1. Őszinte-e a hirdetés?
2. Kifogásolható- e morális vagy etik ai szempontból?
3. Különlegesen szellemes megközelítése-e egy kommunik ációs problémának?
4. Javítja vagy szennyezi a hirdetés az általános reklámkörnyezetet?
5. Jó vagy rossz a kivitelezés?
6. Úttörő -e a hirdetés? Hatással lesz-e a megközelítés a reklámozásra a jövőben?
7. Eléri-e a reklám, hogy a fogyasztónak nagyobb kedve legyen a hirdetővel üzletelni?

Nagy nulla ígéretként a reklámban, kiscsillag, magyarázkodás a szpot végén, a hirdetés alján. Nincs olyan telekommunikációs szolgáltató, amelyiknek ne szerepelne az ajánlatában valamilyen nullaforintos konstrukció, éppen ezért ez az üzenet önmagában egy nagy semmi. Mindenki pontosan tudja, hogy a nulla nem nulla, csak ha a csillag alatt felsorolt összes feltétel egyszerre érvényesül. A fogyasztókat önmagával az ingyenességgel már nem lehet megetetni, ezért nem elég, ha a nyomtatott hirdetésre rárajzolunk egy nullát, még akkor sem, ha helyes fiúk és lányok mosolyognak mellette.

Ahhoz, hogy az üzente átmenjen, valahogy ki kell törni a reklámzajból, és ez a T-Com Favorit díjcsomag reklámfilmjének most sikerült. Egyszerű és jó az alapötlet, és majdnem tökéletes a megvalósítás is.

Kezdjük az előbbivel: a három különböző szpotból álló reklámban emberek beszélnek, mondanak összefüggő gondolatokat és teljes zagyvaságokat a nulláról, egyre hevesebben, majd következik a szlogen: „a nulla mindenkit beindít”. Kicsit testimonial-szerű a jelenet, van azonban egy lényeges különbség: a szereplők nem arról nyilatkoznak, hogy amióta előfizettek a T-Com Favorit díjcsomagra lényegesen csökkent a telefonszámlájuk, hanem az elvont nulláról asszociálnak, többé-kevésbé szabadon.

Itt viszont rövid időre meg kell szakítani a dicshimnuszt. A kampánynak három filmje van, ebből viszont csak kettő működik igazán. A három, nullától beinduló szereplő közül Szipál Márton fotóművész és a vaslépcsőn ülő fiú olyan, mintha egy portréfilmet néznénk, a kanapén ülő lány betanult, ros.- szul előadott szövege viszont azonnal visszaküld az intelligens mosóporok reklámvilágába. Az örökifjú fotós egyértelműen magától beszél, a fiú pedig a saját karakterét pontosan adja elő, ahogy láthattuk a Moszkva tér című filmben is.

Mivel ekkora a kontraszt a filmek között, nem igazán magyarázható, miért kellett a lányos darabot szintén beküldeni az éterbe. Nyilván minden alkotó azonnal látta, hogy az a variáció nem jó, csak már nem volt idő az újabb szereplőválogatásra, és egyébként is három film lett beígérve az ügyfélnek, nem beszélve arról, hogy kellett egy lányszereplő is. Csakhogy ez a darab a másik kettőt is gyengíti, éppen ezért legalább a médiatervezésnél érdemes lenne a sikeresebb kettőt erőltetni.

A reklámok megvalósítása egyébként azért elegáns, mert nem használ felesleges beállításokat, viszont a fekete-fehér betétek hozzátesznek a dokumentumfilm-jelleghez. Pedig könnyen el lehetett volna szúrni ezt is, gondoljunk csak arra, hány reklámfilm próbál meg realitys lenni úgy, hogy a végeredmény hiteltelen próbálkozás lesz [például a Sensodyne fogkrém szpotja, Kreatív, 2005. május – A Szerk.].

Az biztos, hogy a friss Favorit-szpot kizökkenti a nézőt a reklámfolyam szürkeségéből, szellemesen közelíti meg a problémát, és szépen valósítja meg az ötletet. Az is kétségtelen, hogy a reklám szépen kialakítja a nulla forint és a T-csoport közötti asszociációt. Más kérdés, hogy mindez hoz-e majd ügyfeleket a szolgáltatónak. Engem például annyira lekötött a szpot, hogy az első néhány alkalommal azt sem tudtam, melyik T-márka akar valami ingyenes dolgot ajánlani. Ez azonban sokkal inkább a T-stratégia, mintsem a szpot hibája.

Osztályzat: 4