Az 1889-ben alapított létesítmény Közép-Európa egyetlen kőcirkuszaként mondhatni kivételezett helyzetben van, tőle nyugatra Münchenben működik a legközelebbi ilyen intézmény (hibrid fenntartásban), állami cirkuszt kelet felé Bukarestben találunk. „A cirkusz műfaját ezért a térségben leginkább az utazó cirkuszok képviselik, ők viszont csak ott tudnak megélni, ahol nagyon sok néző van vagy valamiért a közönség odamegy. Míg a színészek akár egész évben, különböző szerepekbe bújva el tudják érni ugyanazt a közönséget, az artistáknak vándorolniuk kell” – magyarázza a különbségeket Fekete Péter a Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója. 

Egy kétmilliós város azonban el tud tartani egy állandó cirkuszt, pláne, ha az ország más részéről is vonzza a nézőket. „Nálunk sikerült elérni, hogy a magyar közönség a cirkuszművészetet az operával, a balettel, a színházakkal egyenrangúnak tartja. Ez egy folyamat volt: ha megnézzük a művészeti ágak fejlődését, mindig megvannak azok a pontok és korszakok, ahol nagy, robbanásszerű változások mentek végbe. Az utóbbi évtizedekben a cirkusz alakult át leginkább: immár kikéredzkedik a szórakoztatóiparból és átmegy a művészetek világába. Az artisták gondolkodásával és eszköztárával mi gondolatokat közvetítünk és érzelmeket váltunk ki az emberekből. És nem csak szórakoztatunk, hanem tanulni is jönnek hozzánk más országokból.” 

Míg az utazócirkusz a szó szoros értelmében vett showbusiness-ről szól, a Fővárosi Nagycirkuszban tudományos háttér is van, múzeummal, könyvtárral, adatbázissal, iskolával, pedagógiai programmal. Az előadások hétköznaponként iskolaidőben 11 és 3 órakor kezdődnek (nyáron viszont 5 órakor), így ilyenkor a közönséget zömével az óvodás-iskolás fővárosi és vidéki csoportok teszik ki, hétvégenként délelőtt, délután vagy este várják a közönséget.

A városligeti intézményben azonban a kommunikáció is kiemelt jelentőségű. „Beszéd híján az üzeneteket a zene közvetíti, de ezt úgy kell átadnia, hogy közben ne veszítse el a legfiatalabbakat, de bevonzzon egy újabb közönséget, amelynek tagjai nem csak a gyerekeik, hanem a gondolatiság miatt jönnek el a cirkuszba. Nálunk éves szinten félmillió ember fordul meg, és ez felelősséggel is jár: vajon át tudjuk-e adni azt az üzenetet, hogy ezen a 13 méter átmérőjű körben bőrszínre, nemzetiségre való tekintet nélkül segítik egymást a fellépők?” – mondja Fekete Péter. A mostani Csillagok, égbeli tűk előadásának szereplői között orosz, ukrán, lett, etióp, belga és üzbég artisták szerepelnek a magyarok mellett. Az egyes produkciókat az igazgató nemzetközi cirkuszfesztiválokon találja meg, ebben a világban ugyanis ez az a fórum, ahol a művészek és következő fellépőhelyük egymásra lelhetnek.

Audionarráció és állatvédelem 

A sokszínűség azonban a nézőtérre is igaz: az angol nyelvű programfüzet kimondottan a turistákat szólítja meg, míg az előadások vakok számára is élvezhetőek. Őket kezdés előtt fél órával körbevezetik a manézsben és találkozhatnak a fellépőkkel, megérinthetik őket, hogy elképzeljék öltözéküket, megtapogathatják a gömböket, karikákat, trapézokat. Az egyes műsorszámok alatt pedig fülhallgatón keresztül a cirkusz munkatársai afféle sportkommentátorként, audionarrálással mesélik el nekik, hogy éppen mi történik a porondon vagy a magasban. Eddig már több mint 50 ilyen előadást tartottak, átlagosan 30 látássérült részvételével. 

Napjaink kőcirkuszában az állatvédelem is kiemelt szerephez jut: már nincsenek tüzes karikák, ostorral kikényszerített produkciók, helyettük sokkal inkább az etikus állattartásra hívják fel a nézők figyelmét. A fellépő idomárok – mint például a Csillagokban látható galamb- és kutyatartó – szó szerint együtt élnek állataikkal, akiket jutalmazással motiválnak. Ezzel kapcsolatban Fekete Péter megjegyzi: a korábbi cirkuszok bajszos, ostorral csattintgató idomárjának viselkedését a közönség váltotta ki: ők is nagyon jó viszonyban voltak az állataikkal, de be kellett mutatniuk, hogy fegyelmezés nélkül a vadak mire lennének képesek. Vagyis, az ember-állat konfliktus gyökerét, az állat legyőzésének fontosságát is a showbusiness alakította ki, és leginkább egy közönségigény által meghatározott máz volt. 

Mára ez alaposan megváltozott. Az előadásokban háziasított állatokat láthatunk, akik várhatóan a korábban használt, vadon élő állatokat teljesen ki fogják szorítani. Régen fontos törekvés volt a nem őshonos állatok bemutatása, ezért a cirkuszosok befogták az afrikai oroszlánokat, tigriseket, hogy a porondon ismertessék meg őket. A hetvenes években azonban Európa-szerte születtek törvények, amelyek ezt megtiltották, de még mindig maradtak rabságban született állatok, akik nem tudnának a vadonban túlélni – ők szépen lassan bekerülnek az állatkertekben és ott készülnek velük bemutatók.

Az idomár a közönség tükre

Az etikus állattartás szemléletének átadását Petró Eszter etológus is segíti, mind a kulisszák mögötti munkával, mind gyerekeknek szóló cirkuszi foglalkozások tartásával. A szakember hangsúlyozza: maga a cirkusz szó jelentése „kerek”, vagyis sok mindent magába foglal, beleértve az állatokat is. Ő is megemlíti, hogy kutatások bebizonyították: már korábban is az idomároknak a magánéletben kimondottan jó kapcsolatuk volt az állatokkal, de azt, hogy az előadásban ebből mit mutattak meg, nagyon sok szerepe volt annak, ahogy az aktuális kor közönsége állt ehhez a kérdéshez. 

„A régi népek még együtt éltek az állatokkal, majd a 19. században pedig megjelent a társállat fogalma, és ma igazából minden második-harmadik háztartásban vannak állatok, akiket azért tartunk, mert szeretünk kapcsolódni. És itt már komolyan foglalkoztatja az embereket az is, hogy valójában mi a jó az állatoknak? Erre kell nekünk választ adnunk a felelős állattartás bemutatásával. Látjuk a galambprodukciót és azt, hogy az idomár mennyire jól kapcsolódik madaraihoz, de azt is érdemes elmesélni, hogy ennek eléréséhez mi kellett, hogyan lehetett tanítani őket, miként kellett velük kommunikálni” – mutat rá Eszter.

Diplomás bohócok is jönnek

Na és mi a helyzet a bohócokkal? Manapság már nem feltétlenül a bohócorr, a borzolt haj és a hosszú cipő az, ami megkülönböztet egy jó bohócot, sőt a horrorfilmek miatt a bohócszerű megjelenés elijesztheti a nézőket. A most futó Csillagok, égbeli tűk előadásban például nincs is bohóc. Máskor a karikírozás művésze öltönyben, vagy akár utcai ruhában is ugrathatja a nagyérdeműt, és Fekete Pétertől megtudtuk, hogy 2023-ban ismét elindult a hároméves főiskolai bohócképzés a Budapesti Kortárstánc Főiskolán, így hamarosan ők is színesíthetik az előadásokat. A bohócok egyébként a színészekhez hasonló tananyagot tanulnak, de ugyanitt indult cirkuszi tánc és lovasakrobatika szakirány is. 
Végezetül Fekete Pétertől megtudjuk, kiből lehet akrobata: „A cirkuszban ma már sokkal inkább előtérbe került az emberi teljesítmény, az, hogy kitartással, gyakorlással mit lehet elérni. De persze fontos a bizalom is: tudni kell, hogy a társad öt méter magasban biztosan elkap. Ám ezek a fellépők nem szuperemberek, nincsenek különleges génjeik, a produkciót kitartó, 10-15 éves tanulás és gyakorlás előzi meg. Igazából bármelyikünk képes lehetne rá, ha rászánja az időt és az energiát.”