Elsőnek lenni mindig izgalmas dolog.

Tiszeker Dániel: Végigkísérte a fejlesztést a kihívás, hogy a filmünket a nézők óhatatlanul össze fogják hasonlítani a már klasszikus angolszász karácsonyi filmekkel. A Nagykarácsony lesz a magyar Igazából szerelem? Ezentúl ezt a filmet nézzük majd Kevin helyett? Egyik kérdésre sem szerettünk volna igennel válaszolni. Egy ízig-vérig magyar történetet akartunk elmesélni kézzelfogható magyar karakterekkel. A film férfi főszereplője nem egy multimilliomos reklámszakember, mint Tim Allen a Télapuban, hanem egy tűzoltó. A női főszereplőnk egy alsós tanítónő, aki szintén mindannyiunk számára ismerős lehet.

Lévai Balázs: A magyar filmek vagy sorozatok esetében gyakran találkozunk olyan képpel, mintha az emberek IKEA katalógusokban élnék a mindennapjaikat. Fontos törekvésünk volt, hogy ne egy álságos mikrokörnyezetet teremtsünk meg, egy sohasem volt Magyarországot mutassunk be a filmvásznon. Valahol ez egy romantikus vígjáték formában bemutatott teljesen realista mozi. A való életben is van karácsonyi vásár, ismerünk seftelős árust, bénázó tanító nénit, ahogy nagyképű filmsztárt is.

T. D.: Talán a gesztenyeárus az egyetlen kivétel, ő dickensi figura.

A film férfi főszereplője, Arnold, aki egy furcsa baleset hatására tériszonyos lesz. Emiatt egy karácsonyi vásárba száműzik, ahol eleinte irtózik a vásártól és minden idegesíti. A katasztrófavédelem, így a tűzoltók világa is egy sajátos szubkultúra. Hogyan adja a vissza a film ezt a többnyire férfias légkört?

T. D.: A tűzoltóság egy katonai szervezet, ahol az állomány tagjai együtt élnek egy laktanyában gyakorlatilag egy kisebb fajta családként. A közeg valóban inkább férfias, de őszinte kapcsolatokat ápolnak, a bajtársiasság nem csak elvi szinten működik közöttük, miközben még életeket is mentenek. Ha közelebbről megnézzük, egy katasztrófavédelemben dolgozó ember hétköznapjait azt látjuk, hogy reális képet rajzoltunk. A közeg nagyon jó táptalaja volt a filmnek, hisz a heroizálható és hiteles légkör jó kontrasztot alkotott a karácsony giccsességével.

L. B.: Nagy köszönettel tartozunk a katasztrófavédelemnek, akik közreműködése nem tudtuk volna elkészíteni a mozit. Valódi tűzoltók is szerepelnek a filmben, mások szakértőként kísérték végig a gyártást, pedig eleinte nehéz volt elfogadtatni velük a film gondolatát. Végül azt mondták, összességében inkább kedvet csináltunk a tűzoltósághoz. Olyannyira, hogy a főszereplő Ötvös Andrást nemrég tiszteletbeli tűzoltó törzszászlóssá nevezte ki Markos Zoltán ezredes a Budapesti Katasztrófavédelemtől.

T. D.: A történethez hozzátartozik, hogy évekkel ezelőtt a nagybátyám éppen szenteste kérte meg a mostani felesége kezét, miközben az ablakból óriási kék villanásokat láttunk a Szabadság híd irányából. Mint kiderült, éppen egy öngyilkossági kísérletet akadályoztak meg a katasztrófavédelem szakemberei. Megrázó, mégis rendkívül szép pillanat volt, amit később elmeséltem a forgatókönyvíróknak, akikkel négy évig fejlesztettünk.

Egyes vélemények szerint, a magyar mozi néző elsősorban vígjátékra vált jegyet. Értem, hogy a vígjátéki elemeket könnyű ötvözni romantikus elemekkel, de hogy jön a képbe a karácsony?

L. B.: Gábor és Dani már az egyetemről hozta magával a karácsonyi film ötletét, ami nehezen lehetne egy Dogma-film (elsősorban Lars von Trierhez köthető avantgárd filmes mozgalom – a szerk.).

Osváth Gábor: Közben persze azt is tudjuk, hogy a Die Hard is egyfajta karácsonyi film. Előfordulnak izgalmas ötvözetek.

L. B.: A karácsonyi mozi egy tradicionálisan romantikus vígjátéki műfaj. Abszolút jó értelemben hisszük, hogy lehet minőségi közönségfilmet készíteni. Az emberek nagy része szórakozni megy a moziba. Az más kérdés, hogy ez valakinek a művészfilmet, másnak pedig a vígjátékot jelenti. Nemcsak külföldön, Magyarországon is erős tradíciója van azoknak a vígjátékoknak, ahol a főszereplő idióta, esetenként a film minden szereplője az. Ez egy legitim filmes irányzat. Mi másfele szerettünk volna menni. Az igazi karakterek, az igazi történetek állnak hozzánk közel. Ezért sem a jellemkomikumra, inkább a helyzetkomikumra összpontosítottunk.

Az előéletetekből kiindulva a filmet egy polgári közönségnek szánjátok, akik színvonalas szórakozásra vágynak, akiknek viszonya van a dolgokhoz.

L. B.: Itthon vagy szerzői filmes, vagy közönségfilmes vagy. Utóbbit sokszor lenézve emlegetik. Mi felvállaltan egy széles közönséget próbáltunk megcélozni, akik vevők a szeretetteljes, vicces történetekre, de a minőséget is értékelik. A pandémia megmutatta, hogy iszonyú nagy történet- és szeretetéhség van az emberekben, ami a karácsony közeledtével csak felerősödik. Ha a néző jobb kedvvel jön ki a moziból, mint amilyen hangulatban bement, akkor elégedettek lehetünk. 

Miért volt szükség erre a filmre?

T. D.: Azért, mert a nézők hálásak, ha két órára nem kell aggódniuk a koronavírus vagy egyéb problémák miatt, és a Nagykarácsony révén kicsit rá tudnak hangolódni az idén talán kevésbé szürke adventre is. Az eddigi nézői visszajelzések alapján úgy kellett ez a film, mint egy falat kenyér.

O. G.: Mint egy falat bejgli… Filmrajongóként régóta éreztük ezt a hiányt. Emlékszem, 2004 őszén, amikor még nem voltak okostelefonok vagy Wi-Fi a laptopokon, Danival cetliken leveleztünk egymással egy nagy előadóteremben az ELTE filmszakán. Ekkor derült ki, hogy mindkettőnknek nagy vágya karácsonyi vígjátékot készíteni, és emiatt is kötöttünk barátságot, majd szövetséget. Ennek beteljesedése lett a Nagykarácsony.

A legtöbb rendező nem Fellini vagy Szabó István szeretne lenni?

T. D.: Akkor már inkább Tímár Péter, később pedig Spielberg. Az egyetemen – kis túlzással – mindenkivel csak Tarr Béláról lehetett beszélgetni, és akkor jött Gábor, akivel eszmét cserélhettem Chris Colombusról (a Reszkessetek, betörők! rendezője – a szerk.) is.

O. G.: Tiszteljük és szeretjük a szerzői filmeseket, nekem is számtalan ilyen produkcióm van, de szintén zseninek gondoljuk a legjobb közönségfilmek rendezőit is.

T. D.: Már akkor az a gondolat foglalkoztatott, hogyan lehetne minél több nézőnek jó élményt adni, és akkor egyszer csak bemutatták a Csinibabát. Az egész ország megőrült tőle, ráadásul nagyon sokan megnézték. Később a Made in Hungáriában casting director voltam. Ezt a filmet is iszonyatosan szerették az emberek. Rájöttem, hogy így is lehet filmet készíteni.

Melyek a karácsonyi filmek műfajának kötelező elemei?

O. G.: Talán a legfontosabb az időablak, hiszen a történetnek mindenképpen karácsony előtt kell kezdődnie és szenteste végződnie. További hozzávalók, amelyekből mi sem voltunk restek adagolni: szerelem, egy nagy adag szeretet, gyerekszereplők, fenyőfák, kivilágított város, és országonként eltérő ünnepi motívumok, mint amilyen Magyarországon a bejgli. Bár pont ez utóbbiból alig van a Nagykarácsonyban.

L. B.: Azt hiszem, ha lesz második rész, az a nagy, magyar karácsonyi gasztronómiáról fog szólni.

O. G.: Nagykarácsony 2. – A bejgli visszatér.

L. B: A romantikus vígjátékoknak van egy jól ismert szerkezete, amely klisét a karácsonyi filmek is használják, csak belevágnak a közepébe egy karácsonyfát, meg némi forralt bor illatot.

Miben tértek el a sablontól?

L. B.: Legmarkánsabban a castingban. Ha a klasszikus produceri mentalitás szerint biztosra mentünk volna, akkor férfi főszereplőnek egy vékony, jóképű férfit, női főszereplőnek pedig egy dögös csajt kellett volna választanunk. Igazi sztárokat. Helyettük Ötvös András és Zsigmond Emőke személyében két, a nagyközönség számára még kevésbé ismert színész mellett tettük le a voksunkat, akik elsőre nem is tűnnek hollywoodi hőstípusnak. Dani mindenképp őket akarta.

T. D.: Kifejezetten rájuk írtuk a forgatókönyvet. A közönségfilm arányaitól tértünk el, például, ha ez egy amerikai film lenne, sokkal többet szerepelnének a gyerekek, vagy ugyan meghatódnánk, amikor a szerelmespár végre összejön, de nem lenne benne több rétegű érzelmi katarzis. A panelek szerinti megoldásokat szerettük volna érdekesebbé, komplexebbé tenni. A tériszony problémáját sem parodizáltuk, hanem igyekeztünk létező megoldást bemutatni, ami egyszerre megható, elgondolkodtató és erőt is tud adni.

O.G.: Amikor évekkel ezelőtt elkezdtük fejleszteni a filmet, még multiplot szerkezetben gondolkodtunk, tehát több párhuzamos szállal dolgoztunk volna. Ez az évek alatt hagyományosabb dramaturgiává alakult át.

Magyar filmekben korábban is megjelent a karácsony motívuma. Elég csak Máriássy Félix Budapesti tavaszára, Révész György Éjfélkor című filmjére vagy Gárdos Péter Az igazi Mikulására gondolni. Hogyan illeszkedik a Nagykarácsony a magyar filmes hagyományokba?

L. B.: A Megáll az időben is van egy híres karácsonyi jelenet. Tudatosan nem viszonyultunk az elődökhöz, de azáltal, hogy Daniék filmelmélet-filmtörténet szakot végeztek, a jelentős magyar filmalkotások beépültek a látásmódjukba. 

O. G.: Azért is, mert szeretjük a magyar filmeket. A filmes DNS-ünk részeivé váltak. Konkrét neveket nem lenne érdemes a Nagykarácsony kapcsán kiemelni, de az nem titok, hogy a közös kedvenceink között olyan alkotók szerepelnek, mint Fábri Zoltán vagy épp a már említett Tímár Péter – ők egyszerre voltak képesek a nézőkhöz szólni, és közben érvényes-izgalmas szerzői hangokat is megütni. 

L.B.: Vannak viszont utalások, például François Truffaut Jules és Jimjére, vagy zenében megidézzük a Reszkessetek, betörők! betétdalát.

Milyen a jó filmes kommunikációs kampány?

L. B.: Mindenképpen újszerű elemekkel dolgozó. Készítettünk egy videót Pokorny Liával és Scherer Péterrel, akiket leültettünk egy padra, és kezükbe adtunk egy szöveget, amelyet akkor láttak először. A Nagykarácsony előzetese alatti negatív kommenteket olvasták fel, majd a végén angyali arccal azt mondták: „Nektek is nagyon boldog karácsonyt kívánunk”. Sajnos, mivel még nyáron is forgattunk, kevés újszerű dolgot tudtunk végül megvalósítani. Az látszik, hogy a hagyományos, hosszabb werkfilmek érdektelenné váltak. A TikTok generáció egy percben szeretne valami frappáns és egyedi tartalmat kapni, a filmeket is egyre inkább erre a látásmódra optimalizált módon kell reklámozni.

O. G.: Irigykedve nézzük a külföldi kampányokat, ahol egy 200 millió dollárból forgatott film mellé 150-200 milliós marketingkampányt képesek odatenni, de legalább egy ideje már Magyarországon is van filmes marketingtámogatás, bár az arányok még itt is messze vannak az ideálistól: a forgalmazónk által elnyert összeg az egy hatvanad része a filmünk költségvetésének. 

T. D.: Magyarországon elterjedt az a vélekedés, hogy a jópofa alternatív, akár gerilla kampányok nem vonzanak be annyi nézőt, mint amennyit érdemes lenne vele foglalkozni. Remélem, idővel ez változni fog.

L. B.: Annak dacára, hogy a kampányunk hagyományosabb lett, mint terveztük, sok néző váltott jegyet a mozira. Egy előzetesből, egy plakátból, a betétdal hangulatából tudják, hogy a történet érdekli-e őket vagy sem. Persze ez csak az első körre igaz. Ha a film rossz lenne, bármit sugallhatnánk, a vége bukás lenne, mert nincs az a reklámkampány, amely felvenné a versenyt a szájhagyománnyal.

Milyen a jó karácsonyi filmzene?

L. B.: Többféle irányzat van. Michael Bublé óta a karácsonyi swing mindent visz. Még nekem is van tőle albumom, ahogy Diana Krall karácsonyi feldolgozáslemezét is feltesszük otthon decemberben. Ki gondolná, hogy az Igazából szerelemben elhangzó Love (Christmas) is All Around egy hatvanas évekbeli angol rockbanda, a The Troggs dala. Ma már gyakorlatilag egy punkdal is lehet karácsonyi filmzene, de alapvetően azért a fősodorhoz a kicsit emelkedett, himnikus hangvételű, popzenei köntösbe bújtatott dalok tartoznak, és persze ne feledkezzünk meg a saját, karácsonyi klasszikusainkról sem. 

T. D.: A karácsonyt az egész világon végigkíséri a zene, többnyire az amerikai slágerdalok. Ennek a stílusnak szerettünk volna megfelelni, de sajátos módon. Az alkotók – Balázs Ádám, Szepesi Mátyás és Lábas Viki – ízig-vérig karácsonyi megszólalású dalt készítettek, amelynek központi gondolata, hogy egymástól lesz ünnep minden napunk, az egymásra való odafigyelés az igazi ajándék, de mindezt igyekszik nem közhelyes frázisokkal tenni.

Mit jelent számotokra a karácsony?

O. G.: Édesanyám tizenkét éve ment el, azóta az ünnep is más hangulatban telik. A karácsonyi filmek azért sokat segítenek, kihagyhatatlanok, és bevallom idén is már november végén elkezdtem nézni azokat.

L. B.: A feleségem valódi karácsony őrült, ha akarnám, sem tudnám félvállról venni az ünnepet. Komoly, lefektetett szabályaink vannak. Fenyőfát kizárólag ezüstvasárnap lehet megvásárolni. A menüsoron is csak leheletnyit lehet változtatni. Egyszer kitaláltam, hogy mivel a gyerekink felnőttek és külföldön tanulnak, karácsonyozzunk valahol a nagyvilágban. Még a gyerekek is lehurrogtak…

O. G.: Balázs, hisz a Reszkessetek, betörők! óta tudjuk, hogy semmi jó nem származik abból, ha egy család elutazik karácsonykor!

T. D.: A Nagykarácsony forgatása miatt nekünk a karácsony egy évig tartott, és még mindig nincs vége. Ha visszatekintek a gyerekkoromra, azt látom, hogy nekem mindig kisebb karácsonyban volt részem, ahol a családot az édesanyám, a nagymamám és a nagybátyám jelentették. Mindig nagyon irigykedtem az amerikai filmekben látott nagycsaládokra, akik körbeülték az óriási ebédlőasztalokat, majd átsétáltak a nappaliba, hogy kibontsák a hatalmas fenyőfa alá rejtett ajándékokat. Ezt az élményt még azóta sem éltem át, de a film egy kicsit betöltötte az űrt.

Portréképek: Hering Orsolya