hero
Tóth Olivér 2022. január 13. 04:50
Fésületlen businessman
Irigylésre méltóan sokoldalú ember Simó György. Volt rovatvezető a Magyar Narancsnál, alapítója a Tilos Rádiónak és az Origónak. Azután elnyelte az üzleti élet, így lett a Telekom egyre magasabb beosztásban lévő vezetője, a magyarországi internet bevezetésének egyik kulcsfigurája, és akkor még nem soroltam fel minden pozícióját. Ösztönös, konformista személy, egyszerre kihívó és rendkívül fegyelmezett polgár. Egy fésületlen businessman szabályok nélkül, akivel a kortárs képzőművészetről kezdünk beszélgetni.

A cikk eredetileg a Kreatív decemberi számában jelent meg. A teljes szöveget előfizetőink érik el online. 

Nincs gyűjteményi koncepcióm, de egyszer csak azt vettem észre, hogy a képeim nyolcvan százaléka magányos embert ábrázol. Az elveszettség, a feleslegesség érzése, a munkamániám is lehet, ugyanerre az érzésre adott válaszok. Talán ilyennek születtem. Talán abból ered, hogy a nővérem nyolc évvel idősebb nálam, így olyan, mintha virtuális egykeként nőttem volna fel. 

Nálunk a nagyapák korán meghaltak, kevés volt a gyerek, szóval sohasem voltunk olaszos nagycsalád. Sokat voltam egyedül, és még későn is értem. Emlékszem, amikor elsőre nem vettek fel az egyetemre, a Zeneakadémia könyvtárában dolgoztam egymagam mint raktáros. Az volt a feladatom, hogy az embereknek kiadjam a kottákat, amúgy csak ültem és vártam. Nem tudtam, mi lesz velem, történni nem nagyon történt semmi, csak folyt az idő. Azután elkezdtem a hozzám érkezett katalóguscédulákat színes ragasztószalagokkal egy tömbbe összeragasztani. Mindennapos alkotás volt, aminek egyéves eredménye, egy öklömnyi piros papírtégla a múló, de kidobott idő szimbóluma lett. Azóta is igyekszem kihasználni a rám szabott életet. 

A képeimről lenéző magányos arcok és alakok mögött ugyanakkor mindig ott van egy nagy, megfejtésre váró történet. Apám is, és mindkét nagyapám nagy mesélő volt, anyai nagyapám különösen odafigyelő volt velem. Életem talán egyetlen rendesen megírt szövege is róla, Radnai György operaénekesről szól. Legalább olyan ismert ember volt, mint az apám, Simó Sándor filmrendező. Tőle és a nagymamámtól tanultam meg leginkább a párkapcsolatban létező melegség és jókedvű szeretet erejét. 

A legnagyobb magyar távközlési vállalat mind magasabb rangú vezetőjeként alapoztad meg kortárs képzőművészeti gyűjteményed. Üzlet vagy szenvedély?

Szenvedély. Soha nem tekintettem a gyűjteményemre befektetésként. Egyszerűen kíváncsi voltam, égette a zsebem a fizetés, amit a Telekom felső vezetőjeként kerestem. Előtte, a Tilos Rádiónál nem kerestem semmit, a Magyar Narancsnál pedig épp annyit, amennyi napi mozira és unikumra volt elég. Eredetileg fotográfiákat akartam gyűjteni, később Deák Erika galériájában kezdtem el festményeket vásárolni.

Zömmel mára befutott alkotókról van szó, mint Kocsis Tibor, Szűcs Attila, Köves Éva, Moizer Zsuzsa, akiknek ma a korai képük is többet ér, mint a vásárlás idején.

A kortárs képzőművészet kicsit olyan, mint a startupok világa, nehéz az elején megmondani, miből lesz világszám. Számomra természetes volt, hogy kortársat gyűjtök, mert bármit is csináltam az életemben, az mindig újszerű, kánonon kívülről érkezett és nagyra törni vágyó volt. Így kezdtem alternatív újságot írni, közösségi rádiózni, internettel foglalkozni.

Vagy a Day One Capital alapító partnereként egész Közép-és Kelet-Európában ígéretes technológiai startupokat keresni. Mikor és hogyan lettél üzletember?

Szabálytalan karrierutat jártam be abból a szempontból, hogy bölcsészként keveredtem bele az üzleti életbe. Miután egy belső konfliktus miatt többen távoztunk a Narancstól, erős dilemma volt, hogy elfogadjam-e Krecz Tibor ajánlatát, és menjek tényfeltáró, oknyomozó újságírónak az akkor induló RTL-hez, ahol esetleg lehetőségem lett volna megcsinálni a magyar 60 Minuteset, vagy menjek a Magyar Postából alig néhány éve kivált Matávhoz dolgozni. 

Azt gondoltam, hogy a polgári típusú struktúrák vonzóbbak, mint a média világa, ahol morális értelemben sokkal kevesebb kapaszkodót kaphatok. Apám jó tanácsot adott, amikor arra bíztatott, menjek a Telekomhoz. Az ott töltött tizenkét év alatt mellesleg megoldottam az életemet anyagilag.

Fotó: Szabó Réka

Gyerekkorodban a szüleidnek meg kellett gondolniuk, hogy mire és mennyi pénzt szabad kiadniuk?

A TELJES CIKK CSAK ELŐFIZETŐINK SZÁMÁRA ELÉRHETŐ. KÉRÜNK, LÉPJ BE A FELHASZNÁLÓNEVEDDEL!