„Magyarországnak nagyon komoly hagyományai vannak a filmkészítés, a design, a zene és a tudományok terén. Miért ne tudna ez az ország ugyanolyan jó reklámokat kitalálni, mint más? Szembesíteni akarom az itteni kreatívokat azzal, hogy mi Londonban teljesen hasonló problémákkal kerülünk szembe nap mint nap, mint ők” – fogalmazott a tatai Arany Pengén készült interjúban Adrian Holmes, a Young & Rubicam európai, közel-keleti és afrikai térségért felelős vezető kreatívigazgatója.

Valami nagyon hasonlót mondott a rendezvényen tartott előadásában is, ahol felvázolt egy gondolkozási-alkotási stratégiát, amelynek a segítségével szerinte a kis piac jelentett hátrányok előnnyé, a kreatív gondolkodást látszólag kordába záró kényszerítő tényezők termékeny forrássá változtathatóak. A gondolatmenet szép volt, logikus és izgalmas.

Hogy Holmesnak igaza van-e, vagy nincs, azt persze csak a gyakorlat tudná eldönteni. Abban viszont meglehetősen biztos vagyok, hogy a tatai iskola tornatermében elhangzottak kevés hazai ügynökség működésére lesznek bármiféle kihatással.

A gondolatok az esélyt is alig kapják meg, hogy vitaalappá, ne adj’ isten tervvé változzanak. Adrian Holmest ugyanis nem hallgatta a kutya sem Tatán. Voltunk bő tucatnyian a méretes tornateremben. Hasonló „érdeklődés” fogadta a másfél nap szinte majd minden – hazai és külföldi – előadóját, köztük több olyan arcot is, aki először járt ebben az országban, és igen érdekes dolgokat mondott.

Vajon ez a szakma, amely oly nagyon szereti hangoztatni, hogy a hazai kreativitás milyen állapotban van, miért nem kíváncsi akkor, amikor több mint vállalható színvonalú előadók érkeznek külföldről, akiktől tanulni lehet? Miért az érdeklődés gyakorlatilag teljes hiánya? Csendesen kérdezem: nem lehet, hogy pont ezzel van a baj?

A szakma – jelentsen ez bármit – távolmaradása annál is inkább meglepő, mert a tatai iskola előterében elhelyezett beléptetőasztalon jól látszott, hogy igen nagyszámú volt a regisztrált, akik többsége csak a díjátadóra érkezett – igaz, ott sem volt valami nagy a tolongás.

Szerintem nagyon nagy kár azért, hogy a szakma – tisztelet a kivételnek – nem jelent meg Holmes előadásán, és a díjkiosztón sem. Lassan meg
kellene tanulnunk végre tanulni, és ünnepelni egyaránt. Mert mindkettőre lehetne okot találni, ha nagyon keressük. Bármilyen engedékenyek vagy
éppen szigorúak legyünk is magunkhoz.