Az elmúlt hónapokban sok helyütt, így lapunk hasábjain [Kreatív, 2004. július] is jelentek meg cikkek arról, hogy legfontosabb partnerei felmondják szerződéseiket a Magyar Távirati Irodával (MTI), amely válságban van. Ez az igazság?

Az MTI nehéz gazdasági helyzetben van – de sem csődben, sem válságban nincs. Az alaptevékenységünkhöz kapcsolódó bevételeink az elmúlt öt évben kétségtelenül jelentősen csökkentek, de nem gondolom válságnak, ha egy 1,7 milliárd forintos jegyzett tőkéjű, közel négymilliárdos forgalmú cég idei tervezett vesztesége 51 millió forint. Elkészült a társaság 2004–2007-es stratégiai terve, s a pénzügyi helyzetünk kifejezetten szilárd.

Mennyi állami pénzt kap az MTI?
Idén 1,6 milliárd forint alaptámogatást kaptunk, ehhez jött két ad hoc támogatás: 200 millió az elmaradt műszaki fejlesztésekre, illetve több mint 400 millió a létszámleépítésre. Kétlépcsős elbocsátást tervezünk: az elsőn már túl vagyunk, most készülünk a másodikra. Ennek a mértéke kisebb lesz, mint az elsőé, amikor 74 embert küldtünk el.

Miből származik a kétmilliárd forint körüli bevételük?
Nemcsak a hírpiacon vagyunk jelen, hanem a fotópiacon is, emellett adatbázisokat értékesítünk, valamint készítünk rádiós híreket, WAP-tartalmakat is. A közel kétmilliárdban nemcsak a hazai piac van benne: adunk el híreket nagy külföldi ügynökségeknek is. Van még két fontos bevételi forrásunk: az egyik az ingatlan-bérbeadás, és van egy felkészült informatikai stábunk is, amely műszaki szolgáltatásokat nyújt piaci alapon.

Biztos abban, hogy szükség van Magyarországon nemzeti hírügynökségre?
Igen. Ezt amúgy a nemzeti hírügynökségi törvény is rögzíti, sőt részletesen megszabja a feladatainkat is.

Képes egy ilyen módon szabályozott szervezet a piaci versenyben való részvételre?
A hírügynökségi törvény ebben a modellben gondolkozik, s az állami támogatás mellett megnyitja annak a lehetőségét, hogy az MTI vállalkozzon, sőt tudatosan tereli ebbe az irányba. A világban tucatnyi hírügynökség működik az MTI-éhez hasonló finanszírozásban, tehát a hazai megoldás nem számít különlegesnek.

Mit tud tenni az MTI piaci pozíciójának megőrzéséért?
Az MTI stratégiájának fő iránya a termékválaszték- és piacbővítés. Új piacot elsősorban az üzleti szektor jelenthet, amely szereplőinek például hírválogatásokat próbálunk eladni. Erősebb kereskedelmi munkára és értékesítési szervezetre van szükségünk; sokkal többet kell marketingre költenünk. A pályázatomban azt vállaltam, hogy piacorientált, a változásokhoz rugalmasan alkalmazkodó szervezetté fogom az MTI-t alakítani. Ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Hagyományos piacaink szűkülnek, ami azzal jár, hogy biztos lesz még két-három rossz bevételű évünk, amíg új piacaink nem bővülnek megfelelő ütemben. Ezt a pár évet kell átvészelnünk. A célom az, hogy az elnöki periódusom végére egy biztos lábakon álló MTI jöjjön létre.

Az MTI-vel kapcsolatban a fő panasz az, hogy csomagképzése nem rugalmas, szolgáltatásai drágák, külföldi ügynökségektől olcsóbban lehet híranyagokhoz jutni.
Ez így sommásan nem igaz. Az MTI valóban nem olcsó, mert megbízható, pontos híreket előállítani nagyon sokba kerül. Egy Reuters-hír árát nem lehet egy MTI-s hír árával összehasonlítani, mert az egyik angolul van, a másik magyarul. A Reuters-anyagokra pénzt kell költeni, hogy valaki lefordítsa, megszerkessze őket. A világ szinte minden országát piacai közt tudó nagy ügynökségekkel árban sehol sem tud versenyezni az egypiacos nemzeti hírügynökség. Ami a csomagbontást illeti: vevőink nagy részének hajlandóak vagyunk a mindent tartalmazó „nagy csomagot” megbontani. Mindössze két körre tartjuk fenn a tematikus csomagbontási korlátozást: az országos politikai napilapokra [Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság, Népszava – a szerk.] és a közmédiumokra [Duna Televízió, Magyar Rádió, Magyar Televízió – a szerk.]. A maradék közel kétezer előfizetőnk azt rendel választékunkból, amit akar.

Az említett hét médium miért nem?
Mert az a véleményünk, hogy a hírügynökségi törvény szelleme, amely az MTI feladatává teszi a magyar tömegkommunikáció ellátását hírekkel, erre kötelez minket. Igaz, azt nem mondja ki, hogy bárkinek átvételi kötelezettsége van az MTI-hírekre, csak azt, hogy nekünk gyártani kell. Az én értelmezésem szerint viszont, ha azokhoz nem jut el a hír, akikhez kellene, akkor gyártani sincs értelme. Ezért van az, hogy a hazai tömegtájékoztatásban fontos, mondhatni közszolgálati szerepet betöltő említett hét médium számára csak a teljes csomagot kínáljuk: a külpolitikától kezdve a gazdaságon át a sportig.

Vince Mátyás

Vince Mátyás 1946-ban született. 1970-ben diplomázott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. ‘70 és ‘79 között a Világgazdaság munkatársa, ’79-től ’88-ig alapító főszerkesztőként irányította a Heti Világgazdaságot (HVG). Ezután két évig Washingtonban dolgozott a Világbanknál a Transition nevű kiadvány főszerkesztőjeként. ’90 és ’92 között a Figyelő Rt. vezérigazgatója és a Napi Gazdaság főszerkesztője; utána két éven át a Teszt Magazin főszerkesztőjeként dolgozott. ’94 és ’96 között a Magyar Hírlap, majd két évig a HVG Online főszerkesztője. ’98-ban ügyvezetőnek igazolt a Matávnethez, ahol részt vett az Origo alapításában. 2000-től közel két évig
a Business Hungary főszerkesztője. 2002 decembere óta az MTI Rt. elnöke.