Ehhez a könyvhöz nem fűztem nagy reményeket, ellentétben Lois művével. Apa és lánya, Al és Laura sok sikeres marketinges könyvet írtak már – The 22 Irrefutable Laws of Marketing, The Fall of Advertising and the Rise of PR stb. –, és én azt gondoltam, hogy tipikusan olyan szerzőkről van szó, akiknek a könyveit muszáj elolvasni a marketingtanszékeken, pedig mindenki halálra unja őket.

Amikor az elején kiderült, hogy a szerzőpáros biológiából, konkrétan Charles Darwin a fajok eredetéről szóló evolúcióelméletéből (mindig az erősebb éli túl) akarja levezetni a brandek fejlődését, az innovatív márkaépítést és a brandek harcát, marketinghumbugnak tartottam az egészet. Aztán szépen lassan meggyőzött a könyv. Ahol igazán kezdett meglepni, az az ötödik fejezet volt, amikor Al és Laure Ries azt írja: „A rádiós órák nagyobb kárt tettek, mint

a kormányzati ügynökségek és a Wall Streeti befektetési bankárok együttvéve. A mindenütt megtalálható rádiós órák sikere az egyébként racionálisan gondolkodó üzletemberek ezreit győzte meg arról, hogy a jövőt a konvergencia jelenti.”

Rádiós órák még ma is minden szállodában vannak a vendégek legnagyobb rettegésére, akiknek általában az első dolguk, hogy – miután a recepciós sem tudott válaszolni arra a kérdésükre, hogy hogyan működik a szerkezet – kihúzzák a zsinórját a konnektorból, még mielőtt az előző vicces vendég jóvoltából hajnali ötkor szólalna meg az ébresztő.

Riesék a divergencia mellett teszik le a voksukat, biztosítva arról mindenkit, hogy a jövőt nem a konvergencia jelenti. A könyv szembemegy azzal, amiről eddig én is azt hittem, hogy maga a jövő. És azt hiszem, meggyőzött. Ajánlom kötelező olvasmánynak a marketingtanszékeknek.