Őszinte-e a hirdetés?
Kifogásolható-e a hirdetés morális vagy etikai szempontból?
Különlegesen szellemes megközelítése-e egy üzleti vagy kommunikációs problémának?
Javítja vagy szennyezi-e a reklámkörnyezetet?
Jó vagy rossz a kivitelezés?
Úttörő-e a hirdetés?
Eléri-e a reklám, hogy kedvem legyen vele üzletelni?

Ezer karakter. Ennyi választotta el az Utazás 2006-os kiállítás reklámját attól, hogy valóban reklám legyen. Így nem tekinthető másnak, mint illusztrált hirdetménynek vagy felhívásnak.
Persze egyáltalán nem döbbent meg, hogy egy hazai hirdetésen több a szöveg, mint a kép, vannak hirdetők, akik megrészegülnek a felületektől, és egy
átlagosan öt másodpercig nézett óriásplakátra kisregényt írnak.

Hasonló a helyzet a nyomtatott hirdetésekkel is: elég a mobilszolgáltatók jellegzetesen megfelezett reklámjaira gondolni, amikor a kép terjedelmével azonos felületen zajlik a magyarázkodás.

Éppen ezért nem sokkolt a Hungexpo nyomtatott reklámja sem. Nem rosszabb, mint az átlag. Miért kell mégis osztályozni? Mert a szöveg-kép problémák iskolapéldája, ráadásul kifejezetten fájó, ahogy egy viszonylag jól eltalált kép mellé 2-es betűmérettel odaerőltetnek több bekezdésnyi szöveget. Ráadásul ilyeneket: „Szeretné egyszerűen és gyorsan megtalálni álmai utazását? Lásson világot velünk! Az Utazás 2006 kiállításon mindent megtalál...”. Mindez egy a Pesti Estben megjelentetett A5-ös méretű reklámon.

Pedig a kreatívok találtak egy képet, ami önmagában elegendő információt hordoz, ezenkívül elég lenne a dátum, a helyszín és egy részletes programot tartalmazó weboldal címe. Persze nem mindenkinek van internet-hozzáférése, tudom. Csakhogy ez a hirdetés nem a Hekkiben jelent meg, hanem egy fiataloknak szóló heti programmagazinban.

A hirdetés szellemesnek semmiképpen sem mondható, a reklámkörnyezetből egyáltalán nem lóg ki. Hiába a képválasztás, ha nyakon öntik a „Lásson világot velünk” szlogennel, akkor nincs mese, az egész áruházi karajhirdetéses lesz.
Kár érte, a lehetőség benne volt.

Osztályzata: 3 alá