„Bírónő meditáljunk az ügyemen!” – hangzott el a mediációt tévesen meditálásnak hívó elítélttől a kérés. „A hazai társadalom kevéssé ismeri a mediációt – a két kifejezést gyakran keveri, alig ismeri a mediáció alkalmazásának lehetőségeit, azt pedig talán még kevesebben tudják, hogy büntetőügyekben is van mód közvetítői eljárásra” – mondja Dr. Parti Mónika büntetőbíró, a Bírók a Mediációért Egyesület (BAM) elnöke.

Kutatások bizonyítják, hogy az, aki valamilyen formában részt vett mediációs folyamatban (más néven közvetítői eljárásban – a szerk.), 80-90 százalékban nem válik újra bűnelkövetővé, mivel jó esetben a mediátor eljuttatja odáig a feleket, hogy beleérezzenek a másik fél helyzetébe. Működik a belátás, a megbánás és a jóvátétel.

Az egyesület 2011-ben jött létre a párizsi székhelyű GEMME mediációs világszervezet magyar szekciójaként. Elkötelezettsége, sokszínű tagsága és nonprofit jellege miatt is az itthoni mediáció egyik vezető egyesülete lett: teltházas nemzetközi konferenciákat és workshopokat szerveznek – mindezt úgy, hogy négy éve nem részesültek anyagi támogatásban. A szervezet szakembereinek sokfélesége jól jelzi azt a széles társadalmi spektrumot, melynek területein alkalmazni lehet a mediációs folyamatot: bírók, bírósági titkárok, fogalmazók, ügyvédek, gyermekvédelmi szakemberek, közjegyzők, egyetemi tanárok, pszichológusok, közgazdászok és persze mediátorok alkotják a 65-70 fős a tagságot. 

Segít továbbmenni

A büntetőjogban az eredményes közvetítői eljárás egyes eseteknél teljes büntetlenséget, máskor korlátlan enyhítést eredményezhet – miközben a sértett felé kártérítés vagy egyéb jóvátétel történik. A bírónő példaként mesél egy esetet, melyben egy tettlegességig fajult, rossz szomszédi viszony oldódott meg a közvetítői eljárás segítségével, mindkét fél számára elfogadhatóan, a végén költözéssel. 

Igazán súlyos bűncselekményeknél persze nincs lehetőség közvetítői eljárásra (gyilkosságnál, szexuális bűncselekményekben, többszörös visszaesőknél, rablásnál), mivel csak a maximum öt évig terjedő büntetési tételeknél van rá mód. Azonban a bűncselekmények számottevő részénél lenne rá lehetőség, a kisebb súlyú eseteknél ugyanis nagyon jól alkalmazható, például közlekedési balesetnél, testi sértésnél, vagyon elleni bűncselekménynél – vagyis lopásnál, csalásnál, rongálásnál.

Az egyik probléma, hogy pont a kis súlyú, jellemzően személyes konfliktusból eredő magánvádas bűncselekményeknél jogilag nincs mód az alkalmazására. Ide tartozik például a becsületsértés, a rágalmazás, a levéltitok megsértése vagy a kegyeletsértés, holott ilyen esetekben különösen fontos a felek közötti kommunikáció, hogy a cselekmények ne ismétlődjenek újra. Az egyesület hangsúlyozza, hogy a mediáció és a közvetítői eljárás elterjedése, szélesebb körű és eredményesebb alkalmazása érdekében több ponton szükség lenne jogszabályváltozásra, valamint egy minden jogterületet érintő, a mediáció különböző területein alkalmazott szabályokat összefoglaló egységes mediációs és etikai kódexre. 

„Egy eredményes közvetítői eljárás nem a bűnre ad felmentést, de segít továbbmenni és vágányt váltani, miközben a sértett is elégtételben részesül” – mondja a bírónő. „Nagy szavak, hogy a mediáció a társadalmi megbékéléshez járulna hozzá – teszi hozzá –, mindenesetre az biztos, hogy békésebbek lennének az utcák, a közeg, ahol élünk, ha a konfliktusok kevésbé termelődnének újra.” 

A mediátor ugyan nem oldja meg a problémát, de közelíteni tudja a feleket, közelebb tudja hozni a megoldást, és akár elő tud készíteni úgy egy pert – ha ez lesz a dologból –, hogy az az ügyvédnek és a bírónak is, de leginkább a feleknek lesz jobb, tisztább az alaphelyzet. Parti Mónika szerint illúzió egy olyan társadalom, ahol nincs bűnözés, „az viszont nem, hogy egy olyanban társadalomban éljünk, ahol az visszaszorítható”.

80 százalék: válás 

Polgári ügyeknél az eljárás jóval egyszerűbb. A mediáció az élet rengeteg területén alkalmazható: lehet munkahelyi vagy vállalatok közötti, gazdasági mediáció – ahol közgazdász is közreműködik –, vagy épp egészségügyi. Sok olyan párkapcsolati probléma is van, melyben nem a párterápiát választják, hanem kommunikációs technikákkal szeretnék kezelni a konfliktust a kapcsolaton belül. Mégis, a mediációs polgári ügyek 80 százaléka a válás. 

„Ha kimondjuk ma: »válás« vagy »válni fognak«, akkor rögtön a jogi útra és arra gondolunk, hogy lesz egy bontóper, és kell egy jó ügyvéd – utóbbi persze nagyon fontos. Az már sokkal kevésbé van meg a fejekben, hogy mentálisan hogyan mennek ezen végig, hogyan zajlik a veszteségfeldolgozás, és mindeközben mi történik ezzel a családdal. Óriási jelentősége van annak, hogy a folyamatban a mediátor hogyan kíséri az embereket. És ami szintén nagyon fontos: hogy a házastársi viszonyból – ha van gyermek – hogyan válnak szülőtárssá” – mondja Hennel Éva mediátor, a BAM kommunikációs vezetője. „A folyamat a jövőre fókuszál, ez nagyon fontos. Megbeszéljük a múltat, hogy megértsük a jelent, és hogy mit tudunk abból tanulni, és mit tudunk másképp csinálni” – teszi hozzá. 

Minden esetben két előkészítő megbeszéléssel indul el a folyamat. A szakember külön-külön találkozik a felekkel: „Mindenki eljön és elmondja a saját megélését, a saját »moziját«. Ez egyrészt azért fontos, mert általában elhangzanak olyan információk, amelyeket nem biztos, hogy ebben az élethelyzetben a másik fél elé tud tárni az ember, másrészt, hogy kialakuljon egy bizalmi közeg, amelyben őszintén tudnak beszélni” – avat be a folyamatba Hennel Éva. Ezek általában 90 perces alkalmak. Szerinte az, hogy egy szakértő ilyen hosszan csak az adott fél dolgával foglalkozzon, mindenkinek alanyi jogon szükséges volna. A beszélgetéseken kialakulhat a bizalom, és felismerheti az ügyfél, hogy segítséget fog kapni, és hogy lehet-e esély a megállapodásra. 

Sokféle mediációs technika létezik a gyakran ingerült felek lecsillapítására. Az átkeretezéstől kezdve a normalizálásig sok olyan módszer van, ami nagyon hasonlít a pszichológusi, mentálhigiénés vagy coaching technikához. 

„Lényeges, hogy elsősorban abban segítsük őket, hogy egyrészt megértsék egymást, ki tudják fejezni az érzéseiket és a szükségleteiket, majd pedig ne csak meghallgassák, de meg is hallják egymást. Ez utóbbi kulcsfontosságú. Érdekek, érzések és szükségletek mentén haladunk, amihez kell egy biztonságos közeg, és időre is szükség van: egy mediációs ülés általában három óra” – folytatja a mediátor. Hozzáteszi: általában a harmadik órában jutnak el a felek odáig, hogy olyan információk hangzanak el, amelyekből már lehet dolgozni. A mediátor nem hoz döntést, nem mond véleményt, és nem ad tanácsot – ezeknek az elveknek mentén a folyamatért felel. 

Belátás és kreatív pénzbehajtók 

2016-ban az új Büntető Eljárási Törvény leszűkítette a mediációra utalás lehetőségeit, addig bírói szakaszból is lehetőség volt mediációra utalni az ügyet. Jelenleg ez a lehetőség az ügyészi szakkal lezárul, jóllehet az EU-s irányelv azt írja elő, hogy ez az egész büntetőeljárás folyamata alatt lehetséges legyen. Pedig a bírói szakig terjedő jogszabály adta lehetőség 2016-ig a külföldi szakemberek által is elismerten jól működött. 

Az egyesület szerint indokolt lenne az eredeti szabályozás visszaállítása vagy további kiterjesztése egészen a büntetés-végrehajtási szakaszig. „A jogalkotó a jogszabály módosítást arra hivatkozva tette, hogy meggyorsítsa a bírói szakaszban folyó ügyeket, mivel azt lassúnak találta. Ez egyfelől igaz, de sok olyan komponenst is kivettek a bírói szakból, ami akár elősegíthette volna a gyorsabb megoldást is. Például a mediációt – mondja Dr. Nemes B. András ügyvéd, az egyesület titkára.

A Bírók a Mediációért a mediáció jobb társadalmi beágyazásáért dolgozik, edukál, workshopokat és konferenciákat szervez. Az egyesület tagjaiból álló, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) által létrehozott munkacsoport készítette elő a bírósági mediáció bevezetéséről szól törvényjavaslatot – ezt az eljárást azóta családjogi ügyekben alkalmazzák.

„Egy ügy elhúzódhat, például, ha egy rongálásnál, lopásnál, testi sértésnél a gyanúsított nem ismeri azt el, onnantól le kell folytatni a bizonyítási eljárást, ami akár több évig is tarthat. Mediációval – ha a terhelt elismeri a tettét, és például kompenzációt is fizet, vagy egyéb jóvátételt ad a kárvallottnak (pl. a sérültet rendszeresen elviszi rehabilitációra, kezelésre, megjavítja, amit megrongált), vagyis jóváteszi a cselekményét, a büntetést vagy mellőzik, vagy korlátlanul enyhítik, és az ügy jóval gyorsabban lezárul” – beszél a részletekről Nemes B. András. 

A hagyományos büntetőeljárásban a sértett fél csupán az elkövető büntetését „kapja”. Vannak persze bizonyos eszközök, lehet kártérítést kérni, „főszabály szerint a sértett kompenzációs igényei abban merülhetnek ki, hogy a sértő felet elítélik, súlyos esetben láthatja, ahogy bilincsben viszik a börtönbe” – mondja. Ettől a sértettnek még nem lesz jobb, legfeljebb némi erkölcsi elégtételt érezhet. Ellentétben azzal, ha a sértő bocsánatot kér, és anyagi vagy más természetű kárpótlást nyújt. A mediáció az elkövetőt is érdekeltté teszi abban, hogy reparálja a sérelmet. A sérelmet szenvedett félnek nyújtott elégtételen túl a sértő fél belátása is fontos lehet, hiszen ez vezethet aztán oda, hogy ne kövessen el újabb bűncselekményt.

„Szeretnénk egy etikai kódexet és egységes képzést, mert jelenleg lehet valakiből mediátor három hétvége alatt, vagy több évegyetemi képzés árán. Vannak, akik le is járatják, és gyakran vissza is élnek a mediátor névvel. Kreatív pénzbehajtók és követeléskezelők is gyakran a mediátor címke mögé bújnak” – emeli ki az ügyvéd.

Békésebb párbeszéd?

A BAM legutóbbi nemzetközi konferenciáján a regisztrált tagok 70 százaléka ügyvéd volt. „A kérdés a legtöbb konfliktus esetében: elrendezzük egymás között békésen, vagy per lesz belőle?” Nemes B. András szerint egyre több ügyvéd megállapodáspárti: elismeri és használja is a mediációt. 

„Mi magunk is közvetítünk az ügyfelek között, először megpróbálunk mediálni – ha ismerjük a módszert, ha nem –, kompromisszumot igyekszünk létrehozni, akár a két ügyvéd közreműködésével. Ha ez nem működik, akkor jutunk el büntető vagy polgári eljárásba. Ha pedig már megindult az eljárás, akkor még a folyamat során is lehet mediáltatni, és rendezni az ügyet.

Egy ideális világban a konfliktusban lévő félnek rengeteg segítője lenne. Pszichológusa, lelki gondozója – ha vallásos –, aki segít metafizikai oldalról feldolgozni a konfliktust, de állhat mellette egy mediátor szakember, akik a másikkal való kommunikációt segíti. 

Jogi szakember, aki elmondja, milyen jogi lehetőségei vannak az adott konfliktushelyzetben, mit ír elő a törvény, milyen az eljárásrend. „A valóságban ez sokszor úgy működik, hogy a felek az ügyvédnek öntik ki a lelküket, a mediátortól kérnek jogi tanácsot, a bírónak pedig mindent elmondanak, ami eszükbe jut. Manapság ez egy erőforráshiányos helyzet. Minden szereplőnek minden területen helyt kell állnia, még akkor is, ha az említett ideális állapotban ennek nem így kellene lennie” – állítja Nemes B. András. 

Ahogy Parti Mónika fogalmaz, míg az eljárások során a sértett jelenleg mellékszereplő, a mediációban viszont főszereplő: rendezheti a saját darabját. „Sokkal békésebbek lennének a párbeszédek és a kommunikáció, ha az emberek hajlandóak lennének törekedni a kommunikációra.”

A bíró

„A konfliktusok vége lehet a jogvita, annak az ügynek, amely a tárgyalóba kerül, már van egy komoly előélete – mondja Dr. Parti Mónika. – Mindig fontos, hogy megpróbáljuk megérteni a folyamatot, ami ide vezetett, mert mindenkinek van egy saját igazsága: mi volt a bűnhöz vezető út. Azonban a tárgyalóban erre nagyon kevés az idő, és a bírónak ez nem dolga. A közvetítői eljárás (mediáció) lehetőséget ad arra, hogy a sértett főszereplő lehessen a saját történetében, hogy a lezáráshoz aktívan járuljon hozzá, hiszen csak akkor eredményes a közvetítői eljárás, ha az abban kötött egyezséget mindkét fél elfogadja.” 

A mediátor

A mediáció Hennel Éva véleménye szerint sokkal inkább pszichológia vagy mentálhigiéné, mint jog. „Én emiatt más irányban is képeztem magam: mentálhigiénés szakember vagyok, a pár- és családterápiás képzésem pedig még folyamatban van. Kell a mediációhoz jogi tudás is főleg egy válás esetén, hogy milyen jogi keretek között mozoghatunk, emiatt választottam anno egyetemi szintű képzést, jogi karon. Hiszen a megállapodásnak, amit a mediáció végén megírunk, meg kell felelnie a jogszabályoknak. Gyermekközpontú mediációt végzek: arra fókuszálok, hogy a gyermek lelki jóllétére is fókuszáljanak a szülők, valamint a gyermek jogai a folyamat során ne sérüljenek. A folyamat során próbáljuk oldani azt a beszűkült tudatállapotot, amely ilyenkor a szülőket jellemzi: tele félelemmel, szorongással, bizonytalansággal. Néha tudatosan hagyom a szülőket egy ideig veszekedni, hogy lássam a dinamikát, hogyan is működnek. Nézzük meg, hogy érzi magát ebben a gyerek. Mit lát mindeközben, ebből ő mit visz magával? Tudok úgy a csenddel is dolgozni, hogy annak legyen helye.”

Az ügyvéd 

„Amikor egyetemre jártam és a doktori iskolát kezdtem, a büntetésvégrehajtás zsúfoltságával foglalkoztam, ezt kutattam – emlékszik vissza Dr. Nemes B. András. – Ennek során nyilvánvalóvá vált számomra is az az alapvetés, hogy a legjobb megoldás nem minél több börtön építése, hanem az, hogy ha el tudjuk érni, hogy kevesebben kerüljenek oda. Ennek egyik eszköze lehet – sok más, például szociális intézkedés mellett – a közvetítői eljárás hangsúlyosabbá tétele, mivel az egész rendszer tehermentesülhet, ha kevesebb bűnügy fut végig a teljes eljáráson. Ha pedig össztársadalmi szinten nézzük, amikor kevesebb a konfliktus, kevesebb az eljárás, akkor kevesebb ügyvédre, rendőrre, bíróra van szükség. Az egyesületben tudom gyakorolni a mediáció népszerűsítésére vonatkozó edukációs tevékenységet az egyetemen kívül, más formákban is. Őszintén ajánlom 

Az arcuk mindig előttem lesz című francia filmet, amely egy komoly infrastruktúrával megtámogatott mediációs folyamatot mutat be, ahol erőszakos bűnözők és ilyen bűncselekmények áldozatai próbálják megérteni egymás helyzetét, motivációit, érzelmeit, és feloldani a bennük élő feszültségeket.” 

Borítókép: Adobe Stock

A cikk először a Kreatív 2025. 11-12. számában jelent meg.