Őszinte-e a hirdetés?
Kifogásolható-e a hirdetés morális vagy etikai szempontból?
Különlegesen szellemes megközelítése-e egy üzleti vagy kommunikációs problémának?
Javítja vagy szennyezi-e a reklámkörnyezetet?
Jó vagy rossz a kivitelezés?
Úttörő-e a hirdetés?
Eléri-e a reklám, hogy kedvem legyen vele üzletelni?

A humor hatékony reklámeszköz. Ehhez képest nem sokat kap belőle a hazai fogyasztó. Helyette a termékelőnyökről beszélő fejek és a bárgyú idétlenkedés tölti ki a reklámblokkokat, így komoly elismerést válthat ki egy-egy rövidke, valóban vicces jelenet is. A reklámozók – itthon legalábbis – rettegnek az abszurdtól, a fekete humortól pedig végképp. Éppen ezért tűnhet ki a McDonald’s reklámfilmje, amelyben egy konzervdoboz vágja fejbe a vacsorához készülődő családapát, aki földre zuhanás közben letépi a függönyt, és összetöri a teljes családi porcelánkészletet is. A reklám főüzenete: nem éri meg otthon maradni, a McDonald’s-ban olcsóbban lehet enni.

Ez a viszonylag egyszerű sztori a döntéshozók többségén biztosan nem menne át. Hiába lehet facsarni a reklámblokkon kívül majd minden műsortípusból a szenvedést és a keménykedést, a marketing-döntéshozók többségének a McDonald’s-reklám storyboardjának áttekintése után elkezdett volna izzadni a tenyere, hogy egy szerencsétlenül járó apa bemutatása rosszat tesz a márkának, és inkább valami olyasmit kellene mutatni, ahogy az étteremben mosolyogva falatozik a család.

A Párszázas ajánlat filmje nemcsak a fekete humor miatt lóg ki a reklámkörnyezetből, hanem a kivitelezés okán is. A szereplőválasztás, a helyszín, a világítás, az operatőri munka mind segítenek abban, hogy a jelenet hangulata hiteles legyen. Az alapötletből lehetett volna egy borzasztó bárgyú reklám is, itt viszont egy eredeti és szépen megcsinált miniburleszket kap a néző.

A McDonald’s a reklámkészítés folyamatában mindössze egy hibát követett el: spórolt. Szerencsére nem a filmen, hanem a médiavásárláson, ami persze legalább akkora probléma, és mellesleg nehezen érthető egy ekkora márkánál. Ez a szpot tizenöt másodpercben nem működik igazán, a kapkodás kiveszi belőle azt a feszültséget, amit a film dramaturgiája lehetővé tenne. Nem kellene sok – még öt másodperc.

Ettől függetlenül a reklámfilm jól átviszi az üzenetet, nem használ közhelyeket, így könnyen lehet, hogy ráveszi az embereket, hogy elmenjenek a legközelebbi McDonald’s-ba, ahol persze úgysem állnak meg a Párszázas ajánlat két sajtburgerénél.

Osztályzata: 4/5