„Megállíthatatlannak tűnik a nemzetközi homoszexuális-lobbi terjeszkedése, amely lassan elfoglalja a legnézettebb kereskedelmi tévécsatornákat is” – ezzel az erős mondattal nyit a Demokrata friss számának egyik cikke (A bájos herceg és a drag queen címmel), amelyet a német RTL csoporthoz tartozó TV Now októberben elindított, amerikai formátumon alapuló Prince Charming című műsora ihletett.

A lap szerzője feltűnő részletességgel mutatja be az első németországi meleg párkereső műsort (amely amúgy a párkereső műsorok szokásos paneleiből építkezik, csak épp, szörpríz, meleg szereplőkkel), és annak kampányát.

A cikk szintén kitér a Pro7-en novemberben elstartoló Queen of Drags című műsorra is, itt érkezik is egy elég erős mondat úgy általában a drag kultúráról: „Ha az ember nem veszi észre első pillanatban, hogy az illető férfi, akkor a táncos a leginkább a női prostituáltakra emlékeztet.”

A Demokrata cikke a Kreatív korábbi elemzéséhez hasonlóan arra a következtetésre jut a két fenti műsor nézettségi adatai alapján, hogy a realityk a fiatalabb, 14-39 éves korosztály körében igazán népszerűek. A Queen of Drags 3. epizódjának 1,1 milliós össznézetségéhez például a GfK adatai alapján 750 ezret ez a korosztály adott.

Jól sejted kedves olvasó, hogy innen egyenes út vezet a cikkben az ártatlan gyermeklelkek megrontásáig, amit a szerző a következő esettel illusztrál: „A svéd kormány például drag queen-meseórákra költi a Svéd Örökségalap pénzét. A melegbárok táncosai teljes színpadi díszben ellátogatnak az óvodákba, hogy átírt, meleg hercegekről szóló mesékkel rontsák meg a kisgyermekek lelkét.”

Mindezek után nagyon szívesen olvasnánk újabb elemzéseket a 2010-es évek olyan meghatározó, Emmy-díjas televíziós produkcióiról a lapban, mint az Orange Is The New Black, a Pose, a Rupaul’s Drag Race vagy a Queer Eye.