Hosszú pillanat

Kampány adatok:

Hirdető: Vodafone
Márka: Vodafone
Ügynökség: DDB

Vajon van Magyarországon valahol egy nagy doboz, amiben előre elkészített, márka nélküli imázsfilmek vannak? Mert olyan, mintha az összes ügynökség pontosan ugyanabból a dobozból emelné ki a megszólalásig hasonló, márkaépítés céljára alkalmasnak ítélt etűdöket. Ezt tette a Vodafone nemrégiben kiválasztott ügynöksége, a DDB is: megfogalmazott egy kommunikációs közhelyet, majd reklámüzenetté formálta a lehető legközhelyesebb módon. Csók és könny magazin, Romantika csatorna, Danielle Steel-regények. Ezek a Vodafone imázsfilmjének a legközelebbi rokonai.

De vajon miért csinált a Vodafone imázsfilmet, ha nincs mondanivalója a világról, magáról, a fogyasztóról, nem tud megragadni, szórakoztatni, lekötni, elgondolkodtatni? Tudom, a tömeg szereti a szép képeket, a pázsit megnyugtató látványát, a narrátor simogató hangját, de ez a kitűnéshez szerintem nem elég. Ahhoz, hogy odamenjenek a Vodafone ügyfélszolgálati irodáiba, a viszonteladókhoz, a bársonyos képsorok után az olcsóság ígérete kell. Kész. Vagy olyan fél perc, ami miatt érdemes bent maradni a szobában, mert az talán kialakít kötődést, ami aztán vásárlássá alakítható.

A Vodafone imázsfilmjét nem jó végignézni, pedig szépen felvett, megvágott, rendezett, utómunkázott képsorokat látunk. De hiába a szakértői megvalósítás, ettől még az unalmas reklám unalmas reklám marad.

A márka alapgondolata is alaposan elhasznált. Az eredeti szlogen angolul úgy hangzik, hogy „Make the most of now!”, amit a Vodafone előző ügynökségének sem sikerült túlzottan jól lefordítania, de a „Most élhetsz igazán” szlogenben azért mégiscsak több dinamizmus volt, mint a mostani „Ez a te pillanatod” sorban. Azt akarja vajon szépen elmondani, hogy egy-egy pillanatnak mekkora jelentősége van? Hát, köszönöm szépen, mostantól akkor ennek tudatában élek!

Paul Lavoie, a New York-i Art Directors Club elnöke, a Taxi nevű független kanadai ügynökség kreatívigazgatója az nyilatkozta a lapunk 30. oldalán olvasható interjúban, hogy a fogyasztóval való kapcsolat nagyon hasonlít a párkapcsolatokhoz. Szerinte ha valaki hosszan blablázik magáról egy randin, akkor valószínűleg nem viszik ágyba és ez vár az így viselkedő márkákra is. A Vodafone a mostani randi teljes időtartama alatt magáról beszélt, ráadásul nem mondott semmi érdekeset. Jól nézett ki, de végtelenül fárasztó volt, szóval nem ő kell.

Osztályzat: 2/3

Emese most már

Kampány adatok

Hirdető: Budapest Bank
Márka: Budapest Bank
Ügynökség: Laboratory Group

A bankokat alapvetően utálják az emberek. Mert gazdagok, ha adnak pénzt, akkor azt vis.- szakövetelik, ráadásul kamatot is rátesznek, és az egész mögött ott van az a rengeteg szám, ami átláthatatlanná és gyanússá teszi az ott dolgozó fehér inges figurákat is. Éppen ezért banki szolgáltatást reklámozni nem könnyű. A küzdelmet folyamatosan követjük [lásd például legutóbb az MKB reklámfilmjéről írt anyagunkat a Kreatív 2007. októberi számában! – A Szerk.], és nem hiába, mert a téblábolások után a Budapest Bank végre kitalálta Emesét.

Ezzel az égvilágon semmi különöset nem tett, egyszerűen egy embert helyezett a reklámblokkokba. Egy olyan személyt, akihez valahogyan viszonyulni lehet, akinek vannak tulajdonságai, van karaktere, lehet hozzá hasonlót találni a való életben. Ez azért nagy dolog, mert a reklámblokkokban többnyire mosolygó robotok vannak: italt töltenek egymás poharába, telefonálnak, levest esznek, de nincs személyiségük és persze szinte soha nincsen nevük.

Az Emese-sztori azért is meggyőző, mert az első epizód elég volt ahhoz, hogy kíváncsivá tegyen. Ehhez persze kellett Emese színészi teljesítménye és egy jól megrendezett film. Az ellentétre épülő üzenetformálás nem újdonság persze, a korábbi Vodafone-reklámokban is volt botladozó néptánccsapat, majd megfogalmazódott a következtetés: a tánchoz nem értünk, de a tarifáink nagyon jók. Mindez a Budapest Banknál az Emesefigura és a lényegre törő és hasznos szolgáltatás ellentétére épül.

Valahogy azt kellene megérteniük a reklámozóknak, hogy a hétköznapi ember alapvetően nem kíváncsi arra, amit a cégek akarnak neki mondani. Valójában egyáltalán nem érdekli, hogy a személyi kölcsön alatt pontosan mit ért a bank, az pedig végképp nem izgatja, hogy mit gondol az életről egy biztosítótársaság. Hiába készül például egy animációs film a konkurens Raiffeisennek Tömör professzorral a főszerepben, ha a jó alapötlet ellenére a rajzolt kis főhős sem képes másra, mint a szórólap szövegének elhadarására.

A Budapest Banknak sikerült kitörnie a reklámblokkok egyhangúságából, viszont munkatársainak nem lesz könnyű dolguk, ha az ígéreteket be is akarják tartani. Az átlátható, egyszerű szolgáltatás szép ígéret, de nagyon komoly marketingfeladat is egyben.

Osztályzat: 5