Eddig reklámfilmek operatőreként dolgoztál, merész dolog volt a nagyjátékfilm-rendezés?
A reklámfilmezés adott egy rutint, tehát a napi forgatás-lebonyolítás miatt nem voltam ideges, a tartalmi része azonban egy külön dolog. Operatőrként azt gondoltam, hogy közel vagyok az alkotásához, de rendezőként kiderült, hogy bizonyos szempontból mégis messze voltam tőle. Szoktam is mondani, hogy a Mázlival másfél év alatt, gyorsítottan kijártam az egyetem rendezői szakát.
Hozzám közel áll az ő világuk, és épp azért is szerettem volna ezt az egyszerre tragikus és vicces világot ábrázolni, mert az élet is ilyen. Ráadásul a szatirikus megközelítés nemcsak a csehekre, hanem ránk, magyarokra is jellemző. Mi egy olyan nép vagyunk, amely furcsa, kissé kegyetlen, szarkasztikus humorral rendelkezik, közben meg ezt a magyar filmek nem igazán használják ki. Mondjuk, a reklámok sem, bár ezt lehet azzal magyarázni, hogy egy-egy márka esetében ragaszkodnak a nemzetközi sztenderdekhez.
Egy falu életében nagy izgalom a forgatás. Bevontatok helyieket is?
Igen, ők nemcsak helyet adtak nekünk, hanem szerepeltek is. A film húsz falusi emberét tíz helyi és tíz színész alakította. Nagyon nehéz volt instruálni őket, hiszen mindnyájuknak más volt a játékmódja, és nekem mindenkire oda kellett figyelnem, hogy hogyan ül le a kocsmában, hogyan köszön. Nem könnyű a finomságokat kontrollálni, hogy a forgatás második és huszonhatodik napján is minden ugyanaz legyen.
A Mázli több alkotóját elismerték a filmszemlén, de gondolom, hogy a húszezres nézőszámnál többet vártál.
Persze jó lett volna, ha többen látják, de nem vagyok csalódott, mert a mozikba elsősorban a kamaszok járnak, és ez a film nem igazán nekik szól. Azok, akiknek tetszene, vagy nem járnak moziba, vagy vidéken élnek, ahol nincs mozi. De hamarosan jön a dvd, és a film egyik támogatója, a Magyar Televízió májusban egy hétvégén műsorára tűzi a filmet. Azt gondolom, hogy ennek a nézőszáma messze túlszárnyalja majd még a legsikeresebb filmek mozis nézettségét is. Egyébként nem biztos, hogy a mozis mérce az egyetlen, sokan csak dvd-n néznek filmeket, még többen csak tévén és egyre többen vannak, akik letöltik a filmeket az internetről. Például a lemezeladás rég meghalt, mégse mondják azt egy zenészre, hogy rossz, ha nem ad el százezer lemezt. A német és a francia koprodukciós partnereknek a saját országukban is tervük van a filmmel, készül már a német szinkron, és a Mázliban szereplő magyar származású francia színész, Lorant Deutsch húzónév kint.
De magyar híresség nincs a filmben, pedig a nézettségért őket be szokták vetni.
Ez teljesen tudatos volt, mert azt gondoltam – és ez bevált –, hogy a színészeket a szerep szerint és nem a médiapiaci értékük szerint válogatom. Hozzáteszem, a filmforgalmazók nem tudnak mit kezdeni a magyar filmekkel, nem tudnak belőle brandet építeni. Ez egy külön szakma, és sokkal nehezebb dolog egy film brandépítése, amire három hónap van, mint például egy mobiltelefon-márkáé, amire sok év. Az amerikai filmeknél könnyen megoldják a kommunikációt, adaptálják a kinti kreatívot. Egy hazai filmnek pedig csak akkor megy a híre, ha szerepel benne valamelyik kereskedelmi tévé sztárja, aki a saját, a kereskedelmi tévé által épített brandjét hozza a produkcióba. Annak idején a Valami Amerika jól működött, meg tudták lovagolni a váratlan sikert és brand vált belőle.
| Keményffy Tamás |
| Keményffy Tamás 1996-ban alapította meg Hidasi Dalmával az Extreme Filmet. Kezdetben főleg videoklipeket készítettek, majd áttértek a reklámfilmezésre. Dolgozott az Euro RSCG-vel a Győri Keksz, a Grey-jel a Globus és az Ogilvyvel a Pannon kampányain. 2004-ben egy kisfilmet rendezett Szerencsés ember címmel. Most egy transzcendentális dráma forgatókönyvén dolgozik a Mázlit is író Hegedűs Bálinttal. |
