Stílusosan manipulált képekkel illusztrálta a „valóságban megtörtént” sztoriját Gosztonyi Gergely: ezzel kezdte a deepfake-ről szóló előadását az online megszólalással, cenzúrával és tartalomszabályozással foglalkozó szakember. A képeken az látszott, hogy az előadó saját fotóját applikálta híres emberek mellé, és azt is elmesélte, hogy összefutott a pápával, aki pufidzsekiben szerepelt a képen.
„Nem sokat foglalkoztam ezekkel a képekkel, de ha lett volna rá több időm és jobb eszközöm, jobb lett volna a végeredmény. Ugyanakkor már a kezdetleges technológiával pillanatok alatt olyan tartalmakat lehet készíteni, amik problémásnak minősülnek.”
A deepfake-ről szóló előadásban szerinte négy kérdésre kell válaszolni:
- Mi az a deepfake?
- Veszélyes-e?
- Mit tud vele kezdeni a jog? (Gyorsan el is árulta, hogy semmit.)
- Mégis mit lehetne tenni?
Az alapproblémát az jelenti, hogy a deepfake-nek nincs egységes definíciója, jogászként pedig nehéz olyat szabályozni, ami nincs pontosan körülhatárolva. Ráadásul a média- és internet világa szerinte olyan a jogászok számára, mint az agyaggalamb-lövészet, amiben mozgó célpontot kell eltalálni. Hiszen amire ezen a területen „lőnek”, az másnap már nem is létezik.
Gosztonyi Gergely szerint összességében nem számít, hogy képet, hangot vagy mozgóképet manipulálnak, a deepfake lényege, minél több emberrel próbálják elhitetni, hogy valóságot tár elé – pedig ez hamis valóság.
Itt pedig nyomban bejön a képbe az online szólásszabadságot érintő és etikai kérdések: a deepfake megtévesztés vagy sem, hol vannak a véleménynyilvánítási határai, és hogyan lehet beperelni egy nemlétező szereplőt?
Az előadó szerint a deepfake kapcsán olyan kérdések merülnek fel az emberekben, amelyek nem is jogi szabályozási kérdések, hanem inkább társadalmi-filozófiai jellegűek: Minek hiszünk? Eddig elhittünk, amit láttunk a neten, amiről korábban a sajtóban olvastunk, de mi most a közös valóság, amiben élünk? A deepfake egyébként hamarosan technológiai problémákat is felvet, hiszen „annyi a szemét a neten.”
Mint mondta, eddig sokan nem izgultak a deepfake miatt, mert azt gondolták magukban, hogy ha nincs róluk sok kép fent az interneten, akkor nem lehet mozgóképet előállítani, de a Mona Lisa egyetlen állóképéből már hihető mozgóképet tud generálni a technológia.
Gosztonyi arra is felhívta a figyelmet, hogy egy csomó olyan példa lesz, ami elsőre viccesnek fog tűnni, aztán már egyáltalán nem lesz az – például valaki készít egy videót Donald Trumpról, hogy megnyomja a nagy piros gombot, és ha nem jönnek rá a politikustársak, hogy ez deepfake, megnyomhatja más a valóságban a nagy piros gombot (a nagy piros gomb a nukleáris indítógombra utalás – a szerk.) És a hírességekkel való álhirdetések mellett (mint amilyen például itthon a Falusi Mariann fotójának felhasználásával készült álkampány volt) bárki válhat a deepfake áldozatává: Magyarországon és Spanyolországban is megtörtént már, hogy fiatal lányok arcát használták fel felnőttfilmes tartalmakhoz.
„Korábban az országok határozták meg a kommunikációt, de az online térben ez nem működik. Ráadásul az USA, az EU és Kína háromféle irányba megy. Amerika a platformokat próbálja szabályozni, Kína a szoftvereket és a programokat, míg Európa a felhasználókat. Ráadásul Európában a mesterséges intelligenciáról szóló szabály kategorizálási gyakorlata a deepfake technológiát a veszélytelen kategóriába sorolta” – említette.
Ez annyit tesz, hogy azt kérik, aki deepfake videót készít, tegyen rá egy digitális vízjelet és írja fel, hogy nem valós tartalom. „Érezzük, hogy mennyire reális ez a kérés egy bűnözőtől? Nem ez a helyes megoldás, hanem együtt kell működni a platformokkal, az állammal és a tudatosítási kampányok is mindenképpen fontosak.”
Kép: Unsplash
