hero
Nagy Zsolt 2022. január 04. 05:37
Kijutni szívás, de ha már ott vagy, a téma a lábad előtt hever!
Nagy Gábor közel egy évtizede a Mito lead kreatívja, de mellette felépített egy önálló fotós-videós karriert is. Távol-keleti kütyügyártók és kockatőkés befektetőcégek állnak sorban a tájképeiért, a Sony őt kérte fel az egyik legújabb kamerájának bemutatásához. Minden útját óramű pontossággal megtervezi, de hagy helyet a véletleneknek is. Interjú.

Az interjú eredetileg a Kreatív 2021. decemberi számában jelent meg.

Hogy fér össze a napi nyolc órás lead kreatív munkája a világ eldugott zugaiban egyedül hegyet mászó fotóséval? 

Sok szervezést és tervezést igényel mindkét oldalról, nem mehetek el egyik napról a másikra szabadságra. Egy fotózás során ugyanúgy ügyfeleknek dolgozom, mint a rendes munkaidőben, turisztikai ügynökségek, ruhamárkák vannak közöttük leginkább. Ezeket szintén szinkronba kell hozni. Szerencsére a Mitoban nagyon támogató a légkör ebben a tekintetben. A Covid óta home office van, ami jól jött, mert nemrég több hetet tölthettem Olaszországban úgy, hogy napközben tíztől hatig a mitós dolgokat intéztem, az estéket meg a hajnalokat kihasználtam a fotózásra.

Hogyan készülsz fel a munkákra? 

Évszakokban gondolkozom, úgy keresem a partnereket, hogy azok érdekeltek legyenek a koncepcióban. Először az adott ország turisztikai ügynökségével veszem fel a kapcsolatot, ezzel biztosítani tudom, hogy finanszírozva legyen a kijutás. Utána be tudnak jönni a szállások, turisztikai szolgáltatások. A teljes szervezési folyamat három hónap szokott lenni. Van egy masszív Google Maps-gyűjteményem, ami folyamatosan bővül potenciális helyszínekkel, Bedobom a partnernek, hogy hova megyek, szeretnének-e onnan fotósorozatot, ha kell, viszek terméket is. Izlandon például mindig autókölcsönzőkkel dolgoztam együtt, képekért cserébe másfél-két hétre adnak egy olyan autót, ami erre az időszakra másfél millóba kerülne, és máshogy nem lehet közlekedni ott, csak kocsival.

Az utazások milyen arányban szólnak munkáról és milyen arányban kikapcsolódásról?

Ez 100 százalékig munka, nem hobbi. Én vagyok a termék, magamat viszem vásárra, ha nem jó a termék, akkor nem fognak visszahívni újabb projektre. Úgy próbálom kibalanszírozni a reklámos és a fotós munkát, hogy az egyik élet a másikat töltse fel. 

Ez kicsit skizofrén állapotnak hangzik azért. 

Pont ezt szeretem benne, hétközben emberek között vagyok, meg kell találnom az összhangot másokkal, dolgokat létrehozni, konfrontálódni, ha szükséges. Hétvégén egyedül vagyok, kikapcsolom a külvilágot, az én akaratom érvényesül, ez a kettő jól ellensúlyozza magát, de sokáig egyiket sem tudnám csinálni a másik nélkül. 

                                                      A képre kattintva galéria nyílik! 

Egyedül fotózni a természetben veszélyes lehet, kerültél ilyen helyzetbe?  

Mindig a szüleim arcképe van előttem amikor dolgozom, gyerekkoromban nagyon féltettek, mert állandóan összetörtem magam! (Nevet)  Minél idősebb vagyok, annál jobban vigyázok magamra. Ha fél évet kihagynék, akkor potenciális ügyfeleket vesztenék el. A legtöbbször egyébként már nem egyedül megyek, sokszor modell vagy guide van velem. 

Masszív követőbázisod van a közösségi médiában, ami oda kikerül, azzal pénzt is kerestél, vagy nem kerülnek ki a megrendelésre készült anyagok? 

Itt is igyekszem egyensúlyt találni, vannak olyan fotók, amik megrendelésre készültek, például turisztikai ügynökségnek, van rajtuk ember, valamilyen aktivitás. Ezek a típusú fotók azért vannak kint, hogy a leendő ügyfelek lássák, hogy ilyet is tudok. A másik kategória a saját művészeti önkifejezésem megjelenése. Ezek a fotók egy másfajta esztétikum szerint készülnek,absztraktak, nem történetet mesélnek, nincs bennük turisztikai érték, nem akarsz tőlük Toszkánába menni borozni. Nagyon sok háttérképet vesznek meg távol-keleti mobil-és tabletgyártók. Sokszor azon döbbenek meg, hogy hogyan találnak meg, nem az Insta, hanem a honlapom és a Behance a fő csatornám. Kifejezetten nagy cégek jönnek, hogy 5-10 képet meg akarnak venni honlapjukra, vagy az irodájukba, és ezek mind az absztrakt képeim. Amikor egy megbízásos munkán vagyok, akkor is ügyelek arra, hogy legyenek olyan napok, amikor az ilyen jellegű fotók is beleférnek, hogy mindig legyen újabb és újabb adag. 

Mit keresel ilyenkor a szemeddel? Formát? 

A legtöbbször formákat és színeket, ezeknek a felfedezése a levegőből történik, drónnal. Rengeteget túrom a Google Maps-et és a Google Earth-öt.

Randomitás kizárva? 

Nem, dehogy, erre is hagyok teret! Azt szoktam mondani, hogy a legnehezebb része a fotózásnak eljutni oda, ahol a fotózni akarsz, onnantól kezdve már jön a téma. Nehéz felkelni hajnali háromkor a vekkercsörgésre, meg fél négykor elkezdeni felmászni hegyre, hogy elérd a napfelkeltét de onnantól kezdve, hogy felérsz, akkor már ott hever a téma a lábad előtt. Sejtem, hogy milyen élmények lesznek, de után a átadom magam a flownak, és az sem baj, ha elromlik az idő, mert sosem tudni, mi lesz belőle. 

Drón, fényképezőgép, objektívek - hány kiló felszerelést cipelsz magaddal? 

A Sony támogat, szóval mindig van nálam egy Sony gép, 4 objektív, 1 drón, 6 akksi, rengeteg ruha, víz, energiaszelet, saccra úgy 15 kiló felszerelés mindig van nálam, úgy, hogy ezek már kicsi dolgok! Hat évvel ezelőtt még úgy mentem, hogy volt a hátamon egy táska a fotós cuccoknak, elöl meg egy másik táska, amibe a drónt vittem. A drónoknál 2-3 évente van technológiai ugrás, szerencsére egyre kisebbek, könnyebbek és egyre nagyobb hatótávúak.

Kellett nemet mondanod  valaha ügyfélnek, mert túl vad elképzelései voltak?

A koncepcióval mindig én állok elő, én mondom meg, hogy mit szeretnék fotózni. Olyan, mint egy pitch prezi, elmondom hogy mit kapnak, és mit kérek cserébe, én irányítom a folyamatot. A munkámmal demonstrálom, hogy mire vagyok képes, elmondom, hogy mennyibe fog kerülni, ők meg döntenek, hogy kell-e nekik vagy sem. 

Mennyiben segít az ügynökségi tapasztalat a fotós munkát?

Rengeteget! Ismerem az ügyfelet, a mögöttes pszichológiai folyamatokat, hogy mit akarnak elérni azzal, hogy egy ilyen kaliberű fotóst alkalmaznak. Tudom, hogy hogyan épül fel egy prezi, ami meggyőzi az ügyfelet, tudom, hogy hogy kell eladni az ötletet, és még fontosabb, hogy el is tudom adni. 

Fizikai vagy szellemi szinten csinál ki jobban egy ilyen munka? 

A legnagyobb kihívás, hogy megcsinálom a fotós vagy videós munkákat, de nem tudom elég mélyen és körültekintően feldolgozni a nyersanyagot, nem tudom az elkészült anyagokba olyan mélységig beleásni magam, mint amennyire szeretném, mert már jön a következő adag. Mindig maradt 1500 kép, amit át se nézek, pedig potenciálisan ügyfelet hozhatna be. Erre kellene az életemben felszabadítani időt, de nagyon nehéz a következő munkára nemet mondani, nem tudhatom, hova visz el. Ha egy nap 26 órából állna, az nem lenne rossz! (nevet)

Mi a legemlékezetesebb dolog, ami megtörtént veled fotózás során?

Mondok egy közelit, a  múlt héten dél-tirolban dolgoztam, egyik reggel 4:45-kor kezdtünk megmászni egy csúcsot, 3 guide vitt minket fel. Felértünk napfelkeltére, gyönyörű volt a panoráma, idilli volt minden. Egyszer csak rám köszönt valaki a hegycsúcson, hogy “Hey Gábor, is it you?”  Kiderült, hogy pont akkor mászott fel oda egy német srác, aki egyébként követ az instán, és most is azért jött, mert látta nálam korábban ezeket a hegyeket, és inspirálta, hogy ő is megmássza őket pár jó képért. Szerinted mennyi az esélye annak, hogy az egyszerű fehérvári lakótelepi suttyót a panel hatodik emeletéről a világ egyik legszebb helyén, 3 ezer méteren magasan felismeri valaki? 

Volt egy projekted Madeirán is, ahol RGB-színekkel világítottál be egy éjszakai erdőt. Ez a koncepció megrendelésre született? 

Nekem az jelent kihívást, hogy  más szögből, más felfogásból fotózzam be azokat a helyszíneket, amiket egyébként a népszerűségük okán már rommá fotóztak mások. A fotósok nagyrésze meglövi a kötelező képeket, amire kapnak húszezer lájkot, de ebben számomra nincs semmi izgalom, ha valahova elmegyek, ott más szemszögből és más felfogásból fotózok. Ez az erdő egy fantasztikus hely, teljesen elvarázsolt hangulata van, több száz éves amorf formájú fák, köztük tehenek legelésznek, délután háromkor menetrendszerűen megüli a köd, tele van fotóssal a hely, itt baromi könnyű jó képet lőni. Azon gondolkodtam, hogyan lehetne csavarni ezen. Ahogy néztem a képeket, rájöttem, hogy éjszakai képek nem nagyon születtek, csak a klasszikusok, ahogy Tejút hozzáér a fához és a többi. Egy pár hónapja kezdtem el dolgozni mesterséges fényekkel, kísérletezés szempontjából vettem RGB lámpákat, arra gondoltam, hogy ezeket a fákat bevilágítom. 

Már megis kaptam kommentben egy másik fotóstól, hogy köszi az ötletet! (nevet)

Madeirán a fotók mellett videó is készült. Igény van erre a formátumra, vagy ad hoc megoldás volt? 

Azt láttam, hogy jobban működnek a videós formátumok, az ügynökségek nyitottabbak a mozgóképekre, többet is lehet kérni érte. Kezdtem beskatulyázódni, hogy fotós vagyok, állóképpel dolgozom, ez egy gondolkodásformát hoz magával, és érdekelt, hogy tudnám újra kihívások elé állítani magam. Elkezdtem történetekben és mozgóképekben gondolkodni, egyébként teljesen máshogy, friss szemmel tudok ránézni azóta a túrákra. Az állóképben tudom használni a videós gondolkozást, és fordítva is működik.

Miről forgattál Maderián?

A Sony keresett meg, hogy lenne forgatásra lehetőség, kijön egy új kamerájuk. Ha új kameráról kell forgatni, akkor szép tájak és gyönyörű színek kellenek, hát februárban, amikor megkerestek, a barna ötven árnyalata tombolt itthon, megfejelve a koronavírus harmadik hullámával. Madeirán már jártam korábban, így viszonylag könnyű volt a dolgom, írtam nekik egy szkriptet, hogy miről forgatnék, a fejemben még az is megvolt, hogy hány órakor majd melyik sziklára kell kimásznom, hogy meglegyenek azok a fények, amiket elképzeltem.  Egy vastag paksaméta covid-igazolást kellett beszerezni, nem volt direkt repülőjárat, három országon keresztül lehetett kijutni, de mindegyiknek más volt a belépési protokollja a vírus miatt. A végén persze kijutottunk, 28 napig forgattunk 3 fős stábbal, és utána még itthon 2 extra embert igényelt a vágás és fényelés. Szervezéssel együtt 4 hónapig tartott, mire elkészült a projekt, és közben még a mitós munkákat is vittem. 

Mikor vagy elégedett? 

A helyszínen érzem, hogy milyen lesz a végeredmény, addig nem hagyom abba a munkát, amíg nem érzem azt, hogy megvan az, amiért jöttem, és tudom, melyik fotókat fogom leadni. Akkor vagyok elégedett, ha az ügyfél nem csak megköszöni és kifizeti a munkát, hanem ha látom, hogy az elkészült produktumot használja is!