hero
Bicsérdi-Fülöp Ádám 2021. november 24. 09:47
„Magyarország kicsi ahhoz, hogy igazán nagy hatású formátummal rukkoljon elő”
Fischer Gábor, a TV2 Csoport programigazgatója a fikció jövőjéről, főműsoridős versengésről és visszatérő brandekről.

Az interjú eredetileg a Kreatív már kapható novemberi számában jelent meg. A teljes szöveg előfizetőink számára érhető el online. A novemberi Kreatív beharangozóját és lelőhelyeit erre találod

Egy csatorna műsorstruktúrája olyan, mint az autóversenyzés Fischer Gábor szerint: bizonyos szektorokat el kell rontani ahhoz, hogy a következő szektorban még gyorsabb legyél. A főműsoridős versengésre fókuszáló programigazgató szerint a következő években nemcsak a globális tartalomgyártók terjeszkedésére kell odafigyelni, de a fikciós sorozatok tündöklése is elmúlhat. 

Fotó: Szabó Réka

2016 óta vagy programigazgató a TV2 Csoportnál, többször elmondtad azóta, hogy a hosszú távú célod, hogy markánsan megkülönböztethető profilja legyen a TV2-nek. Ebből mi az, ami megvalósult, és hol érzed azt, hogy javulni kellene?

Soha nem titkoltuk, hogy nagy lépéshátrányból kezdtük az építkezést. 2016-ban a TV2 Csoport 16 százalékos közönségarányt sem ért el, miközben az RTL csoportszinten 27,1 százalékon volt. Akkor kidolgoztunk egy tervet arra, hogyan lehetne csökkenteni ezt a különbséget, ennek részeként fektettünk be a kábelportfólióba, és ezzel párhuzamosan a főcsatorna átalakítását is elkezdtük. Nem értünk végig az úton, vannak még olyan kompromisszumok, amiket kényszerből vagy tudatosan lépünk meg.

A TV2 eddig hagyományosan a tavaszi időszakban szerepelt jobban, ezért első látásra rizikót vállaltunk a Totemmel, de ez a lépés kellett ahhoz, hogy össze tudjon állni az a műsorstruktúra, amit őszre szerettünk volna. A műsor a várakozásokhoz képest rosszabbul teljesített, de azt hiszem, az őszi teljesítményünkre nem lehet panasz. A Séfek séfe az új idősávjában, a Keresztanyuval szemben remekül működik. A 18–49 évesek körében az utóbbi napokban már több alkalommal győzött a TV2 a Keresztanyu idősávjában is, a Sztárban Sztár leszek pedig az ősz legnagyobb TV2-es sikere. Összességében elmondhatjuk, rég nem volt ilyen éles a verseny főműsoridőben a két nagy csatorna között.

2014-ben, amikor kezdtem a TV2-nél, a hosszú távú tervezésnek nyoma sem volt. Így a megfelelő stratégia és pénzügyi háttér nélkül előfordult, hogy azon gondolkodtunk három hét múlva mit adjunk le. Mondanom sem kell, teljesen mindegy volt, mit találunk ki, mert három hét alatt csak bukó műsort készíthetsz elő. Ma elértünk oda, hogy a TV2 programstratégiája 80 százalékban kész akár egy évvel előre, és a csatorna pozicionálása is világosabb. Csak így csökkenthetjük azokat az időszakokat, amikor kockázatokat vagy kompromisszumot kell vállalnunk. Kicsit olyan ez, mint az autóversenyzés: bizonyos szektorokat néha „el kell rontanod”, hogy a következő szektorban jobban jöjjél ki.

A világosabb pozicionálás miben látszódik?

Egy jól működő csatornánál szükség van a műfajok közötti egyensúlyra, hogy legyen jó infotainment, tabloid műsorod és saját gyártásod is. Ha ez az egyensúly megvan, akkor jut idő nagyszabású show-műsorok gyártására. Ha azonban nincs meg a balansz, akkor rá kell állnod a tömeggyártásra, amiben benne van a középszerűség kockázata. Korábban voltak olyan időszakok a TV2 életében, amikor követő magatartást vettünk fel, mert ha ezt nem tesszük, még jobban nyílt volna az olló a riválisunkkal szemben. Most már inkább a különbözőségre törekszünk a műsorstruktúrában, tartalommenedzsment-döntéseinkben is.

Ennek a különbözőségnek fontos eleme a saját formátumok fejlesztése, mint amilyen a Totem vagy a Nyomd a gombot, tesó! volt? Ebben a kérdésben hogyan látod az elmúlt időszakot?

Elindult nálunk is egy tendencia a formátumfejlesztésre, de ezekre a kísérleteinkre azt kell mondanom, nem sikerültek jól. Még úgy sem, hogy tapasztalt kollégák tettek bele rengeteg munkát. Szerintem meg kell tanulnunk, hogy Magyarország kicsi ahhoz, hogy igazán nagy hatású formátummal rukkoljon elő. Annak ellenére is, hogy magas színvonalú műsorokat gyártunk nyugati szemmel is, a nyugati iparágban megszokott büdzséknél jóval kevesebb pénzből. Nem véletlenül szakosodtak a tartalomfejlesztésre hatalmas, nemzetközi médiacégek. Hiszen amikor tőlük vásárlod meg egy műsor adaptációs jogát, akkor valójában több piacra vonatkozó tudást és tapasztalatot veszel.

Fotó: Szabó Réka

A saját fejlesztésű fikciókra is vonatkozik az állításod, hogy kicsik vagyunk a saját műsorok felfuttatásához?

A fikció nagyon időigényes műfaj. Ha minden jóváhagyást megkapsz a vezetőktől, akkor is minimum egyéves munka kell az elfogadható minőséghez. Fikciós kérdésekben eddig nagyon különböző stratégián voltunk a konkurensünkkel szemben, ebben részben szerintem a cégünk korábbi vezetőinek eltérő gondolkodása is szerepet játszott. A fikciós műsorokért sokat küzdöttem házon belül, mert azt vallom, egy jó tévénél szükség van erre a műfajra, de az már vitatható, hogy folyamatosan vagy szezonálisan. Mi később léptünk ebbe a versenybe a Mintaapákkal, a Doktor Balatonnal, és volt, amikor mi hibáztunk, de előfordult olyan is, hogy nem volt szerencsénk. Utóbbira példa a Mintaapák esete, ami pont akkor kezdett el jobban teljesíteni, amikor a járvány miatt elfogytunk a leforgatott részekből

Az is érdekes fejlemény ebben a témában, hogy a régebbi fikciós műsorok, a Barátok közt vagy a Jóban Rosszban, hosszú évek után eltűnnek a képernyőről. Évekig megingathatatlan produkciók voltak, de a nézők egy idő után az újdonságra vágynak. Lehet, hogy egy hasonló időszak vár a heti vagy napi fikciós sorozatokra is.

Most is folyamatosan keressük a jó sorozatokat, dolgozunk házon belül is több projekten, de már azzal a tudattal, hogy azt is mérlegelnünk kell, mennyire marad unikális, minden mást elsöprő műfaj itthon a fikció. Pár hete voltam egy nemzetközi programigazgatói találkozón, ahol például a spanyol és a német kolléga is arról beszélt, hogy jelentős, saját gyártású sorozataik buktak meg. Ezekben az országokban már érezhető, hogy a globális tartalomgyártók, a Netflix és versenytársaik olyan pénzekkel jelennek meg a helyi tartalomgyártásban, amivel már nem tudnak az európai, hagyományos médiacégek versenyezni. Franciaországban például a TF1 csak azért száll be egy-egy produkció gyártásába, hogy legalább a lineáris premier náluk legyen, mielőtt az adott produkció felkerül valamelyik streamingfelületre.

Ez a jelenség elérhet hozzánk is?

A TELJES CIKK CSAK ELŐFIZETŐINK SZÁMÁRA ELÉRHETŐ. KÉRÜNK, LÉPJ BE A FELHASZNÁLÓNEVEDDEL!