hero
Kreatív 2021. szeptember 17. 08:27
A plakáthely
Erdei Zsófi valós insightokból ír novellákat, a mostanit egy olyan nap ihlette, amikor kicsit mindenből elég lett.

“A reklámot nem lehet blokkolni. Megtalálja az útját.” 

Rendhagyó módon a fogyasztói insight helyett egy ügynökségi érkezik. Nyilván mindannyian élünk-halunk a reklámokért, de mind tudjuk, hogy vannak azok a napok, amikor egyszerűen minden sok - Erdei Zsófi

A busz felé igyekezve halogatom megnyitni a levelezést, nehogy lavinaként dőljön az arcomba a telefonról, magával görgetve az álmos reggelt, amikor az idő még a fizika törvényei szerint halad. Nem futok a 9:15-ös után, ami rendszerint leelőz az utolsó kanyarban. A megállóban észreveszem, hogy a plakáthely tegnap még pókhálósra repedt üvegét kicserélték. Tolakodóan tiszta a kopott fémkeretben, ami szemmel alig láthatóan meginog a betonban, ahogy egy eltévedt szellő beleütközik. Az illesztésnél apró gazcsomó, amit minden kan kutya megjelöl; a kis patakok sötét nyomai végigszántják a járdát.

Illusztráció: Lerch Julcsi

Tudom, hogy mára ki kellett kerülniük az új műhús hirdetéseknek, amiről az elmúlt fél évem szólt az ügynökségnél. A médiafoglalásból kiderült, hogy az én megállómban is lesz belőle, úgyhogy már készültem a szégyenben pácolt találkozásra. A brief szerint egy mesterségesen növesztett húst kell eladni egy áruházláncnak. Elképzeltem, hogy felszabadult disznók és marhák lassított felvételen futnak egy szép új világba kéz a kézben az emberrel, mint Douglas Adams delfinjei, vagy a ‘70-es évek ikonikus reklámjában a hippik, akik az egész világnak vettek egy kólát elhozva egy jobb, új jövőt. Aztán jött a piackutatás és a jogi állásfoglalás, amiből kiderült, hogy az anyátlan állat húsától tartanak a magyar fogyasztók. És elfogadhatatlan lenne egy Petri-csésze piktogram a boltban a hal, a disznó és a csirke mellett. Persze a tudatos célcsoportnak szólunk, de nem idegeníthetjük el az átlagfogyasztót sem, különben a klasszikus karajt, vagy éppen csülköt sem meri majd levenni a polcról, ha megtudja, hogy a szomszédjában valami sejttenyésztett Frankeinstein van, ami nem látott se legelőt, se gazdát. Ezek a körülmények szülték a szlogent, ami végül mégsem minden irányba PC: 

 

MARHA, AKINEK A SZEMÉBE NÉZHETSZ.

0% hús 100% húsélmény 

 

Ez volt az ötvennyolcadik próbálkozás összeollózni a tesztalanyok, a jog, a beszerzés és persze az összes kolléga gondolatait. 

A képen egy szemérmes lány ül az asztalnál, mintha egy első randin lenne, félig lesütött szemét kíváncsi mosollyal szegezi az asztaltársaságára: a marhára. Mindketten a műhúsből készült ételkölteményt fogyasztják. – Úgy volt, hogy befotózzuk, de a csehek régi kampányából maradt pár felhasználatlan fotó, és ügyfélkérésre ezt hoztunk össze pár stock képpel. Elértük, hogy a műhúst is hús-vér állatokkal kommunikálhassuk, és közben rezonáljunk a billegő húsevőkkel, akikben még ősszel is él a friss fűvel etetett szürkemarha emléke a Balaton-felvidéki nyaralásról. 

Meglepetésemre a plakáthelyen a munkám helyett csak egy kurzor villog. Megint valami úri huncutság, gondolom.  Innovatív megoldás, amire általában úgy sincs pénz. Digitális, személyre szabott. Csak a tiéd! Felrakom a szemüvegem, kicsit még mindig káprázik a tegnapi túlórától, amikor egy energiatej piacradobásáról ötleteltünk. A következő szöveg jelenik meg a kijelzőn: „A buszmegállóba érsz. Keresed az új reklámodat, miközben az irodába tartasz.


Körülnézek, egy srác arcán a görgetés apátiája, egy idősödő úr mellig kigombolt ingben azzal van elfoglalva, hogy végre levegőhöz jusson. Újabb sorok jelennek meg: 

Felszállsz a buszra és émelyítenek a bezárt ablakok, miközben átnézed az friss kreatívokat. Az irodába érve kiderül, hogy lekésted a prezentációt, amit te tartasz. Az üvegajtón keresztül látja is a csapat, hogy csak most érkeztél meg. Megpróbálsz úgy tenni, mintha valami nagyon fontos dolgod lenne, de valójában beslisszansz a helyedre. Most már bármivel is készültél, úgysem fogadják el.

 

Közben, ahogy olvasom, sípol a busz, az ajtók záródnak. Persze már az előző járattal lekéstem a prezentációt, ami csak az én gépem van meg. Felszállok, nem tehetem meg, hogy a céges laptopomat beleállítsam a frissen cserélt üvegbe.