A pr-esekről gyakran mondják, hogy hazudnak, hiszen ha nem ezt tennék, akár el is búcsúzhatnának a munkahelyüktől. Egyébként is, mindenki hazudik. Vannak kis hazugságok („Persze, nagyon szép a pulóvered.”), és nagyobbak is („A cégünknél nem lesznek elbocsátások.”) – de hol a határ? A pr-esnek persze tilos hazudnia. Az IPR (Institute of Public Relations, Pr Intézet) szabályzata szerint „a tagok megegyeznek abban, hogy munkájuk során őszintén és korrektül bánnak a munkaadókkal, a dolgozókkal, az ügyfelekkel, a kollégákkal, a más területen dolgozókkal és a nyilvánossággal”.

A pr egyik legfontosabb alapelve, hogy senkinek se okozzon bajt, így aztán nagyon ritkán, de előfordulhat, hogy az egyén döntésén és erkölcsein múlik: az igazság elkendőzése okozza-e a konkrét esetben a legkevésbé rosszat. Ráadásul az őszinteség nem mindig azt jelenti, hogy az igazat mondja valaki, inkább azt, hogy azt mondja, amiről úgy tudja, hogy igaz.

Az őszinteség persze csak egy szelete az etikus pr-nek. A szerző öt pr-pillért fogalmaz meg, amelyek az etikus döntésmechanizmus alapjai: az igazat mondani, bajt nem okozni, jót tenni, tiszteletben tartani a magánéletet, korrektül és társadalmi felelősséggel cselekedni.

A könyv egyik fejezete arról szól, hogy miért nem szabad a pr-esnek újságíróval járnia – Egy ágyban… az ellenséggel? címmel. Érdekesebb viszont, hogy mi minősül lopásnak és mi nem a pr-ben. Ez ugyanis egy olyan műfaj, amelyben A. előadhatja B. szövegét úgy, mintha az övé lenne, anélkül, hogy plágiumról beszélnénk. Ugye senki sem gondolja, hogy Gyurcsány Ferenc minden szövegét maga írja?

És beleírhat-e a pr-es a sajtóközleménybe egy el nem hangzott nyilatkozatot? A könyv szerint igen, ha a szöveg tartalma olyan, amely akár el is hangozhatott volna annak a szájából, akit a közlemény említ. Azt tehát sok tényező befolyásolhatja, hogy valaki etikusan végzi-e a munkáját. Ezt egyébként a könyvben egy gyorsteszttel le is mérheti magán az olvasó.

Tíz könyv, amit az AdAge szerint el kell olvasni

1.	George Lois: Sellebrity; Phaidon Press

2.	James Surowiecki: The Wisdom of Crowds; Doubleday

3.	Barbara S. Peterson: Blue Sterak; Portfolio

4.	Scott Donaton: Madison & Vine; McGraw-Hill

5.	Marco Iansiti, Ray Levien: The Keystone Advantage; Harvard Business School Press

6.	Mara Morris Hambourg, Mia Fineman, Richard Avedon, Philippe de Montebello, Harry N. Abrams: Richard Avedon Portraits; Slipcase

7.	Lynne Truss: Eats, Shoots & Leaves; Gotham Books

8.	Augusten Burroughs: Magical Thinking; St. Martin's Press

9.	Barry Schwartz: The Paradox of Choice; Ecco

10.	Mírna Blíth: Spin Sisters; St. Martin's Press

Forrás: AdAge