hero
Bicsérdi Ádám 2021. július 20. 14:35
Hova tűntek a lézerszemű jegesmedvék? - kérdezték a Filmintézetnél
Látszott a műsorvezető arcán a döbbenet, amikor beolvasta az Űrpiknik alapsztoriját. A legtöbb túlzó őrületet azért így is kiszedte írótársával, Benedek Ágotával a film forgatókönyvéből Badits Ákos. A sci-fi/dramedy rendezője Zalatnay Sarolta sokszínűségéről, a reklámipar bátortalanságáról és a babusgatásmentes munkakörnyezetről is mesélt.

Elég ritka az egy magyar filmtől, hogy a magyar popzene rejtettebb, vagy kevésbé ismert bugyraiba kirándul. Vannak ilyen kivételes esetek persze, de még ritkább, ha a filmes csapat egy ismert előadó elfeledett oldalára épít fel egy történetet. Az Űrpiknik Zalatnay Sarolta hetvenes évekbeli lemezeiről porolt le két teljesen ellentétes dalt. Ebből az egyik, Az idők peremén ráadásul olyan kincs, aminél teljesen érthetően úgy döntöttek az alkotók, nem csak beemelik a dalt a filmbe, de konkrétan egy történetszálat is szentelnek a magyar popzene egyik kincsére.

Benedek Ágotával, akivel a forgatókönyvet írtuk, egy igazi sztárt szerettünk volna ebbe a filmbe, akit mindenki ismer, ami egy picit a valósághoz köti ezt az amúgy nagyon elrugaszkodott történetet. Kifejezetten kutakodtunk olyan hírességek után, akik nekünk mai füllel is tetszik és érvényes. Bevallom, előtte nem ismertem igazán Zalatnay Cini munkásságát a nagy slágereken kívül, de azoknál jóval mélyebb, bátrabb dalokat találtunk az életművében. Ciniben még az is külön tetszett, hogy vannak kifejezetten lendületes rockdalai is, mint a Fekete árnyék, de megvan benne a melankólia és líraiság is, amit Az idők peremén című dalban érződik. A filmünk hangulatához passzolt ez a kettőség, a lazább, játékosabb illetve a líraibb, melankóliára hajlamos hangulat is” – meséli a döntés hátteréről a rendező, Badits Ákos (korábbi printcikkünk a rendezővel itt), amikor a film után azonnal a dalokról kérdezem (készült feldolgozás is a főszereplő Walters Lilivel és a Freakin’ Discoval). 

Badits Ákos (Fotó: Konda Brigitta)

Olyannyira elrugaszkodott történetről beszélünk, hogy az Űrpiknik sztorija két különcről szól. Egyikük annyira idegenül érzi magát a Földön, hogy gyerekkorától megszállottan jeleket küld az égbe, válaszra várva. A másik főszereplő pedig egy látszólag tökéletes földönkívüli társadalom számkivetettje, aki megőrül Zalatnay Sarolta dalaiért, ezért Budapestre látogat.

Az SZFE-n is meg kellett harcolnia a terveiért

„Szürreális, amikor azt látod, hogy a tévében valaki beolvassa ennek a filmnek szinopszisát, és látod az arcára kiülő döbbenetet, hogy ezt most tényleg beolvastam?” – meséli Badits Ákos, aki hozzáteszi a Filmintézettel szemben is kemény menet volt eladni az Űrpikniket, mint ahogy korábbi ötleteiért is kellett harcolnia az SZFE-n. 

Badits Ákos David Lynch rajongójaként kezdett filmezésbe, és introvertált személyisége miatt a kamera mellett az effektezés és az animáció rántotta be igazán ebbe a világba. A mai napig vállal animációs, vagy utómunka-feladatokat, amiket néha saját filmjeiben is felhasznál (Az Űrpiknikben kisebb feladatokat vállalt, a munka nagyját az Almost Friday stúdió vállalta.). Ezekből az inspirációkból nem csoda, ha már a szintén írótársával, Benedek Ágotával közösen jegyzett Boglárka című kisfilmben is mesevilágba helyeztek egy felnőtteknek szánt történetet. 

„Akármennyire is próbálták úgy beállítani kívülről, azért az SZFE nem a hallgatók simogatásáról meg a kritika nélküli önmegvalósításról szólt csak. Ott is kőkeményen el kellett adni az ötletet, a Boglárka például kifejezetten nehéz harc volt, mert sokáig nem értették, mit is szeretnék azzal a filmmel. Sokáig csak utómunka nélküli részleteket láthattak belőle, nehéz volt látatlanban átadni egy mesevilágot. Így különösen szép pillanat volt, amikor a Boglárka első vetítése után konkrétan odajöttek hozzám a tanáraim, és azt mondták, elnézést kérnek tőlem, most már értik a filmet, és nagyon jó volt. Amúgy sem hiszek a babusgatásban, ezért is szeretek olyan emberekkel dolgozni, akik azonnal szembesítenek azzal, ha valami nem tetszik nekik, vagy valamiben kételkednek.”

Balról: Lengyel Benjámin, Walters Lili és Badits Ákos az Űrpiknik forgatásán (Forrás: Mozinet)

Mindezek után nem meglepő, hogy hosszú évekig tartott, amíg az Űrpikniknek végül gyártási támogatást szavazott meg a Filmintézet (ha nem is nagy összeget, 81 millió forintot). A rendező szerint a Filmintézetnél is elsőre inkább ledöbbentek az ötlettől, de az a teóriája, hogy annyira fura volt a forgatókönyv, hogy egy idő után már érdekelte őket, mi sül ki ebből. Sőt, Badits szerint olyannyira szívükön viselték a film sorsát, hogy számon kérték például, hova tűntek a lézerszemű jegesmedvék a forgatókönyvből.

A legtöbb húzást így nem is a Filmintézet hanem az írópáros ejtette meg a filmen, mert mindent kidobáltak egy idő után, ami nem a karakterrajzot szolgálta. Budapestnek sem csak a szokásos arcát szerették volna megmutatni, inkább egy olyan képet, ami egyszerre ismerős és idegen a nézőknek. Ehhez a koncepcióhoz szerencsére könnyen találtak megfelelő helyszíneket is: „Mivel vidéken nőttem fel, úgyhogy én is néha űrlényként nézek Budapestre, és ezt a hatást akartuk elérni a filmben is. Az egyik fő helyszínünk a Kertészeti Egyetem épülete volt, ott rengeteget forgattunk. Iszonyú eklektikus a helyszín, a szocializmus időszakát idéző betomtömbökkel és a modern épületekkel is. De ugyanígy elámultam a Vasas Székházon is, ott egyből tudtam, hogy nem kell sokat utómunkáznunk, annyira különlegesek azok a terek, hogy simán passzoltak a kattant világunkhoz.”

A két főszereplő, Takács Zalán és Walters Lili a film operatőrével, Balázs István Balázzsal (Forrás: Mozinet)

Imádja a reklámok világát, de még vár a neki való projektre

Badits Ákos következő álomprojektje egy horror lenne, mert ez az egyik kedvenc műfaja, de első egészestés filmnek nem mert vele próbálkozni, mert az egyik legkeményebb filmes zsánerről van szó. „Ha ott nem passzol egy jelenet, széthullik az egész, nagyon pontosnak kell lenned. Egy rossz horrornál nincs rosszabb” – magyarázza a rendező.

A rendezés mellett azonban nem veti meg az alkalmazotti munkákat sem, szívesen dolgozna például reklámokon is. „Rendezőként nekem nehéz olyan projekten dolgozni, amiben nem hiszek száz százalékosan. Imádom a reklámok világát, mert nagyon izgalmas kísérletekre alkalmas terep, de ha olyan projekt talál meg, amiben nem hiszek, azzal rendezőként csak ártanék a projektnek. Effektesként, animátorként azonban sokkal inkább bele tudok helyezkedni az alkalmazotti szerepbe, amit amúgy még imádok is csinálni. Kicsit olyan nekem az a munka, mint egy meditáció. Az utómunka segít lenyugodni”

Megkeresései voltak már reklámfilmekre is, indult tendereken, de egyelőre kevés a jó tapasztalata. „Annyira vágyom egy reklámra, amibe bele tudok helyezkedni. Ez a játékfilmem nem árul zsákbamacskát, itt azért látszik, hogy milyen világban érzem otthon magam”. Közel került már ahhoz, hogy reklámot rendezhessen,  ám a megbízónak végül nem tetszett egy javaslata. „Kaptam egy unalmas, átlagos férfi üzletembert követő tervet, amin csak annyit változtattam, hogy nőt tettem a főszerepbe. Azt gondoltam, miért ne lehetne egy üzletasszony a főszerepben? Nem feminista kiáltványnak szántam, hanem hogy árnyaljuk ezt az öltönyös, nagyon férfias világot az üzletről, hiszen a valóságban rengeteg céget nő vezet. A változtatásomon azonban kiakadtak, úgyhogy visszamondták a megbízást. Még el is fogadtam volna ezt, ha azt látom, hogy nem illik a célközönséghez a női főszereplő, de itt szerintem nem erről volt szó.”