hero
Kreatív 2021. június 21. 14:28
Hogyan ne beszéljünk mérgező törvényekről?
A homoszexualitás megjelenítését korlátozó törvény kritikusai akaratlanul is segíthették a kormányt a szándékosan félrevezető cím állandó megismételésével. Tóth Valentin, a Liberties.EU kommunikációs munkatársának elemzése.

A keretezés a politikai kommunikáció kedvelt módszere, melynek segítségével a politikusok akár arról is meggyőzhetik a szavazókat, hogy nekik nem tetsző ügyeket vagy javaslatokat támogassanak. A választásokra készülő Orbán-kormány legújabb törvénye most az LGBTQ közösséget szemelte ki bűnbaknak, és ehhez újra a keretezés technikáját alkalmazta. A törvény kritikusai akaratlanul is segíthették a kormányt a szándékosan félrevezető cím állandó megismételésével.

Politikai kommunikátorok számára alapvetés, hogy egy kampány nyelvezete nagyban befolyásolja, hogy a választók hogyan érzékelnek egy problémát, vagy hogy milyen mértékben támogatják a megoldást célzó eszközöket. Egy stanfordi kísérlet résztvevői például nagyobb valószínűséggel álltak egy keményebb bűnüldözési javaslat mögé, amikor a bűnözés, mint “szörny” volt bemutatva. Azok a kísérletben résztvevők azonban, akiknek a bűnözést, mint “vírus” mutatták be, nagyobb eséllyel szavaztak társadalmi reformokra.

Politikusok gyakran alkalmazzák a keretezés technikáját, annak érdekében, hogy a választók akár saját elveikkel, érzéseikkel vagy érdekükkel szemben döntsenek. Civil szervezetek és aktivisták számára az a kihívás, hogy a nyilvánosság előtt a saját értékeik bemutatásával a saját nyelvezetüket használva keretezzenek újra vitákat – és elkerüljék a politikusok által keretezett üzenetek ismételgetését.

Már a törvénycím szerepe is kritikus

Politikusok gyakran választanak olyan címet vagy rövidítést egy törvényjavaslatnak, ami egyszerre alkalmas arra, hogy feltüzelje a támogatói bázisukat és egyúttal hiteltelenítse vagy kellemetlen helyzetbe hozza a kritikusokat.

Egy példa erre az “online terrorista tartalom” (Terrorist Content Online, TCO) szabályozásáról szóló EU-s javaslat, ami #TERREG hashtaggel várt ismertté nemrég a közösségi mediában. Digitális jogvédők, köztük a Liberties, azért kritizálták ezt a tervezetet, mert egyes rendelkezései annyira általánosak, hogy alkalmazásuk borítékolhatóan korlátozni fogja a szólásszabadságot és a nyílt vitákat az interneten. Ám minden egyes alkalommal, amikor az ügyben megszólaltunk, szinte automatikusan “elhatárolódtunk” saját fő üzenetünktől a terrorizmus elleni harc támogatása mellett tett nyilatkozat hangsúlyozásával. A civil szereplők végül ahelyett, hogy az internet demokráciákban betöltött kiemelt szerepéről vitáztak volna, az EU keretezését ismételgetve a terrorizmus elleni küzdelemről beszéltek, majdhogynem elnézést kérve, amiért védeni igyekeztek a szólásszabadságot.

A javaslat címe természetesen tudatos: egyértelművé teszi, hogy a szabályozás a terrorizmus ellen küzd. Ki merné ezt kritizálni? A címet a politikusi nyilatkozatok idézésével a média rendszeresen használni kezdte, majd szép lassan a javaslatot ellenző civil szervezetek is átvették anélkül, hogy tudatosult volna bennük, hogy ez nem egy semleges cím, hiszen keretezve van. Vegül az üggyel foglalkozó összes szereplő - annak támogatói, kritikusai, a média – az eredeti elnevezést megerősítve hosszú hónapokon keresztül arról arról vitázott, hogy ez a sok sebből vérző javaslat hogyan küzd a terrorizmus ellen. Ehelyett a javaslat ellenzői újrakeretezhették volna a vitát a cím átnevezésével, vagyis átkeretezésével, valamint arra helyezve a nyilvános vita hangsúlyát, hogy bemutassák a nyílt internet közösségi értékeink védelmében betöltött szerepét. 

Ha ez megtörtént volna, ma nem a #TERREG lenne a sztori hashtagje.

Az amerikai republikánusok régóta komoly erőfeszítéseket tesznek a keretezést fejlesztő és népszerűsítő think-tankek és képzések támogatására – ez a kognitív nyelvészettel foglalkozó George Lakoff kutatásaiból derül ki. Egyik példája George W. Bush elnök idején alkalmazott keretezés, amikor a legjobban keresők számára bevezetett adócsökkentést adták el “adókedvezményként“, mintha az adózás teher vagy szenvedés lenne, és nem közösségi befektetés. Miközben a demokraták az “adókedvezményt“ bírálták, folyton az eredeti keretezést ismételgették. Így végül annak a gondolatnak az elmélyítésében segítettek, amely szerint az adó egy egyenlőtlenül ránk rótt teher.

Nem kötelező az eredeti keretezést használva érvelnünk. Egy jól átgondolt újrakeretezés képes fordítani a helyzeten. Ilyen eset például, amikor Margaret Thatcher brit miniszterelnök ”közösségi díját” nevezték át a rendkívül népszerűtlen “közvélemény adóra“.

A magyar kormány feketeöves keretező

Magyarország autoriter kormánya nemrég előterjesztett, majd rövid időn belül elfogadott egy törvényjavaslatot. Orbán keretezése szerint a javaslat a gyermekek pedofilok elleni védelméről szól. Minden alkalommal, amikor az ellenzék, a független média vagy egy külföldi kormány “pedofiltörvényként“ hivatkozott az ügyre, vagy kifejtette, hogy a törvény miért nem a gyermekek védelméról szól a pedofilok ellen, a kormány keretezését erősítette meg. Miért? Mert így működik az agyunk. Ha azt mondom neked, hogy ne gondolj egy elefántra, mire gondolsz? Ha azt mondom neked, hogy nem vagyok csaló, mire fogsz gondolni? Amikor egy keretezett állítást úgy tagadunk, hogy az állítás keretezésére építünk, akkor a fejünkben tovább erősítjük az alapállítás üzenetét. Miközben tehát úgy tűnik, mintha arról beszélnénk, hogy a törvény igazából az LGBTQ közösség diszkriminációjáról szól, a közönség tudat alatt azt gondolja, hogy az mégis a pedofilok ellen van.

Hogyan lehetett volna ezt az ügyet újrakeretezni?

Kezdjük az alapokkal: mondjuk el mi az, amit mi képviselünk, miért dolgozunk, és miért kellene, hogy érdekeljen ez bárkit is. Ezzel az esettel kapcsolatban mindez összekapcsolható azzal, hogy emlékeztetjük a közönséget is a mindenki által megtapasztalt élményre, a szerelemre, vagy arra, hogy ennek az érzésnek a megosztása, egy társ közelsége az egyik legalapvetőbb emberi élmény – függetlenül attól, hogy kihez vonzódunk.

Aztán mutassunk rá, hogy mi történik valójában. Magyarország autoriter kormánya futószalagon gyártja a képzelt ellenségeket, akik állítólagos veszélyt jelentenek az ország biztonságára, gazdaságára vagy kultúrájára. Gondoljunk a menekültekre, a civil szervezetekre és azok támogatóira, vagy az EU-ra. Most éppen az LGBTQ közösségen van a sor. Miért? Részben, mert a szavazóbázisuk ezt várja el. De a bűnbakképzés a megosztásról és a

figyelemelterelésről is szól. Ha a szavazókat lényegtelennek tűnő szempontok mentén megosztod, azok nem lesznek képesek egységesen kiállni ellened, hogy a korrupció megszüntetését és a közszolgáltatások fejlesztését követeljék. Ez a konkrét ügy sikeresen vert éket a politikai ellenzék koalíciójába a választások előtt.

Harmadjára, a támogatói bázis mozgosítása előtt ismételjük meg az alapértékeidet bemutató kulcsüzeneteinket.

Mindezt együtt az ún “igazságszendvics” struktúrának nevezik, amit gyakran alkalmaznak gyűlölet- illetve dezinformációs ellenkampányok során.

A médiának és a civileknek végig kellene gondolniuk milyen címszavakat használnak a munkájuk során. Egy olyan időszakban, amikor politikusok egy része arra építi a karrierjét, hogy szándékosan felrevezeti a szavazókat és gyűlöletet szítanak, az újságíróknak fel kell tenni a kérdést, hogy a mérgező szavak puszta idézése segít-e a nyilvánosság tájékoztatásában. A civileknek pedig nem azt kellene ismételgetni, ami ellen dolgoznak, hanem el kell kezdeniük végre az üzeneteikben a saját értékeiket és céljaikat hangsúlyozni.

Israel Butler, advocacy igazgató, Liberties.EU

Tóth Valentin, kommunikációs munkatárs, Liberties.EU

A Civil Liberties Union For Europe berlini székhelyű európai civil jogvédő szervezet, magyarországi tagszervezete a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ).

Dislcaimer: a vendégszerzők nem a Kreatív szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.