A sajtó néhány napig hangos volt az eseménytől: érvek és ellenérvek csaptak össze. Az RTL Klub és a TV2 vezetői a maguk igazát bizonygatták, és arról szónokoltak, hogy külföldi tulajdonosaik azért ruháztak be a magyarországi piacba, hogy egyszer lássák megtérülni befektetésüket, és ez a pillanat majd csak ezután jő el. A döntést ellenzők elsősorban nem ezt vitatták, hanem például a koncessziós díj nagyságának változatlanul hagyását. Na meg azt, hogy a változatlan feltételek azt jelentik, fennmarad a két kereskedelmi televízió duopóliuma, ez pedig számos – a médiapluralizmusra és a piaci versenyre nézve – káros következménnyel jár.

Az egyik ilyen következmény, hogy a televíziós reklámpiacot továbbra is az RTL Klub és a TV2 uralják majd. Az ORTT döntését kritizáló jogászok és szakértők szinte kivétel nélkül abból indultak ki, hogy a hirdetési piac az elkövetkezendő években tovább bővül, ám a két piacvezető a médiatörvény korlátozásai miatt nem tud több felületet biztosítani, így jó eséllyel az áraikat növelik majd, és közben az utánjátszó csatornáikra terelik a hirdetéseket.

A másik következmény, hogy a változatlan feltételek azt is jelentik, a szerződő állam „elfelejti” a két csatornával köttetendő szerződésben megemlíteni a digitális átállás kérdését.

A jelenleg zajló nemzetközi frekvenciakoordinációs értekezleten Magyarország jó eséllyel kap három új, a földfelszíni digitális műsorszórásra (DVB-T) használható frekvenciát. Ezeken az úgynevezett multiplexálásnak köszönhetően egyenként 5-5 digitális csatorna elindítására van lehetőség, amit – elvileg már 2006-ban – pályáztatás útján töltenek fel. Ha a két országos kereskedelmi csatorna a pályázaton elindul, akkor egy sor további csatorna is láthat fantáziát a gyorsan bővülő új piacban, ettől megnő a hirdetési felületek mennyisége, ez pedig tarifacsökkenést eredményezhet, és valódi verseny alakulhat ki a nézők és a hirdetők kegyeiért. Ha viszont a két kereskedelmi televízió nem kíván pályázni, akkor a földfelszíni digitális platform magyarországi bevezetése lelassulhat, az analóg platformon megszerzett duopólium fennmaradhat.

Az ORTT-nek ezért annyit kellett volna tennie, hogy a kereskedelmi tévék szerződésébe beleveszi: azok tudomásul veszik a fentieket, és vállalják, hogy amennyiben a pályáztatás valamilyen okból (például azért, mert ők az esetleges versenytársak felbátorítását elkerülendő el sem indulnak) nem lesz sikeres, a közszolgálati csatornák mellett a két országos kereskedelmi csatorna is felkerül az első multiplexre. Ez nem jelentené azt, hogy az állam a pályázaton való indulásra kötelezi a kereskedelmi tévéket, azt viszont igen, hogy – ha már a műsorszolgáltatási díjuk nem követi a reklámpiaci részesedésük alakulását – vegyék ki a részüket az egyébként számukra is piacbővülést és technológiai fejlődést eredményező digitalizációból, az analóg platformon megszerzett népszerűségük növelésével nézők tömegeit „csábítva át” a digitális platformra.

Ennek hiányában ugyanis nagyon költséges lesz a 2012-re lezárni tervezett átállás utolsó néhány éve: az állam kénytelen lesz közpolitikai és támogatási eszközökkel ösztönözni a digitális vételhez szükséges set top boxok megvásárlását – ráadásul ezt csak platformsemleges alapon teheti, azaz a támogatás a többi versengő platform (kábel, műhold, XDSL, UMTS stb.) digitális vételéhez szükséges készülékekre is kiterjedne. Még rosszabb lenne a helyzet persze, ha Magyarországon nem történne meg az eredeti ütemterv szerint (2006 és 2012 között) a földfelszíni műsorszórás digitalizációja: ekkor nemcsak a fenti előnyöket nem élvezhetik a nézők és a piaci szereplők, hanem az addigra elavulttá váló analóg műsorszóró (és -vevő) készülékek lecserélésének egyre magasabb költségeit is állniuk kellene.

A digitális televíziózás nemcsak jobb kép- és hangminőséget, új interaktív szolgáltatások bevezetését jelenti, hanem a médiapiaci verseny erősödését, valódi kínálatbővülést és a tartalmak sokszínűvé válását is. A két kereskedelmi televízió koncessziós szerződésének változatlanul hagyása azt jelenti: az állam elszalasztotta a progresszív beavatkozás történelmi pillanatát. Ennek következményeit pedig sokáig nyögni fogjuk.