generációját. A szereplők hosszú távon többnyire mégsem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött ismertségükkel, bár időnként egy-egy reality-szereplő valóban képes meglovagolni a hirtelen jött népszerűségét – a kötet szerint ilyen szereplő VV Majka, vagyis Majoros Péter, aki a ValóVilág első évadában tűnt fel, és futott be zenei és médiás karriert. 

Nemzetközi kitekintésben Donald Trump amerikai elnökké válásában is nagy szerepe lehetett annak, hogy előtte számos valóságshow-ban szerepelt, többek között a „The Apprentice” című – Magyarországon jelenleg „Az álommeló” néven futó – üzleti realityben.

A kötet kiemeli, hogy a reality-műsorok időről időre fontos közéleti témákra is ráirányíthatják a figyelmet: az alkotók az 1990-es évektől rendszeresen beemeltek a műsoraikba olyan figyelemre érdemes topikokat, mint a kisebbségi jogok kérdése vagy a HIV-vírus terjedése. 

A kiadvány felidézi, hogy a reality-gyártás a 2010-es években háttérbe szorult, de napjainkban a második aranykorát éli: mind a gyakran megújuló műsorkínálatot követelő közönség, mind a Covid-járvány a viszonylag könnyen, olcsón és gyorsan előállítható, izolált környezetben és kevés ember bevonásával leforgatható produkciók felé terelte a média- és a streamingszolgáltatókat. A tartalomgyártók így ma is előszeretettel készítenek reality-műsorokat, a ValóVilág sokéves nézettségét elemezve mégis az látható, hogy a műsor televíziós népszerűsége jelentősen csökkent: a 2002-es indulás óta a milliós napi nézőtábora százezer fő alá esett.

Minderről bővebben az alábbi linken letölthető kiadványban.