Újra kapni bizonyos Coca-Cola termékeket a Magyarországi Tescokban. Vajon kinek volt rosszabb, amikor csak Pepsivel térhettek haza a nagybevásárlásból a családok? (Leszámítva a bolti márkákat és a nálunk most induló szlovák Kofolát.) A Tesconak, mert kevesebb pénzt költöttek nála, vagy a Coca-Colanak, mert egy fontos terjesztési csatornából kimaradt? Miközben még lapzártánkkor is folytak a tárgyalások a két cég között, vélhető, hogy a konfrontáció valójában mindkét félnek és a vásárlóknak is legrosszabb megoldás: nincs piros címkés kóla a polcon.

Kasturi Rangan és Marie Bell harvardi egyetemi tanárok részint az ilyen esetek elkerülésének módjairól írtak könyvet. A tavaly megjelent mű szerint a terjesztési lánc bármelyik tagja magához ragadhatja a kezdeményezést és ösztönözheti a folyamat többi résztvevőjét, hogy fogyasztócentrikusabb és kifizetődőbb rendszerben működjenek együtt. A szerzők őket channel stewardoknak, azaz a terjesztési csatornák gondozóinak nevezik őket. A feladat persze nem könnyű. Ahogy Rangan és Bell fogalmaz, a terjesztési láncok legtöbbször évtizedek során alakulnak ki és szabályaikat csak nagy energiabefektetéssel lehet megváltoztatni. Viszont érdemes, mert a szerzők szerint a legtöbb disztribúciós rendszerben még bőven akad javítanivaló, azokat ugyanis eredetileg legtöbbször nem a fogyasztó, hanem a kereskedő vagy a gyártó szempontjai szerint alakították ki. Az angolul channel managementnek hívott, a terjesztési csatornák kezelésével foglalkozó terület helyes művelésének a harvardi professzorok szerint három alappillére van. Első lépés a feltérképezés, a második az építkezés, a harmadik pedig a befolyásolás és igazítás.

Rangan és Bell könyve keményvonalas marketingszakkönyv. Nem a csomagolásról, a kommunikációról szól, hanem a placement, azaz a terjesztés részleteiről. Elszántaknak, érdeklődőknek, karrierépítőknek.