Tegnap adtuk hírül, miszerint a magyar nyelv védelmében a fogyasztóvédelem ezentúl ellenőrizni fogja a reklámokat. Ezt Varga Judit igazságügyi miniszter jelentette be a Magyar Kultúra Napján egy 22 éves törvényre hivatkozva.
Azóta megkerestük a Magyar Reklámszövetséget, amely szerint a nagy- és közepes hirdetők zöme betartja a 22 éve hatályos nyelvtörvényt (bővebben itt), illetve a Fogyasztóvédelmi Hatóságot is, akik szerint a gyerekek védelme áll a reklámokat érintő nyelvtörvény fokozott ellenőrzése mögött (bővebben itt).
Az alábbi kérdéseinkre dr. Papp Álmos, a Bán, S. Szabó, Rausch & Partners Ügyvédi Iroda társasági összefonódásokkal és felvásárlásokkal, valamint versenyjoggal foglalkozó partnere válaszolt.
Huszonegy éve született meg a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről szóló törvény. Eddig nem szereztek érvényt ennek a törvénycikknek? Milyen módon követték, figyelték a törvénycikk mentén a megjelenő eseteket?
Ahogy mondani szokták már elsőévben a jogi karon az oktatók: minden jogszabály annyit ér, amennyit érvényesítenek belőle. Ez a jogszabály viszonylag régi, és a joggyakorlata finoman szólva sem tömeges léptékű.
Van azért néhány példa az alkalmazására, amely a különböző jogtár-adatbázisokban elérhető. Az első jelentős jogalkalmazási aktus a jogszabály alkotmányosságának vizsgálata volt az Alkotmánybíróság előtt még 2005-ben.
Az ügy tárgya a törvény 1. §-ának (1) és (2) bekezdésének az akkori Alkotmánnyal való összhangjának vizsgálata volt. A jogszabály hivatkozott rendelkezései szerint a magyar nyelvű sajtótermékben, rádió-, illetve televízióműsorban, továbbá szabadtéri reklámhordozón közzétett reklámban a reklám szövegét (ideértve szlogent is) – a vállalkozás neve, megjelölése, illetve az árujelző kivételével – magyar nyelven meg kell jeleníteni.
A panaszos állítása szerint a fenti jogszabályi előírás korlátozta az Alkotmányban alapjogként biztosított szólás- és véleményszabadság érvényesülését azzal, hogy a vállalkozások nem választhatják meg szabadon az üzleteiknek az épületek falán elhelyezett üzletfeliratait.
Az Alkotmánybíróság a panaszt elutasította, indokolása szerint a szólásszabadság nem sérült, mert a jogszabály nem tiltja meg az idegen nyelvű reklámot, pusztán arra kötelezi a reklámozót, hogy annak magyar nyelvű változatát is jelenítse meg (473/B/AB Határozat).
Ezt követően hosszú ideig nem foglalkozott sem a hatóság, sem a bíróság a jogszabály érvényesülésével. A fellelhető következő jogeset 2021-es, ahol a Fővárosi Törvényszék az eljáró hatóság (Budapest Főváros Kormányhivatala) marasztaló döntését megsemmisítette és a hatóságot új eljárásra kötelezte. A megsemmisített hatósági határozat jogsértőnek tartotta (és 1 millió Ft bírsággal sújtotta) azt a reklámot, amelyben a reklámozó a védjegyoltalmi igényre bejelentett (de védjegyként még nem regisztrált) idegen nyelvű szlogennel reklámozta a termékét, de nem tüntette fel a szlogent magyar nyelven.
A Törvényszék azért semmisítette meg a hatósági marasztaló határozatot, mert a védjegyként bejelentett iparjogvédelmi minta is védjegynek minősül feltételesen mindaddig, amíg annak lajstromba vételéről érdemi döntést nem hoznak, és ha ez megtörténik, akkor a védjegy a bejelentésre visszamenőleges hatállyal kap védjegyként oltalmat. Emiatt a hatóság idő előtt marasztalta el a vállalkozást, ami jogsértő volt. További jogeset az adatbázisokban nem fellelhető.
Miért volt szükség a törvény újraélesztésére?
Erre tényszerű választ nem tudunk adni.
Mit jelent praktikusan a szóban forgó törvény, mit jelent a gyakorlatban?
A jogszabály lényegében azt várja el a reklámozóktól, hogy magyar nyelvű sajtótermékben, rádió-, illetve televízióműsorban, továbbá szabadtéri reklámhordozón közzétett reklámban a reklám szövegét (ideértve szlogent is) – a vállalkozás neve, megjelölése, illetve az árujelző kivételével – magyar nyelven meg kell jeleníteni.
Az üzletek kapcsán elvárás, hogy az üzlet elnevezését – a vállalkozás neve, a vezérszó és az üzletben forgalmazott árura utaló árujelző kivételével –, valamint az üzletben, illetőleg az üzlet kirakatában a fogyasztók tájékoztatását szolgáló közleményeket magyar nyelven meg kell jeleníteni.
Mindkét követelmény teljesíthető úgy is, hogy ugyanazon reklámban/üzletben az idegen nyelvű szövegrész mellett annak magyar nyelvű megfelelője is megjelenítésre kerül.
Több fontos kivétel is van azonban. Egyrészt a magyar nyelven kiadott sajtótermék idegen nyelvű részeiben, mellékletében vagy különkiadásában, valamint az idegen nyelvű rádió-, illetve televízióműsorban, továbbá azt közvetlenül megelőzően vagy követően közzétett reklámra a magyar nyelvű megjelenés követelményét nem kell alkalmazni. Másrészt racionális könnyítés, hogy a magyar nyelvben meghonosodott idegen nyelvű kifejezések nem minősülnek idegen nyelvű szövegnek.
Végezetül fontos körülmény, hogy a megjeleníthető „árujelző” a törvény szerint a védjegy és a földrajzi árujelző, valamint minden más jellegzetes elnevezés vagy megjelölés, amelyről valamely vállalkozás áruját vagy szolgáltatását fel szokták ismerni, függetlenül attól, hogy az elnevezés vagy a megjelölés iparjogvédelmi oltalom alatt áll-e.
A 2001-es törvény kapcsán a nemzetközi szlogenek esetében nem merülhet fel törvényi megfelelőségi kérdés, amennyiben azok a védjegy részének (árujelzők) tekinthetők, mert ebben az esetben ezeket nem kell magyarul feltüntetni?
Így van, ezt a törvény engedélyezi.
A törvényben szerepel az is, hogy e törvény alkalmazásában a meghonosodott idegen nyelvű kifejezések nem minősülnek idegen nyelvű szövegnek. Ez jogilag hogyan értelmezhető?
A jogszabály szerint, ha valamely idegen nyelvű kifejezés meghonosodottsága tekintetében vagy a magyar nyelvű szövegfordítás nyelvhelyességét illetően kétség merül fel, az eljáró hatóság beszerzi a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által kijelölt tanácsadó testület szakvéleményét, melyhez kötve van.
Gyakorlati példát ezért nehéz adni, hiszen ha egy háztartási eszköz forgalmazó az olajsütőt „fritőznek” nevezi a reklámban, amely ráadásul az „outlet” boltjában érhető el, akkor a kérdés annak a vizsgálata, hogy ez utóbbi kifejezések „meghonosodott idegen nyelvű kifejezésnek” minősülnek-e.
Ebben csak korlátozottan lehet orientáló például az Office magyar helyesírás-ellenőrzője, amely mindkét kifejezést hibának minősíti. Holott racionálisnak tűnik az a vélemény, hogy ezek a szavak a magyar nyelvbe már beépültek, és mindenki érti, mit jelentenek. Mindenesetre az említett példa a jogszabály szövegét alapul véve biztosan vizsgálható, és a végeredmény nem borítékolható.
