2006. február 06. 01:00
Egészen megbízható Laci
Könnyű falat, így aztán nem is nyújt túlságosan sokat Steve Cone, a Citibank vezető marketinges mindentudójának új könyve. Tanulni persze ebből is lehet.

Fairly Reliable Bob a neve az amerikai Idaho állam egyik legnagyobb autókereskedőjének. Magyar megfelelője valami ilyesmi lenne: „Egészen megbízható Laci”.

Steve Cone, a világ legnagyobb bankjának, a Citibanknak az ügyvezető igazgatója, illetve reklám- és márkarészlegének vezetője. Szerinte a fenti névadás a marketingtörténelem egyik legsikerültebb USP-je (unique selling proposition, egyedi értékesítési ajánlat).

A pénzügyi marketing terén megkérdőjelezhetetlenül jártas szerző a címadásban támaszkodik is a kevésbé neves idahói mester munkásságára, és maga is elég meghökkentő feliratot vésett könyve fedőlapjára: „Steal These Ideas”, azaz: „Lopd el ezeket az ötleteket”.

Ha a cím nem lenne elég gyanús, a felcím mindenképp kitesz magáért: „Marketingtitkok, amelyek sztárrá tesznek”. A bevezetőben aztán folytatódik a be nem tartható ígéretek sora, többek között azzal, hogy a könyv elolvasása után egy csapásra sikeressé tehetjük cégünket. Cone persze nem találja fel a spanyolviaszt: többségében csak régi marketingközhelyeket csomagolt újra, igaz, meglehetősen ügyesen.

A könyv erénye ugyanakkor, hogy legalább nem áltudományos, bármilyen fárasztó nap végén könnyen fogyasztható. Két fejezetre külön felhívnám a figyelmet. A „How to Make the Most of Your Advertising Agency”, azaz „Hogyan hozd ki a legtöbbet a reklámügynökségedből” részben Cone arra biztatja a hirdetőket, hogy találjanak olyan ügynökséget, amellyel működik a „chemistry”, azaz igazán egymásra hangolt az ügyfél és az ügynökség. Ezenkívül jobban teszik a megbízók, ha
a pénzügyeseket távol tartják a kiválasztástól, és nem sajnálják a pénzt az ügynökségre.

Az „In the Spotlight”, azaz Reflektorfényben című fejezetben néhány hasznos tanácscsal lehetünk gazdagabbak arra vonatkozólag, mit tegyünk, ha kisebb (öt fő) vagy nagyobb (2000 ember) közönség előtt kell felszólalunk. Az amerikaiak pedig ebben (és a könyvcímbeli túlzásokban) utolérhetetlenek.