1. Őszinte-e a hirdetés?
2. Kifogásolható- e morális vagy etik ai szempontból?
3. Különlegesen szellemes megközelítése-e egy kommunik ációs problémának?
4. Javítja vagy szennyezi a hirdetés az általános reklámkörnyezetet?
5. Jó vagy rossz a kivitelezés?
6. Úttörő -e a hirdetés? Hatással lesz-e a megközelítés a reklámozásra a jövőben?
7. Eléri-e a reklám, hogy a fogyasztónak nagyobb kedve legyen a hirdetővel üzletelni?

Idegesítő. Bárgyú. Idétlen. Kedves. Ezekkel a szavakkal lehet leírni, hogyan szelidítettek meg lassacskán a Pannon decemberben és januárban futó, használt készülékek beszámítását ígérő reklámfilmjei. Az óriási médiabüdzsé révén kaptam belőle eleget, és az első felháborodás szép lassan megszokássá, megbocsátássá, elfogadássá alakult.

Elsőre csak az ötletszegénység és a bárgyúság tűnt fel. Nem volt vicces a forró teával egyensúlyozó fiú bukdácsolása, a férj zsúrkocsira zuhanása, ahogy nem vicces a Coldrex reklámjában sem a buszmegállóban ücsörgő férfi pirosra sminkelt orral, és ahogy Sas József és Verebes István viccei is többnyire erőltetettek. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a reklámok ne működnének: a Holiday című aktuális karácsonyi romantikus vígjátékon is térdét csapkodva hahotázott a Palace Westend mozi közönsége mellettem, miközben én fancsali arccal tömtem magamba a pattogatott kukoricát.

Az bizonyos, hogy a Pannon-filmek megtalálják a közös nevezőt a tömeg és a márka üzenete között, ez pedig önmagában is elég, ha egy reklámról van szó. Ráadásul nincsen bennük logikai hiba a valóságtól messze elrugaszkodó élethelyzet, morális vagy etikai kifogás, ezzel együtt pedig már közelebb kerülnek a jóhoz, mint a rosszhoz. Szintén nem mellékes, hogy a megvalósítás sem rossz, hozza a Pannon filmjeitől megszokott képi világot. Kissé túlzottan élesek ugyan a kontúrok, túlsminkeltek, túlöltöztetettek a szereplők, igazán kellemetlen látványt azonban csak az állatorvosi rendelő fájóan műtermi jellege ad. Ez viszont még mindig nem elég hiba ahhoz, hogy a reklám az átlagos hazai színvonal alá csússzon.

A filmek egyébként magukon hordozzák a Pannon új márkaszemélyiségének összes jegyét: barátságos, fiatalos, családias, de egy színtelen-szagtalan, unalmas valami is egyben. Nehéz támadási felületet találni rajtuk, de nagyon szeretni sem lehet őket.

Annyi bizonyos, hogy a lassan egy éve új bőrbe bújt mobilszolgáltatónak sikerült megtartani barátságos, családias, emberközeli arcát, és közben mélyen eltemetni a korábbi elavult, agyonunt, korszerűtlen zagyvaságot. Letisztultabb és egységesebb a márka arca, ami egyértelműen a 2006 során futó tizenhárom(!) kedvesbárgyú reklámkampányuknak köszönhető. Köztük e legutóbbinak is.

Osztályzat: 3/4