Világszerte jellemző napjainkra a népesség elöregedése. Ennek két forrása van, az egyik az élettartam növekedése, a másik a születések csökkenő száma. „2009 őszén rendezték Bécsbenben az AAL Forum-ot, ahol a csaknem 600 résztvevő arról vitatkozott, hogyan lehetne infokommunikációs eszközökkel hatékonyabban segíteni és biztonságosabbá tenni az időskorúak önálló életvitelét, könnyebbé tenni otthoni ápolásukat és gondozásukat” – kezdte a beszélgetést Hanák Péter. „Sokan érintették az egészségügyi és szociális ellátórendszerek problémáit is, és közülük nem volt senki, aki ne említette volna, hogy mindkettő alapvető változásokra szorul, különben finanszírozhatatlanná válnak” – tette hozzá. Mindez pedig az orvosokat, mérnököket,  jogászokat, közgazdászokat és más szakembereket egyaránt közös munkára sarkall. Európa-szerte – a legfejlettebb országokat is beleértve – az idős embereknek mindössze 3 százaléka él idősotthonokban, ráadásul az intézményi ellátás magas költségei miatt nem is lehetséges, hogy ez a szám lényegesen növekedjék. A maradék 97 százalék egyébként inkább a saját otthonában, ám biztonságban szeretne élni. Öt szervezet – a Profitextpert Kft., az Innomed Medical Zrt., a BME, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány, valamint az Albacomp Zrt. – a Jedlik Ányos-program keretében támogatást kapott az NKTH-tól a Silvergate-112 projekthez, amelyet 2008 tavaszán indítottak el. A három szakaszból álló munka a tervek szerint 2010 augusztusáig tart.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Abban az esetben, ha valaki kórházi ápolás után kerül haza, vagy idős és ezért tartós segítségre, felügyeletre szorul, a Silvergate-112 rendszer kínálhat megoldást. „A rendszer a lakáson belül szenzorok segítségével a támogatásra szoruló személyről adatokat gyűjt egy számítógépen. Mi ezt a számítógépet átjárónak nevezzük, mert itt nem fejeződik be az adatok feldolgozása. Ezek az adatok akkor lesznek igazán hasznosak, ha egy távoli hozzáértő személyhez, pl. orvoshoz, ápolóhoz eljutnak. Az általános fiziológiai mérések csak az egyik monitorozási feladatot jelentik. Szükség van arra is, hogy baj esetén riasszon a rendszer. Fontos lehet tudni azt is, hogy mit csinál a felügyeletre szoruló személy a lakásban, ezért tevékenységfigyelő szenzorokat is használunk. Betegségre utaló adatokat szolgáltathatnak azok az eszközök, amelyekkel egyrészt a kézremegést, másrészt a kézügyességet tudjuk mérni” – mondta Horváth Lajos.

A rendszerrel más betegségcsoportokra jellemző adatokat is lehet gyűjteni, játékos feladatokkal pedig a mentális állapotot lehet fejleszteni, változását megfigyelni. „Az átjáró a Silvergate központba küldi az adatokat, ahol azokat felkészült egészségügyi és más szakemberek elemezhetik, és megtehetik a szükséges lépéseket” – tette hozzá Horváth Lajos. A szakápolás és az idősgondozás szervezeti elkülönülése azonban problémát jelent Magyarországon is. E két területnek ugyanis más a finanszírozása: az előbbi központi, az utóbbi önkormányzati hatáskör.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A projekt munkaszakaszai

Az első szakasz feladata a rendszerkoncepció és a rendszerösszetevők meghatározása volt. Használati esetek és háttértanulmányok kidolgozásával összegyűjtötték a rendszerkövetelményeket, és az Enterprise Architect tervezőrendszerrel elkezdték kidolgozni a formalizált leírásokat. Végül áttekintették és leírták a Silvergate rendszerben alkalmazható eszközöket és technológiákat. A fejlesztők jelenleg a második szakasz végén tartanak, ami a tervezés, fejlesztés, prototípuskialakítás lezárását jelenti. Elkészültek azok a szenzorhálózati érzékelők és kommunikációs eszközök, amelyek az átjáróhoz csatlakoznak, valamint készül az átjárót működtető szoftverrendszer is. A következő szakaszban jutnak el odáig, hogy az átjáró és a központ közötti adatkapcsolatot létrehozzák. „Tudjuk, hogy szigorú adatvédelmi és etikai követelményeket kell kielégítenünk ahhoz, hogy az összegyűjtött adatokat későbbi visszakeresés és feldolgozás céljából adatbázisban tárolhassuk” – mondta Horváth Lajos

Érdekességek

A BME laboratóriumaiban hallgatók bevonásával készül néhány kisebb alrendszer, amelyek önmagukban is érdekességnek számítanak. Az egyik ilyen eszköz egy vérnyomásmérő asszisztens, amely azon túl, hogy megméri a vérnyomást, megjeleníti a hosszú távú trendeket, és figyelmeztet, ha valakinek tartósan túl magas a vérnyomása. Az orvosi rendelőben végzett mérések ugyanis gyakran nem a reális eredményt mutatják. Tipikus, hogy valaki egyszerűen a tudattól vagy a fehér köpeny látványától produkál rossz eredményeket. Egy másik hasznos eszköz a számítógéphez csatolt digitális konyhai mérleg, amely az élelmiszer-összetevők mérésére és a mért értékek gyűjtésére is alkalmas. Amikor valakinek szigorú diétát kell tartania, a mérleggel rendszeresen megmérheti és eltárolhatja, hogy a mért élelmiszerben az egyes összetevőkből hány gramm található. A harmadik érdekes eszköz a gyógyszerek beszedésére, illetve beszerzésére emlékeztet – ez különösen akkor fontos, ha valakinek 8-10-féle vagy még több gyógyszerre van rendszeresen szüksége. Világszerte probléma ugyanis, hogy rendszertelenül vesszük be az életfontosságú gyógyszereket, ami mindenképpen a hatékonyságuk csökkenéséhez vezet, de egészségkárosodást is okozhat. Jellemzően a sokféle gyógyszert szedő, idős, feledékeny embereket kell figyelmeztetni arra, hogy beszedjék az előírt gyógyszereket, menjenek el receptért az orvoshoz, és tartalékoljanak pénzt a megvásárlásukra.

Távoli jövő?

„Az életvitelt segítő infokommunikációs eszközökben számos kihasználásra váró lehetőség van. Például egy kórházi beavatkozás után az ismerős, megszokott, otthoni környezetben gyorsabban gyógyulhat a beteg, és a közérzete is javulhat. Természetesen az új eszközöket meg is kell szokni, ami az idősebbeknek nehezen megy. Nehezebben fogadják el, ha eszközökkel vannak körülvéve, és különösen azt, ha valamilyen vezeték nélkül kommunikáló készülék a derekukra vagy a karjukra van kötve. „Nem számítunk arra, hogy ezt a rendszert akár Magyarországon, akár külföldön teljes egészében a közeljövőben értékesíteni lehetne. Szinte senkinek nincs még arra válasza Európában, hogy milyen üzleti modell segíthetné az ilyen rendszerek elterjedését. Abban bízunk, hogy bizonyos elemei más rendszerekhez kapcsolva vagy önmagukban használhatók lesznek. A megszerzett tapasztalatokat nemrég elindult nemzetközi projektjeinkben és más fejlesztésekben azonban mindenképpen hasznosítani tudjuk. Ha a rászorultak csak 10 százalékának segíteni lehetne ilyen eszközökkel, már az is komoly előrelépésnek lenne tekinthető” – összegezte Hanák Péter.

Kelemen Szilvia