„Zárjuk be a nyomdákat, és nyissuk ki a nyomdai szolgáltatóként!” – ezt Tomcsányi Péter, a Prime Rate nyomdaipari cég ügyvezetője mondta, hozzátéve, hogy a legtöbb nyomdának új szemléletmóddal kellene az ügyfelekhez közelítenie. Szerinte a hazai nyomdaiparban csak kevesen képesek felvenni a versenyt a multinacionális hátterű vagy a professzionális marketingalapú üzletmenetet folytató hazai nyomdákkal.

„A többség előbb-utóbb nehéz anyagi helyzetbe kerülhet” – fogalmazott Tomcsányi. A szakember nincs egyedül ezzel a már egy évvel ezelőtt is emlegetett véleménnyel [Kreatív, 2004. január–február]: a legtöbb iparági szereplő változatlanul sötéten látja a hazai nyomdaipar jövőjét. Az egyik ok, hogy az uniós csatlakozás miatt könnyebbé vált a hazai kiadványok külföldi nyomtatása, a másik pedig az, hogy a hazai piacra érkező multinacionális nyomdaipari vállalkozások megváltoztatták a helyi ár- és bérviszonyokat. A verseny nemcsak a hazai színtéren erősödött, hanem az olcsó szlovák és román nyomdák is komoly konkurenciát jelentenek. A nyomdaipari cégek első körben az alacsony árakkal próbálnak meg küzdeni, mondván: sok kicsi sokra megy.

Álló gép
A hazai verseny kiéleződéséért sokan a néhány évvel ezelőtt megindult beruházási kedvet okolják. A Széchenyi-terv és az uniós programok megteremtették a feltételét annak, hogy sok kis- és középvállalkozó előtt megnyíljon a lehetőség, és fel tudja újítani a gépparkját. „A nyomdaiparban rendkívül gyorsan fejlődik a technológia, és ezzel nagyon nehéz lépést tartani. A nyomdászok többsége műszaki beállítottságú, ezért nem csoda, hogy ha alkalmuk nyílik, inkább a gépparkot újítják fel, és az erőforrásaikat nem a marketingre fordítják. Az igénybe vehető állami kedvezmények is főképpen a géppark modernizációját támogatták” – jellemezte Tomcsányi Péter a szektor fejlődésének irányát.

A géppark fejlődése persze kifejezetten jót tesz a nyomdaiparnak, másrészről viszont az amúgy is gazdag kínálatot tovább szélesíti, miközben a kereslet nem növekszik, ráadásul – mint a Prime Rate ügyvezető igazgatója elmondta – kibővül a szomszédos országok nyomdáinak szolgáltatásaival is. Mivel egy felújított nyomdai géppark tulajdonosainak jelentős részét részletfizetési kötelezettség terheli, a nem dolgozó nyomdagépek naponta növelik a veszteséget. A szorongatott helyzetben lévő nyomdák ezért sokszor áron alul is vállalják a nyomtatást.

„A nyomdaipar több mint fele néhány év múlva válságos helyzetbe kerülhet. A cégek többségét súlyos banki kölcsönök terhelik, nem tudnak, vagy csak óriási késéssel fizetnek a beszállítóiknak. Ahhoz pedig, hogy folyamatosan menjenek a gépek, hatalmas árengedményeket kell tenni. Ez röviden annyit jelent, hogy ezek a cégek a mai túlélés kedvéért feláldozzák a jövőjüket” – állította Tomcsányi.

Megengedhetik maguknak
Hasonlóan vélekedett Horváth Mihály, a Regiszter Plakát nyomda ügyvezetője is, azzal a különbséggel, hogy szerinte az árverseny hátterében részben a multinacionális befektetők megjelenése áll. „A komoly háttérrel érkező nyomdaipari befektetők számára az

a legfontosabb, hogy minél előbb jelentős piaci részesedéshez jussanak, éppen ezért hajlandóak alaposan levinni az árakat, sokszor olyan alacsony szintre, amiért már nem éri meg dolgozni. Ezt a versenyt a kis- és középvállalkozók, de sokszor a nagyobb tulajdonú nyomdák sem tudják követni” – mondta Horváth. A nemzetközi nyomdaipari befektetők megjelenését Tomcsányi Péter is komoly versenytényezőnek tekinti. „Tovább erősítette pozícióját a magyar piacon a világ legnagyobb nyomdaipari befektetője, a Donelli, és a Hanza Print is. Ezek a cégek részben színvonalat hoznak, részben képesek olcsóbban dolgozni” – mondta.

Zsámboki Gábor, az Állami Nyomda kereskedelemi- és marketingigazgatója viszont másképp közelít a külföldiek megjelenéséhez: szerinte a külföldi tulajdonú nyomdák inkább pozitív hatással vannak a magyar nyomdaiparra. „Ez valóban növeli a versenyt – ami elképzelhető, hogy egyes piaci szereplőknek nem tetszik, de alapvetően a megrendelők érdekeit kell figyelembe venni. A nyomdai szolgáltatások piacán kialakuló éles konkurenciaharc jobb minőséget, gyorsabb kiszolgálást és pontosabb határidőket jelent. A verseny tehát jó, csak ismerni kell a játékszabályokat, és azok alapján felállítani a stratégiát” – fogalmazott Zsámboki.

Kívül-belül
Az egyre élesedő árharc harmadik okaként a szomszédos országok alacsony árait említették az iparági szereplők. A legolcsóbbak a szlovák nyomdák, de a romániai árak is lényegesen elmaradnak a hazaitól. Mindez azért tette a helyzetet kritikussá, mert az elmúlt években ezek az országok technológiailag is felzárkóztak a magyar szinthez, és hasonlóan pontos, minőségi szolgáltatást nyújtanak, mint a hazai nyomdák. A külföldi nyomdát választó hazai cégek elsősorban Szlovákiát kedvelik, ott ugyanis már évek óta komoly fejlesztés indult meg, mára pedig a hazai minőséget tudják garantálni. Románia egy fokkal lassabban nyeri el a magyar cégek tetszését, mivel a főképpen francia befektetők csak nemrég kezdték el a gépparkok fejlesztését. Horváth Mihály szerint a román piac előbb-utóbb hasonlóan népszerű lesz, mint a szlovák.

A Regiszter Plakát nyomda ügyvezetője úgy látja, hogy nemcsak a külföldi és a hazai nyomdák, hanem a budapesti és vidéki üzemek között is ellentét feszül. „Az elmúlt években néhány kisebb és közepes vidéki nyomda erős gépparkot hozott létre, irodát nyitott a fővárosban, és próbálja a megbízásokat megszerezni a fővárosi nyomdák elől. Ezt úgy érik el, hogy vidéken alacsonyabb az iparűzési adó, és alacsonyabbak a bérek is. Ez tovább csökkenti az árakat” – magyarázta.

Tomcsányi Péter szerint a szlovák nyomdák elsősorban magazin- és könyvnyomtatásban jelentenek konkurenciát. „A piac jelentős részét képező, marketingcélokat szolgáló kiadványok gyártásánál azért sem jöhet szóba a külföldi nyomda, mert általában gyorsan és hatékonyan kell megoldani a feladatot, ami a szállítás miatt gyakorlatilag kivitelezhetetlen.

Kiutak
Felmerül a kérdés, hogy a hazai nyomdák miért nem próbálkoznak Nyugat-Európában? A szakmai magyarázatok általában az üzleti szemléletmód hiányáról és a logisztikai nehézségekről szólnak. „Mivel a nyomtatást általában nem éri meg 4-500 kilométernél messzebbre vinni, maximum Ausztria vagy Szlovénia lehet potenciális célpont, de ezeknek az országoknak szintén telített a piacuk, sőt az osztrák nyomdák éppen azzal küzdenek, hogy a cégek jelentős része Németországot választja, ha nyomtatásról van szó” – állította Tomcsányi.

Horváth szerint a magyar nyomdák számára a kiút a specializáció lehet. Egyetértett ezzel Kenderessy Balázs, a Plax digitális nyomda marketingvezetője is, aki szerint az élesedő verseny sokkal jobban sújtja azokat a szereplőket, akik hagyományos technológiát használnak, míg a digitális nyomdák többsége könnyebben tud alkalmazkodni a piac elvárásaihoz.

Zsámboki Gábor ezzel szemben nem látja a helyzetet válságosnak. Szerinte vannak olyan nyomdák, amelyek itthon is képesek alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. „Van lemaradás, de nem behozhatatlan. A megrendelőket ügyfélként kell kezelni, és olyan értéket kell a szolgáltatás mellé rendelni, amely valóban fontos az ügyfélnek. Nem hiszek az árversenyben, az ügyfél igényeire szabott magas szintű szolgáltatás híve vagyok” – állította a külföldi partnereknek is szállító Állami Nyomda marketingigazgatója.

Ugyan minden szektorról elmondható, hogy az átgondolt ügyfélcentrikus gondolkodás sikerre viheti a cégeket, a nyomdaiparban ez különösen igaz. A technológia-központú gondolkodás mellé fel kell zárkóznia a marketingalapú gondolkodás. Ehhez persze sok esetben nincs meg a megfelelő humán erőforrás.