Földes Veronika, MPRSZ, főtitkár

Mivel rengeteget dolgozom, így a szabadidőmben igyekszem nem szakmai dolgokat olvasni és hallgatni.
Ha van 5 percem, főzök, sminkelek, kocsiban ülök vagy várok valahol, akkor általában podcastet szoktam hallgatni, mostanában legtöbbször a változókor témájában. Sajnos nagyon kevés tartalom érhető el magyarul, pedig itthon is rengeteg nőt érint. Ez az időszak nehéz, lehetetlen rá felkészülni lelkileg és testileg, és szuper lenne, ha itthon is többen foglalkoznának ezzel a témával, de egyelőre magyar nyelvű értelmes és őszinte tartalmat nem találtam. 

Olvasni hétvégén van időm, az egyik kolléganőmtől kaptam Jojo Moyes Mielőtt trilógiájának első két részét és aztán annyira megkedveltem a főhőst, hogy a harmadikat is megvettem. Igazi nyári nyaralós olvasmány, ha pedig egy fokkal komolyabbat olvasnék, akkor elkezdtem újra olvasni Emily Brontë Üvöltő Szelek regényét. A minap a Harrodsban bukkantam a Chiltern Publishing csodaszép könyveire, amiből gyorsan vettem egyet ajándékba, és kedvet kaptam, hogy pár regényt újra elolvassak, a következő a Nagy Gatsby vagy az Emma lesz.

Molnár Ágnes, VML, Client Lead

Számomra a nyári olvasmány az, amit nyáron olvasok – nem jelent témában vagy stílusban váltást azokhoz a könyvekhez képest, amiket az év más időszakában választok. Most azokból hoztam néhányat, amiket nyáron olvastam, illetve épp olvasok.
Tavaly Dr. Richard Shepherd két könyvét fogyasztottam el egymás után, ezek a Holtak vallatója és A halál hét kora. Dr. Shepherd igazságügyi patológus, több mint 23 ezer boncolással a háta mögött, könyveiben az életéről, a hivatásáról, a saját démonjairól és a különböző eseteiről ír. Túl azon, hogy a könyvek olvasmányosak, elgondolkodtatják az embert azon, hogy milyen életet él: hogyan táplálkozik, iszik-e alkoholt vagy esetleg mással pusztítja-e a testét – ugyanis a könyvből kiderül, hogy az élet legvégén, a boncasztalon mindennek ott lesz a lenyomata.

Szintén tavaly nyári olvasmány volt Szécsi Noémitől a Rohadt állatok, ami 21. századi állatmese felnőtteknek. A Biokert gazdaságban élő kisemlősök világa egy görbe tükör korunk társadalmának: a fajok ösztöneiknek megfelelően élnek, kizárólag önös érdekeik érvényre juttatásán dolgoznak - egyetlen pozitív karakter sincs köztük, a felvázolt jövőkép sem kecsegtet túl sok jóval. A könyv éles, szatirikus, humoros, groteszk lendületes és jólesően őszinte a társadalomról, amiben élünk.

Aktuális olvasmányom pedig Philipp Gut: Ítélet a Gonosz felett - Ben Ferencz - A nürnbergi főügyész rendkívüli élete és szenvedélyes harca az igazságért. Nomen est omen, egy teljes életet bemutató történelmi/politikai mű, arról az emberről, aki alig 27 évesen főügyészként végigvitte a nürnbergi pert. Az utóbbi időben sok podcastot hallgattam második világháborús témában, így ez a könyv is illeszkedik ebbe a tematikába – épp a partraszállásnál tartok.

Persely Tomi, feat., kreatívigazgató

Plot twist – nyáron nem tudok olvasni. Hiába gyűjtögetem év közben a jobbnál jobb könyveket, egy-két oldal után relfexből a napozóágy alá száműzöm őket.
Így szoktam rá arra, hogy a nagy melegben hallgatással vigyem be a kultúrát. Egy szicíliai nyaralás során talált rám 40 fokban a strandon hangoskönyv formájában az angol regény- és forgatókönyvíró, Roald Dahl (akinek olyan alkotások fűződnek a nevéhez, mint a Charlie és a csokigyár, A boszorkányok, és a nemrég Wes Anderson által megfilmesített Henry Sugar csodálatos története) meghökkentő meséje: a Bőr. Kötelező azoknak, akik a fülledt strandszezont hozzám hasonlóan örömmel vegyítik egy kis perverz borzongással.

A másik nagy hatású mű babakocsi-tologatás közben jött szembe. Pont mikor a tűző nap elől a lombok alá menekültünk - ez volt Hamvas Béla Babérligetkönyve. Kb. 15 évvel ezelőtt már próbálkoztam vele, de akkor valószínűleg nem voltam elég érett a könyv filozófiai mélységéhez. Mindenesetre most betalált, magával ragadott és vitt közelebb lépésről lépésre a hamvasi világszemlélethez. És ennek a körnek a mentén jutottam el pár napja egy régi restanciámhoz: Az öreg halász és a tengerhez. A ember örök küzdelmének és bukásának megható példázata. Imádtam minden másodpercét, volt hogy kicsit meg is könnyeztem.
Zárásként pedig egy romantikus ponyva - ami annyira megtetszett a feleségemnek, hogy jófejségből felolvasta nekem az egész könyvet a Balaton-parton. Ez volt Claire Kenneth (a Kölcsey Kende Klára néven született, 1956-ban Amerikába emigráló írónő) Holdfény Hawaiiban című könyve. Több tekintetben önéletrajzi ihletésű laza nyáresti flört, tele izgalmas fordulatokkal. Talán Ti is találtok egy példányt belőle porosodni valamelyik gumimatrac árusnál a pavilon soron. 
További kellemes olvadást mindenkinek!

Pálffy-Bernáth Zsófia, Próbakő, senior tanácsadó

Patti Smith: Kölykök (eredeti megjelenés éve: 2010, Magvető: 2012, 2022)
Patti Smith önéletrajzi ihletésű regénye életének arra az időszakára fókuszál, amikor Robert Mapplethorpe volt a társa. Betekintést kapunk ugyanakkor a kis Patti életébe és a Roberten túliba is. Dalok, képek – egy olyan helyről és időből, amelyek messze vannak tőlünk. A punk keresztanyja és a világhírű fotóművész itt még ismeretlenek, keresik a helyüket, és egymásra támaszkodnak, egymásból merítenek. Mindeközben egy vonzó és egyben taszító világ is megjelenik, a késő hatvanas és hetvenes évek Amerikája, és azon belül is New York művészvilága (többek közt Allen Ginsberg, Andy Warhol, Janis Joplin és Jimi Hendrix). Sodró lendületű, kíméletlenül őszinte könyv, amit ajánlok mindenkinek, aki szeret olvasás közben új dalokat is meghallgatni, és képeket is nézni.

Szántó Piroska: Akt (Európa: 1994, 2022)
Tompa Andrea (tőle a Sokszor nem halunk meg c. könyvet nagyon ajánlom) ezt a könyvet választotta a Ferenczy Múzeumba – Ott Anna vezetésével – szervezett beszélgetésének témájául. Nem véletlenül, hiszen Szántó Piroska élete nagy része köthető Szentendréhez, a Hold utcát ő nevezte el, és neki köszönhető a 11-es főút alakja is itt. Gyerekként voltam Szántó Piroska kiállításon, ismertem az illusztrációit is, de azt, hogy könyvet is írt, csak a program kihirdetésekor tudtam meg. Elvarázsolt a regény, ami lényegében a 80 éves festő visszaemlékezéseit tartalmazza. Hogy élte meg a nélkülözést, a nélkülözöttséget, hogyan teljesedett ki mégis – a regény olvasása közben ott leszel mellette. A korszak számos alkotója feltűnik benne, természetesen férje, Vas István költő a leghangsúlyosabban. A kedvenc fejezetem a Szabó Magdás, ami az újrakiadásból kimaradt. Ha tudjátok, antikváriumból vegyétek meg az első kiadást, amiben a festő képei közül is feltűnik pár.

Nem rossz könyvek podcast Ott Annával és Horváth Bencével (444.hu)
Viszonylag kevés podcastet hallgatok, de mióta a 444-en elindult a Nem rossz könyvek, egy adását sem hagytam ki. Azt, hogy Tove Ditlevsen Koppenhága-trilógiáját elolvastam, egyértelműen e műsornak köszönhetem, és nagyon szerettem! Klassz a podcastben, hogy Anna és Bence mindig hoznak saját ajánlásokat, és emellett minden adásnak van külön tematikája, szakértőkkel járnak körbe egy-egy írót, stílust.  

Varga Lili, Cluso, szövegíró

Mészöly Miklós: Az atléta halála
"Tulajdonképpen az Állami Sportkiadó kért meg rá, hogy valami emlékezésfélét szerkesszek az életéről, ne hosszút és főképp ne túlságosan szakszerűt" – ezt a feladatot kapja Az atléta halála c. regény elbeszélője, de képtelen teljesíteni. Hiszen képtelenség.
Miközben Mészöly metaszinten az életrajz műfaját kérdőjelezi meg: a szubjektum megragadását, az emlékek elbeszélését; megragad és elbeszél minden valódit, emberit és lényegit. A regény egy nyomozás, egy részletes adatgyűjtés. Mit tartott az atléta a Dreher-Maul dobozban a szekrénye alján? Milyen alkut kötött gyerekkorában Pécsi Picivel? Hogy került a szőrbolyhos lepke a vlegyászai Égettkő-völgyébe? És mindez mennyivel többet mond Őze Bálintról, mint hogy ő volt "a bátakolosi hős".
Az atléta halála Kádár-kori miliő, egzisztencializmus, öncélú küzdelem, és talán valami szerelemhez hasonló.

Csizmadia Dia, MAKSZ, főtitkár

Könyv:
Beugrani napközben egy könyvesboltba a munkahelyi pörgés szünetében nekem valóságos terápia, egy pillanatnyi lecsendesedés, szellemi töltődés. Azt is be kell vallanom, hogy sokkal több könyvet veszek, mint amennyit el tudok olvasni, de már maga az olvasás tervezése is élvezet – és ezzel nem vagyok egyedül, hiszen a japánoknak szavuk is van rá, atsundoku:).

Az utóbbi időben az erős női történetek felé gravitálok; az idén nyárra az alábbiakat készítettem össze:

Bonnie Garmus: Minden kémia – könnyed, de nem súlytalan olvasmány. Csodás karakterek, jól megírt történet a ’60-as évek Amerikájából, ahol a nemi egyenlőtlenség több dimenzióját kérdőjelezi meg főhősünk, egy kémikus kutató, aki végül egy főzőműsor háziasszonyaként tanítja a nőket a saját magukban lévő erő megismerésére. Van itt egy kis betekintés a délutáni televíziózás hőskorába, a súlyos családi múlt feldolgozásába és a női bajtársiasság erejébe. (Nem, a belőle készült sorozatot nem láttam, még.)

Rebecca Makkai: Lenne pár kérdésem – ez már egy kicsit súlyosabb történet. Okos, „nem-lehet-letenni”, nagyon mai történet, de túllép a whodunnit krimi műfaján: a sikeres egyetemi tanár és podcaster visszatér a gimnáziumába a szobatársa halálát kinyomozni, de súlyos kérdésekkel találja szembe magát a saját múltja, emlékezete, a hatalom és a konszenzus szintjein.

Jessamine Chan: Jó anyák iskolája – na, ez egy olyan történet, amit én, anyaként, többször pihentetek, de őszig be szeretném fejezni. A történet zseniális, de olyan disztópia, ami tulajdonképpen pár lépésre is lehetne a mától, és irtó pontosan találja el a szülői lét legnehezebb, legfájóbb pillanatait és reflektálja a társadalmi elvárások sokszor szívtelen sztenderdjét. Főhősünknek nehéz napja van, emiatt nem figyel kellőképp a kislányára, a rendszer le is csap rá; egy különös intézménybe küldik, ahol le kell vizsgáznia anyaságból, hogy újra visszakaphassa a gyermekét.

Egy éles váltással oldom gyorsan a hangulatot: tombol a nyár, a piacok tele vannak friss zöldséggel, gyümölccsel, ilyenkor lehet talán a legjobban kiélvezni Yotam Ottolenghi könyveit, nehéz egyet választani, de talán a Zamat a kedvencem, mert friss szemmel néz rá a megszokott alapanyagokra és kombinációikra, igazi inspiráció az otthon főzéshez. (De a legtöbbet a Só, zsír, sav, hőből tanultam a főzés szemléletéről.)

Podcast:
Azokat a podcasteket szeretem hallgatni, ahol jó beszélgetések vannak. Friderikusz Sándor, Veiszer Alinda, Kadarkai Endre, Tóth Szabolcs Töhötöm beszélgetéseit épp azért szeretem, úgy kérdeznek, ahogy nagyon kevesek. 
Az erős női történetekhez kapcsolódva szuper Erin Deering sorozata, a The Work, amiben őszintén és kendőzetlenül elmeséli, hogy miért hagyta ott milliárdos divatcégét, és hogyan építette újra magát és ebből mi hogyan építkezhetünk.
Biztosan sokan hallgatjátok Steven Bartlett beszélgetéseit, a Diary of a CEO-t. A világ vezető üzletemberei, szakértőivel ül le beszélgetni, és mesélik el nála a történeteiket a sikerhez vezető út különböző fázisán.

Kovács Levente, White Rabbit, kreatívigazgató; Reklámtörténet, alapító

Podcast: 
Tudom, ez ma trendi műfaj, boldog-boldogtalan podcastel; ehhez viszont jó kérdezőre és még jobb válaszolóra van szükség. Sajnos, ebben a hazai podcast-világ nagyon szűkös, talán Friderikusz az egyetlen, akit érdemes, és egy időben Charles Day „Fearless” adásait hallgattam. De nagy a szórás. Ezért nincs visszatérő podcast-csatornám. Ha érdekes figurát sodor elém az élet (Malcolm Gladwell, Rory Sutherland vagy valaki hasonlót), na, akkor meghallgatom – bárhol is legyen :)

Könyv:
Az utóbbi időben borzasztó szokást vettem fel: egyszerre több könyvet olvasok, párhuzamosan, olyan ez, mint egy könyves FOMO, nyilván a kényszer az oka, hogy kevés időm van rá (balszerencse), és szeretném kimaxolni azt a keveset is (legalább). De az is lehet, hogy én is csak egyike vagyok az új civilizáció mutánsainak, a „barbárok”-nak, ahogy Baricco fogalmaz, akik a felszínen élnek, és a „multitasking” jellemzi őket, többek között. És ezzel a lendülettel ajánlom is Alessandro Baricco Barbárok című könyvét. Rövid, olvasmányos esszék gyűjteménye, melyben az olasz író azt boncolgatja, miként hatott ránk az új digitális/internetes világ; a gondolkodásunkra, a észlelésünkre, a tapasztalásunkra, az értékrendünkre, a tudáshoz való viszonyukra. Van benne szó fociról, borokról, könyvekről – alakuló kultúránk/popkultúránk megannyi „barbár” jelenségéről.

Érdekes egybeesés, hogy az elmúlt hetekben egy hasonló jellegű könyv is megtalált, mégpedig egy magyar szerző tollából. Almási Miklós A tudás örömétől a szellemi vakságig című kötete műfajában (esszégyűjtemény) és tartalmában (alcíme: Írások a kultúra mámoráról és a műveltség leárazásáról) szépen összeszikrázik a bariccói elmélkedésekkel. Rövid, szellemes-indulatos olvasmányok filozófiai, irodalomi, zenetörténeti utalásokkal, érdekességekkel – és egy külön fejezetben még a digitális társadalom is megkapja a maga értelmező-értékelő eszmefuttatásait.

Ryan Wallman és Giles Edwards ausztrál reklámosok (Wallman szövegíró; Edwards art director); közös munkájának újabb gyümölcse a How Brands Blow, ami korábbi könyvük, a Delusions of Brandeur folytatása. A téma, a stílus mit sem változott: görbe tükröt mutatnak a reklám-, marketingvilágnak, és szókimondó őszinteséggel világítanak rá az iparág kolosszális hülyeségeire. Olvasás közben az ember jókat röhög – és tutira ráismer valakire az iparágban, aki pontosan az idézett hülyeséget szajkózta.

Ehhez a párhuzamos olvasáshoz jön hozzá Michael Lewis Harcos pszichológusok című könyve. Bámulatos olvasmány. Nem szörfözve, nem a neten, hanem egy antikváriumban bukkantam rá, és véletlenszerű találkozásunk bizonyítja, hogy a könyvvásárlás ezen korszerűtlen formájának még lehetnek előnyei. A viselkedési közgazdaságtan alapjait megteremtő tudós páros: Daniel Kahneman és Amos Tversky különös sztoriját meséli el. Hogyan találkoztak, hogyan szövődött köztük barátság, hogyan végezték kutatásaikat – és miként távolodtak el egymástól és szakadt meg ez a rendkívüli kapcsolat. E két úriember nevéhez nem kevesebb, mint olyan forradalmi felismerések fűződnek, melyek alapjaiban írták át az emberi döntéshozatal és ítéletalkotás korábban feltételezett folyamatait (lásd: döntéshozatali heurisztikák és ezekből fakadó kognitív torzítások). Tversky ugyan 1996-ban meghalt; de a közös munka és kutatás adta az alapját annak a tudományos tevékenységnek (kilátáselmélet kidolgozása), melynek elismeréseként Kahneman végül 2002-ben Nobel-díjat kapott. Lewis könyvében az a zseniális, hogy miközben olyan, mint egy életrajz („barátságrajz”), tele jellemrajzokkal, anekdotákkal, történelmi, kulturális utalásokkal – de ugyanakkor tudományos ismeretterjesztés is, amely Kahneman és Tversky elméről szóló elméleteit is érthetően képes elmagyarázni. (Mondjuk, Lewisnak elég jó érzéke van a műfajhoz: a Moneyball – A pénzcsináló – és a The Big Short – A nagy dobás – ugyancsak derék, gondolatébresztő munkák.)

Zsadon Sára, Yettel, kommunikációs szakértő

A podcast nem annyira az én műfajom, de kedves-sztorizós vonalon vasalás közben néha meghallgatom a Table manners címűt, amiben Jessie Ware brit énekesnő és az édesanyja, Lennie Ware hívnak meg enni és beszélgetni főleg zenészeket, színészeket, de néha politikusok, sőt, brit királyi sarjak is felbukkannak. A nagyjából háromnegyed órás, anya-lánya froclizásokkal tarkított adásokban a házigazdák által főzött menüt eszik végig – mizofóniásoknak nem ajánlom! –, és közben gasztronómiáról, főzésről, családi hagyományokról beszélgetnek. Sztenderd kérdés szokott lenni, hogy mi a vendég első gasztroemléke, és milyen menüt választana utolsó vacsorának, illetve olyan fontos celebügyi értesüléseket is be lehet szerezni, mint hogy Diplo nem tartja be a szörf-etikettet, vagy hogy mi volt Cher kedvenc gyerekkori étele. 

Ha könyv, akkor kánikulától szenvedőknek érdemes elővenni Jón Kalman Stefánsson Menny és pokol trilógiáját, amiben meghatározó alapélmény a túlélésért való harc a jeges tengeren vagy a zord izlandi tájon fagyban-szélben-hóviharban. Mélyenszántó elemzésbe itt nem bocsátkoznék, inkább azzal ajánlom a három kötetet, hogy alig bírtam letenni őket, nagyon bírtam a karaktereket, illetve hogy irodalmi tájábrázolás régóta nem volt rám ilyen hatással (Jókait nagyon tudtam unni), és miután befejeztem, napokig még Izlandon jártak a gondolataim. Strandon henyélős, vagy teraszon olvasós nyaralásra lehet vinni mindhárom kötetet.

Nyitókép: Unsplash