Fuldoklunk a tartalomban

A Metricool megcsinálta az éves TikTok-trendkutatását. Ehhez egy habkönnyű, közel 3 millió posztot és vagy 90 ezer fiókot vizsgált. Azzal nem mondok sok újat, hogy a platform dinamikusan nő, a számok pedig megdöbbentőbbek, mint valaha. Ezt kutatás nélkül is tudtuk, ugye. Ugye?

Akkor miért is koptatom a billentyűt? Mert van egy érdekes trend kialakulóban. A statikus posztok feltöltése 140%-kal, a videós tartalmak feltöltése pedig 72%-kal nőtt a vizsgált időszakban. Viszont ezzel egy időben látványosan csökkent az egy posztra jutó átlagos teljesítmény: az átlagos videómegtekintések 31%-kal, az elérés körülbelül 29%-kal, az összes interakció pedig szintén 31%-kal esett vissza, miközben a kommentek száma még erősebben, nagyjából 45%-kal csökkent.

A figyelem tortája, bár a felhasználói bázis lassan még mindig nő, egyre több mikroszeletre oszlik. Ez az adatpont alapjaiban rengeti meg a hagyományos médiavásárlási és organikus tartalomtervezési modelleket: a puszta elérés önmagában már semmit sem garantál. Ha az elérés mögött nem áll egy szorosan elkötelezett, mélyen bevonódó, valós közösség, akkor sem a vizibilitás, sem az üzleti konverzió nem tartható fenn.

Isteni… eddig sem volt egy szláv karnevál elnyerni a felhasználók figyelmét, főleg, ha az egy Z- vagy alfa-generációs, rommá stimulált dűdé, de most már a tartalomgyártás is annyira demokratizált lett, hogy anyám is képes közös fotót csinálni Harrison Forddal egy tauntaun hátán, sőt, abból még videót is…

De akkor hova tovább?

Van egy rossz hírem: egyrészt a kreativitás fontosabb lesz, mint valaha, másrészt totális szemléletváltásra lesz szükség, FOMO-ból JOMO-ba.

FOMO helyett JOMO

Ha visszatekintünk a 2025-ös TikTok-univerzum sűrű dinamikájára, kiderül, hogy a trendek élettartama hetekre, gyakran csupán napokra vagy órákra rövidült. Az algoritmus rendkívül agresszíven épített az újdonság varázsára és a hiperintenzív, de felszínes figyelemre.

Amikor egy vizuális vagy audiális inger elveszítette a frissességét, a gépi tanulási rendszer azonnal, szinte nyomtalanul továbblépett, magára hagyva a trendbe utólag becsatlakozó márkákat.

A pszichológiai kutatások időközben rávilágítottak arra az esszenciális tényre, hogy a tartalomgyártói FOMO valójában nem a releváns, valós üzleti élmény hiányából, hanem a végtelen online összehasonlításból fakadt. A márkáknak nem az fájt, hogy kimaradtak egy táncból, hanem az az illúzió, hogy a versenytársak látszólag ott voltak egy kulturális pillanatban.

Ezzel szemben 2026-ra a progresszív marketing-ökoszisztémában kialakult egy új vállalati és tartalomgyártói tudatosság, amelyet a JOMO, vagyis a Joy of Missing Out – a kimaradás öröme fémjelez.

A JOMO stratégiai keretrendszere arra az élményre és felismerésre épít, amikor egy márka tudatosan, adatalapon ignorálja az irreleváns online trendeket, és ezt nem piacvesztésként, hanem stratégiai megkönnyebbülésként és fókuszálásként éli meg.

Ahelyett, hogy a vállalatok a platform algoritmusának káoszára és a „káoszkultúrára” reagálnának, a JOMO lehetővé teszi számukra, hogy a saját, stabil, hiteles és hosszú távú narratívájukat építsék.

Ez nem pökhendiség, hanem fókusz

Valamit viszont tisztázzunk: ez a márkák szemszögéből nem az a pökhendi, kisujjeltartós, szándékos, „én erre a vonatra nem ülök fel” attitűd, hanem a fókusz stratégiája. A márka nem minden trendhez csatlakozik, hanem csak azokhoz, amelyek illeszkednek a saját narratívájához, közönségéhez és üzleti céljaihoz.

A FOMO-alapú márkaműködés abból indul ki, hogy „ha mindenki csinálja, nekünk is kell”. Ez sokszor reaktív, kapkodó és márkaidegen tartalmakhoz vezet.

A JOMO ezzel szemben abból indul ki, hogy egy márkának van saját témavilága, hangja, ritmusa és közönségkapcsolata, és csak azokat a trendeket engedi be, amelyek ezt erősítik.

Például április 1., húsgolyó-gate… Csak azért ne szálljon be egy ilyen buliba egy márka, mert aktuálisan ez robbantja fel az internetet. Hogy aztán holnap már egy másik, a brandtől ismét teljesen idegen, csak most máshogy táncolós, tátogós videóban jelenjen meg, mert „ez most naon trendi”.

Szóval, mielőtt a márkánk ész nélkül táncikálna az összes Taylor Swift-számra, vizes vödrökkel, átadva a kamerát annak, aki meg tudja enni a legsavanyúbb cukrot, érdemes egy kis önvizsgálatot tartani.

5 kérdés, mielőtt ráülünk egy trendre

1. Illeszkedik a márka világához?
Tehát az éppen adaptálásra váró trend témája, humora, vizuális nyelve vagy hangulata passzol-e ahhoz, amit a márka képvisel?

2. Van benne valódi közönségérték?
A JOMO-stratégia egyik legfontosabb állítása, hogy a relevancia nem azonos az aktualitással. Valami lehet nagyon aktuális, de teljesen érdektelen a márka közönségének. És valami lehet kevésbé trendi, mégis sokkal értékesebb, mert tartós problémára vagy vágyra válaszol.

3. Tudunk hozzá saját nézőpontot adni?
Ha a márka ugyanazt mondja, amit mindenki más, akkor a trend nem megkülönböztet, hanem bedarál. A kérdés ezért az, hogy tudunk-e hozzáadni valamit:
– szakértői nézőpontot;
– márkaspecifikus humort;
– kulisszatitkot;
– termékhasználati helyzetet;
– társadalmi vagy kulturális kommentárt;
– közösségi reakciót;
– saját karaktert vagy visszatérő szereplőt.
Ha nincs saját nézőpont, akkor a márka csak „ráül” a trendre. Ez ritkán épít hosszú távú értéket.

4. Elég gyorsak vagyunk hozzá?
Amin nagyon-nagyon sok nagyobb márka elvérzik, sajnos.
Vannak trendek, amelyeknél a reakcióidő kulcskérdés. Ha egy trend 48 óra alatt kifut, akkor egy háromkörös jóváhagyási folyamat után már nem kulturális részvétel lesz, hanem késés.

5. Van üzleti vagy márkaépítési értelme?
Ez nem azt jelenti, hogy minden TikTok-videónak közvetlenül eladást kell hoznia. De minden tartalomnak legyen szerepe. Például:
– ismertséget épít;
– pozicionál;
– edukál;
– közösséget aktivizál;
– termékhasználatot mutat;
– kereshető tartalmat hoz létre;
– creator-együttműködést támogat;
– kommentpárbeszédet indít;
– remarketing-közönséget épít.
Ha egy trend egyik célhoz sem kapcsolódik, akkor stratégiailag valószínűleg kihagyható.

A JOMO nem szent grál

És nem azt mondom, hogy a JOMO a szent grál, sőt, ennek a megközelítésnek az adaptálása után is folytatódni fog a figyelemért vívott Éhezők viadala, és nagyobb szükség lesz a valódi kreativitásra, mint valaha.

Ráadásul egy egészen új analitikus hozzáállás szükséges ahhoz, hogy felismerjük és jól vegyük át a saját márkánkhoz passzoló trendeket, és úgy gyártsunk tartalmakat, hogy azoknak valós céljuk legyen.

Ja igen, bocs, hook… Nem tudom, hogy mi lesz a The Boys vége… De tudjátok, kellett valami önazonos és trendi az elejére…

Borítókép: Unsplash/Ethan Hu