Milyen tudás és skillek segítik vajon az embereket a következő évtizedekben?

Attól függően, hogy hol élünk a világban, vagy nagyon kevés, vagy közepes, vagy nagyon sok hozzáférésünk van az információkhoz, így a változáshoz kapcsolódó percepciónk sem egyenletesen oszlik el. Például míg tizenöt éve Magyarországon azt érezhette valaki, hogy semmin nem kell gondolnia, mert ugyanolyan lesz a világ húsz év múlva is, addig mondjuk a Szilícium-völgyben, Szingapúrban vagy Kína bizonyos kutatóvárosaiban már egész másban gondolkodtak az emberek. 

Ma van, aki szerint négy havonta, mások szerint hat havonta duplázza a kapacitását, illetve a képességeit az AI. Gyakorlatilag minden egyes technológiára kalkulálható, hogy milyen gyorsulási sebességgel fejlődik. Ebből tudunk számolni különböző jövőképeket, ami persze így önmagában nagyon egysíkú, hiszen nemcsak a technológia határozza meg, hogy milyen lesz a világ. Benne van az is, hogy társadalmilag mire vagyunk nyitottak. Fogyasztóként a piac határozza meg, hogy mire lesz szükség, továbbá a gazdasági és a jogi környezet is befolyásolja. Milyen lesz a geopolitikai vagy a politikai környezet? És milyen lesz a természeti környezet, ami szerintem a valós tettekben jelenleg nem kap elég hangsúlyt. A foresighttal általában tízéves jövőképeket nézünk. Nagyon szigorú adatpontok mentén kalkuláljuk, hogy milyen jövő-szcenáriókra érdemes fókuszálnia a cégnek, majd azt lehozzuk stratégiai és operációs szintre. A kérdés, hogy a szcenáriók közül melyiket szeretnénk megvalósítani. Mert fenntartható, mert üzletileg érdekes, és egy jó világot építünk, ahol lesz kedvünk élni. Nekem ez az utóbbi a kulcsszó. Válasszuk ki azt, ami jó lesz nekünk! 

Ne csak a profitabilitást válasszuk a cégnek, hanem egy olyan világot, amelyben majd élni akarunk, ahol a gyerekeinket akarjuk látni, amelyet szeretni tudunk. Az innovációs programokat erre húzzuk fel. Olyan irányba edukáljuk a piacunkat, az ügyfeleinket, a környezetünket, hogy ezek a pozitív szcenáriók valósuljanak meg.

Ahogy rátekintesz a globális innovációs térképre, mit látsz?

Európa nagyon lassú, nagyon kényelmes. Megszoktuk, hogy jó infrastruktúránk van, jó a közeg, főleg Nyugat-Európában. Ott ugyan társadalmi kihívásokkal küzdenek, de Európa próbál etikus lenni. Azt is meg kell hagyni, hogy ez az egyetlen olyan régió, amely a mesterséges intelligenciában, az adatkezelésben próbál olyan etikai normákat behozni, amivel a világ többi része nem nagyon foglalkozik. Ezzel egyidőben aláássa a versenyképességét is, de ezzel együtt is jó, hogy Európa ezt teszi.

Mind Európa, mind Amerika nagyon le van maradva Ázsiához képest. Délkelet-Ázsia, a fejlődő országok abban az életciklusban vannak, hogy a nagyon nehéz sorból próbálnak kiemelkedni. Fiatal társadalmak, rengeteg motivált munkaerővel, okos, friss, józan paraszti ésszel megáldott emberekkel, akik közül egyre többen beszélnek angolul, és férnek tudáshoz az interneten keresztül, ami hatalmas dinamizmust ad annak a régiónak. Nyilván mínuszból indulnak, a legalapvetőbb szolgáltatások is hiányozhatnak, de gyorsak, és elképesztően innovatív tudásközpontok vannak náluk. Azáltal, hogy más a politikai berendezkedés, a rendszerek autokráciák és látszatdemokráciák, sok minden gyorsabban meg tud valósulni. Ennek az extrém példája Kína, ahol az innováció nem piaci alapon működik, hanem kizárólag stratégiai, geopolitikai, világgazdasági alapokon. Most Kínában az ötéves terv azt mondja, hogy a fenntarthatóságon és a megújuló energiákon van a fókusz. Az állam megállás nélkül önti bele a pénzt a fenntarthatóságba, és ennek köszönhető, hogy öt év alatt megjelenik egy kínai autóipar, amely tönkreveri Európát, a hagyományos autóipar pedig gyakorlatilag fuldoklik és haldoklik, amivel az európai gazdaság is kap egy nagy gyomrost.

Mire készüljön a kreatívipar?

A kreatívipar nagyon sajátos helyzetben van. Sokan azt gondolták a mesterséges intelligencia hajnalán, hogy a kreativitást soha nem tudja majd átvenni. Ez így is van még mindig, de már nagyon sok mindent megcsinál az AI. Így azok a status quo modellek, ahogy egy ügynökség vagy a reklámterjesztés működik, gyakorlatilag pillanatok alatt összedőlnek. 

Amire most a kreatív szakmának nagy szüksége van, az a system thinking, tehát a rendszerben való gondolkodás. Egy kicsit mindenkinek ki kellene zoomolni abból, ahogyan eddig gondolkodott, majd megnézni, hogy milyen új rendszerek fognak kiépülni a technológia változásával, és ebben a rendszerben hogyan lehet helyet találni akár cégként, akár egyénként. 

Ehhez nyilván szükség van nagyfokú nyitottságra és rugalmasságra. Amikor nagy változásban vagyunk, teljesen normális módon az első reakció a félelem, az ellenállás, a nemet mondás, a bezárkózás. Megpróbáljuk azt, amiben eddig jók voltunk, még jobban, még többet csinálni. De ha egy süllyedő hajóban próbálunk még többet, még gyorsabban pedálozni, az nem biztos, hogy jó helyre viszi a hajót. Lehet, hogy újat kell építeni. Szerintem sok szempontból most ez a kérdés, és látunk rá jó példákat.

Hiába nagyon okos a Sora (az OpenAI videógyártó eszköze), ha valaki nem jól használja, akkor nem tud majd olyan extra megoldásokat összerakni. Viszont, ha valaki ebben specialista – és látok Magyarországon nagyon sok kreatív szakembert, aki betéve ismeri az összes eszközt –, plusz hozzáteszi a saját kreativitását, igazán látványos dolgokat tud létrehozni. A kíváncsiságra, a kísérletezésre szerintem nagy szükség lesz, de bátorság is kell, hogy elfogadjuk: itt most ez a szakma alapjaiban dől el. Nincs mese.

Új rendszerek fognak kiépülni. Meg kell értenünk, hogy mik lehetnek ezek az új rendszerek, majd el kell kezdeni játszani velük. Plusz készségszinten kell beszélni valamelyik szegmensét annak a technológia világnak, ami most rajzolódik ki körülöttünk. Valahol az is egy skill, hogy megtanuljuk, meddig tart az AI, és mire tudjuk használni. Az alapsémákat jól össze lehet vele rakni, utána meg kell nézni, hol van a mi helyünk, ahol meg tudjuk fejelni az AI-ból kivett értékeket, új, valós értékajánlatot tudunk összerakni, ami sokkal erősebb, mint egy szimpla mesterséges intelligencia megoldás.

A mesterséges intelligencia megjelenésével két dolog történhet. Mivel nagyon sok mindent tudunk automatizálni, sokkal kevesebb emberre lesz szükségünk. De ha csupán azért akarjuk az AI-t és az automatizálást, hogy a költségeinket csökkentsük, és ezáltal még egy kis plusz profitot kifacsarjunk, az szerintem nem fenntartható megoldás. De van egy másik megközelítés is: a mesterséges intelligencia megjelenésével sokkal több dolgot tudunk megcsinálni. Hiszen amit automatizáltunk, arra a meglévő embereinkkel már nem kell fókuszálni, így ők gondolkodhatnak új dolgokon, új ügyfeleket hozhatnak, új piacokat hódíthatnak meg, új problémákat oldhatnak meg. Nagyon nem mindegy, hogy a kétféle megközelítésből melyiket választjuk.  

A második forgatókönyv lesz a fenntartható, hiszen ha ebbe irányba indul el a cég, akkor nem a jelenlegi status quo-t automatizálja és maxolja ki addig, amíg a hajó a vízen van (és egyszer csak majd elsüllyed), hanem a felszabadult erőforrásból tényleg kiépíti maga köré azokat a kis motorcsónakokat, amelyek megteremtik a piaci biztonságát. Ráadásul, ha a világban most minden cég csak abban gondolkodik, hogy költséget optimalizáljon, és nem abban, hogy új lehetőségeket építsen, akkor egy idő után nem lesz fogyasztó, akinek van annyi versenyképes bevétele, jövedelme, hogy bármit is eladjunk neki. Ez egy gazdasági kataklizmába visz minket, egy olyan negatív spirálba, amiből nagy világégés nélkül nem fog tudni kijönni az emberiség. Radikálisan hangzik, de én ezt az üzenetet viszem a cégekhez: beszéljünk az AI-ról, az automatizációról, de ne azzal a szemléletmóddal, hogy a segítségével hogyan tudunk megszabadulni minél több embertől, hanem azzal, hogy hogyan tudunk vele még több lehetőséget összerakni.  

A kreatív világra ez még inkább igaz lehet, hiszen például az utómunka automatizációjával az ötlet kidolgozása még több teret kaphat. Ennek vezetői szinten is le kell csapódnia. 

Rövidtávon az tűnhet optimálisnak, hogy leépítünk, és minél kevesebb emberrel csináljuk ugyanazt, amit most. Hosszú távon ez bokán lövés. Az AI-ban a növekedést kell keresni.

Rálátsz arra, hogy hosszabb távon milyen munkahelyek szűnhetnek meg a kreatíviparban?

Gyakorlatilag bármelyik kreatív munkakör belépő szintje eltűnhet. Ez rendesen fejtörés elé állít engem is, hiszen ha a belépő szint megszűnik, akkor hol indulnak el az új érkezők? Egy kezdő is lehet nagyon profi, és megverheti az ezüstrókát a piacon, de azoknak a fiataloknak, akiknek szükségük lenne mentorálásra, coachingra, tapasztalatszerzésre, nem lesz feltétlenül könnyű dolguk. Hacsak nem tud melléjük állni egy AI-mentor. És itt jön a következő lépcsője annak, hogy merre mehet a kreatívipar. Ugye említettem, hogy a rendszerekben fogunk másként működni. Például a ChatGPT már csinálja az AI-mentoringot, már mindenki odamegy tanácsért. De az agentic AI-jal, az AI-ügynökökkel meg a Large Action-modellekkel – ami már nemcsak learning modell, hanem konkrétan feladatokat végez el – már egy junior szintű kolléga is kaphat olyan támogatást, amivel szenior munkákat tud elvégezni. Tehát nagyon képlékeny, hogy mi lesz, de a belépő szintű feladatokat ötven százalékban el fogja vinni az AI öt éven belül, de talán sokkal előbb is.

Az interjú a Kreatív magazin 2025/7-8. számában jelent meg.