A kampány célcsoportja a teljes magyar lakosság, ezért a spot az összes olyan televíziós csatornán adásba került, amely kimutatható nézettséget produkál.
„A film alapötlete egyértelműen adta magát, hiszen a Matáv vezetékes szolgáltatóként került versenyhelyzetbe. A vezetékes telefonról a legtöbb embernek a póznák, telefonkábelek, valamint a dróton ülő madarak jutnak az eszébe. Mi is ezeket a szimbólumokat elevenítettük fel” - nyilatkozta Harmat Gábor, a Lowe Lintas GGK kreatívigazgatója.
A spot előkészületeit stratégiai okok miatt olyannyira titokban tartották, hogy még az ügynökségnél is csak az a pár ember tudott róla, aki közvetlenül a kampányon dolgozott, és a Matávnál is csak három ember foglalkozott a kampány előkészítésével. A szigorú óvintézkedések miatt az egyébként szokásos tesztelések el is maradtak.
A rövid ideig tartó kampány intenzitását azzal fokozták, hogy igyekeztek teljes médialefedettséget biztosítani, valamint több idősávban, nagy gyakorisággal sugározták a filmet. „A szakmán belüli visszajelzések rendkívül jók. Az utóbbi idők legnagyobb és legpozitívabb visszhangot kiváltott reklámfilmjét vallhatjuk magunkénak” – nyilatkozta a kreatív szakember.
A film legnagyobb érdekessége a casting. A rendező, Rohonyi Gábor számtalan madarász szakemberrel konzultált a szereposztásról. A rendező már eddig is sokat forgatott állatokkal. „Egyes madárfajták, mint például az énekesmadarak instruálhatatlanok, sőt a próbafelvételek során kiderült, hogy több, esélyesként induló szárnyas sem felelt meg” – mesélte a szakember. A főszerep végül egy tengelicnek jutott, a mellékszerepeket egy szarvascsőrűnek, egy kormoránnak, valamint egy kacsának osztották ki. A szarvascsőrű és a kormorán állatkerti lakosok, a másik két madár magántulajdonban van. Pontosabban volt, hiszen gazdája a tengelicet a produkció után jutalmul szabadon engedte.
A felvételek első napja az állatkertben, második napja a stúdióban zajlott. Minden madarat elkülönítve, blueboxban vettek fel, saját termetének megfelelő átmérőjű kék rúdon (nagyobb madár, nagyobb rúd). A képek végső összeállításakor némileg torzítani kellett az arányokon, éppen csak any-nyira, hogy a rudak, az összevágott anyagon egyforma vastagok legyenek.
„A madarak gondoskodtak arról, hogy lekössék a figyelmünket – mondta a rendező. – A kormorán emberekhez szokott, ezért némi jutalomért cserébe gyakran show-műsort produkált, a szarvascsőrű pedig, mivel nehéz a csőre, olykor csak úgy, váratlanul hanyatt esett.”
Az elővágás során monitoron egy időben négy ablakon nézték a felvételeket, és megpróbáltak olyan részeket kiemelni az anyagból, amelyben a madarak mintha valamilyen kapcsolatban lennének. „Jó ilyen filmeket készíteni, hiszen úgy érzem, sikerült egy nem túl barátságos üzenetet barátságosan, szélsőségektől mentesen kommunikálni” – tette hozzá Rohonyi Gábor.
