i.e. 40 000–
Barlangrajzok

Bár egyes kutatók egyszerű vallásos, szertartásos funkciót tulajdonítanak a barlangfestményeknek, mások szerint kommunikációra is használták azokat. Érdekesség, hogy egyes barlangokat akár több ezer éven keresztül is festettek.

i.e. 6 000–
Fatábla, kőtábla, agyagtábla

A kereskedelem kialakulásával egyre nagyobb szükség volt különböző fejlegyzések hordozható formában való rögzítésére, a kőtáblák kevésbé voltak mobilisak, ezeket inkább törvények és egyebek rögzítésére használták.

i.e. 3 000–
Papirusz, később pergamen

Ezek már sokkal kényelmesebbek, mint mindenféle táblákat hurcolni, és a pergamen egészen a középkorig jól tartotta magát.

i.e. 800–
Viasztábla

Az első újraírható adathordozó. (A pergamen is ilyen volt később, de a viasztábla kevésbé macerás – kevésbé tartós is, az igaz.)

Galéria: Cikk[131324] galériai.e. 2. század (Kína) / 13. század
Papír

Írhatsz rá vagy vághatod, ide-oda hajthatod.

1450–
Modern nyomtatás

Egyszerűbb formái (például fadúcos) a nyomtatásnak korábban is léteztek, főleg a Távol-Keleten, de Gutenberg találmánya forradalmasította az adatokhoz (ebben az esetben szövegekhez) való tömeges hozzáférést.

18. század–
Lyukkártya

Lyukkártyákat már a 18. századtól használtak arra, hogy a szövőszékekhez mintákat tároljanak, vagy a 19-20. század fordulóján zenegépek, például vásári orgonák működtetéséhez. Adatfeldolgozásban, informatikában a 19. század végétől a 20. század közepéig volt megkerülhetetlen szerepe.

Galéria: Cikk[131324] galéria

Galéria: Cikk[131324] galéria1932–
Mágnesdob

Az 1950-es és 60-as években ez volt az adattárolás legelterjedtebb módja, ezek az eszközök pár tíz kB-ot tudtak megjegyezni. A képen egy Hitachi mágnesdob látható 1968-ból, szédületes 2 MB-os kapacitással.

1951–
Mágnesszalag

1951-ben mutatták be az UNISERVO nevű mágnesszalagos gépet, amely másodpercenként 7200 karakter átvitelére volt képes. A szalagok fémből készültek, 360 méteres tekercsekben, így meglehetősen nehezek voltak. A személyi számítógépek elterjedésekor viszont már sima magnókazettára másolhattuk a szomszédtól a Wizard of Wort.

Galéria: Cikk[131324] galéria1956–
Merevlemez

Az első merevlemezes tárolóegység az IBM 350-es modellje volt, 50 lemezzel és gardróbnyi mérettel. A nyolcvanas években már a személyi számítógépekhez is lehetett vásárolni merevlemezt, az első ilyen az 1980-ban bemutatott ST-506 volt, 5 megás kapacitással, és 1500 (akkori) dolláros árral. Ma a házi használatra szánt merevlemezek akár több terabájtosak is lehetnek (1Tb = 1000Gb = 1 000 000Mb).

1971–
Floppy

Az első, 20 cm átmérőjű flopit 1971-ben mutatta be az IBM, a lemez mérete később folyamatosan csökkent, a leginkább használtak az 5¼-es és főleg a 3½-esek voltak. Mostanra meg már annyira eltűnt a számítógépekből, hogy hipszterzenekarok flopilemezt küldenek sajtóanyagként, mert az annyira ironikus.

Galéria: Cikk[131324] galéria

1972–
Optikai tárolók

Az első lézerlemezt, a 12 hüvelykes Laservisiont 1972-ben mutatta be a Sony, ez még analóg videójelet tárolt. Digitálisan zenét rögzítettek először, 1975-ben 5 hüvelykes lemezre, ez a Philips és a Sony közös vállalkozása volt, ők mutatták be 1980-ban a CD-ROM-ot is. Az egykor elképesztő kapacitásúnak hitt DVD-k és Blu-Ray lemezek ma már kevésbé praktikusak, a hagyományőrzők esetleg még vesznek így filmeket.

Galéria: Cikk[131324] galéria90-es évek
Zip és Jaz lemezek

A kilencvenes évek végének „szuperflopijai”, a Zip lemez 100, majd később 250 és 750 MB-t tudott tárolni, a Jaz meg elképesztő 1 gigát. Relatíve drágák voltak, és hamar kiszorította őket a jóval olcsóbb CD, itthon így leginkább a kor grafikai stúdióiban lehetett velük találkozni.

Most
A felhő

Galéria: Cikk[131324] galériaTermészetesen itt nem újfajta eszközről van szó, inkább a felhasználói élményről: feltöltjük az adatainkat „valahova” – valójában egy fizikai szerverre –, és elérjük őket bárhonnan, mintha tényleg csak úgy ott lebegnének a digitális térben.

Szilárdtest-meghajtók

Galéria: Cikk[131324] galériaA misztikus név valójában a pendrive-okat, memóriakártyákat és hasonlókat jelöli, amelyek integrált áramköröket használnak adattárolásra.

A jövő
Holografikus adattárolás

Ez pontosan az, amit a neve sugall: az adatok hologramba kódolása azoknak párhuzamos írását és olvasását is lehetővé tenné, milliószorosára gyorsítva így az elérést. Az utóbbi években már bemutatták ilyen eszközök prototípusait, de nem tudni, mikor lesz a technológia hozzáférhető.

Kvantum-adattárolás

A kvantumfizikán alapuló számítástechnika adattárolási megoldása. Talán egyszer majd lesz ilyen is.

[Természetesen számos egyéb adattárolási módszer is létezett, főleg a számítástechnika hőskorában, de nem akartuk az összes, később zsákutcának bizonyult fejlesztést felsorolni. – A Szerk.]