hirdetés
hirdetés

„Ahol más sima lépcsőt lát, ott te már egy hard flipet képzelsz el”

„1989-et írunk, történelmi események sora történik az országban. 10 éves voltam, szokás szerint a tévé előtt ülve gyanútlanul mártogattam a sültkrumplit a ketchupba, a csepeli lakótelepi otthonunkba frissen bevezetett Super Channel-t bámulva.” Friss Recharge-unkban Horváth Renátó, az eastaste ügynökség alapítója, és a Budapest Showcase Hub főszervezője írt arról, számára mi mindent ad a mai napig deszkázás. 

 

hirdetés

Egyszer csak elindult egy amerikai gördeszkás műsor. Tony Hawk, Christian Hosoi és egy sor, ma már legendás gördeszkásról készült film volt, gyönyörűen komponált képekkel, lassításokkal, utcai és félcső deszkázással, elképesztő zenékkel és stílussal. Olyan szintű menőség, lázadás és életérzés áradt minden egyes képkockából, amihez hasonlót előtte elképzelni sem tudtam. 32 év távlatából is tisztán emlékszem ezekre a pillanatokra, és a mai napig ez jut eszembe a rendszerváltás szó hallatán.

Az én rendszerem is teljesen megváltozott és minden időm és gondolatom akörül forgott, hogyan tudnám minél mélyebben átélni és magamévá tenni ennek a szubkultúrának az összes elemét.

Sikerült rávenni a szüleimet, hogy a kötelező bécsi VHS/mikro/hűtő túra alkalmavál a nagyi valutakeretét kimaxolva tisztességes gördeszkát vegyenek nekem, amivel már nem volt ciki kimenni az akkori gördeszkás élet egyik Mekkájához, a Hősök terére sem. Vadásztam a nehezen beszerezhető videokazettákat, magazinokat, zenéket, ruhákat és mindent, aminek érintőlegesen is köze volt a gördeszkás kultúrához.

Horváth Renátó a Jazzékiel klipjében
Horváth Renátó a Jazzékiel klipjében

Felsorolni is nehéz, hogy mi mindent adott ez a szenvedély: a küzdelem szeretetét; az állandó gyakorlással járó fejlődést és sikerélményt, amit csak felértékelt az összes testi fájdalom; a zenei horizontom tágulását, ami olyan mélyen ivódott a személyiségembe, hogy végül ez lett a foglalkozásom is; a nonkonformizmust, mivel azokban az időkben a gördeszkázás egy nagyon szűk réteg ellenkultúrája volt; az érzetet, hogy nincs lehetetlen kihívás, ha legyőzöd a félelmeidet; önkifejezést a stíluson keresztül és egy általános nyitottságot a világra, hiszen a deszkázáson keresztül rengeteg különböző hátterű és gondolkodású emberrel ismerkedsz meg, akiket mind megpróbálsz elfogadni, hiszen összeköt benneteket a közös szenvedély.

Tízes éveim végéig dübörgött ez a korszak, majd jött a főiskola és a kissé túltolt bulizás, amik miatt szép lassan teljesen háttérbe szorult a gördeszkázás. De el soha nem tűnt. Aki gördeszkázik az jól tudja, hogy soha nem tudsz már úgy járkálni egy városban, hogy fél szemmel ne a deszkázható padkákat, íveket, korlátokat keresd. Ahol más egy sima lépcsőt lát, ott te elképzeled, hogy adnál be rajta egy hard flipet, és gurulnál el a világ legnagyobb boldogságával a szétrebbent járókelők között.

Azért mindig volt egy deszka otthon vagy a kocsimban, és évente párszor beadtam egy kickflipet, mintegy megerősítve, hogy minden rendben van, nem felejtettem még el, hogy ki vagyok. Aztán jött a Covid, az általános befelé fordulás és önpiszkálás időszaka, és egyszer csak elemi erővel felszínre tört mindaz, amit a gördeszkázás jelentett.

Renátó a Jazzékiel friss klipjében a deszkán:

Azóta szinte naponta próbálok rá időt szakítani és szisztematikusan újra tanulni mindazt amit elfelejtettem, de rengeteg új dolgot is. Próbálok vigyázni magamra, és ésszel felmérni, hogy hol vannak a határaim, de elképesztően jó érzés újra megtapasztalni, hogy gyakorlással ugyanúgy lehet fejlődni, mint régen. Sőt, van egy sor olyan trükk, amit régen nem mertem megcsinálni, de most sokkal okosabban megyek neki, felépítve lépésről lépésre. Óriásit robbant azóta, mint sport és iparág, abszolút bekerült a mainstreambe, sőt most már olimpiai sportág. Üdítő látni, hogy a Youtube-on mennyi tartalomgyártó készít nemcsak motiváló, de kiváló oktató videókat is, amiből a régen lehetetlennek tűnő trükkök is érthetőbbé és elérhetővé válnak. Szintén nagyon motiváló az Instagram is, ahol rengeteg 30, 40 év feletti sorstárssal találkozom a világ minden tájáról: rendületlenül nyomják teljesen kezdőként, újrakezdőként - vagy csak soha meg sem álltak. (#over40skateboarding)

Mivel az az ember vagyok, aki minden szenvedélyéből valamilyen projektet csinál, amivel magát és másokat lelkesíthet, így megszületett a Balaton körbe gördeszkázásának a gondolata: a BalatonKördeszka. Szeretnék ezzel segíteni a tágabb környezetemnek is. Ez egy adománygyűtjő projekt is a Fábián Juli Alapítvány, és rajtuk keresztül a segítségre szoruló zenei szakma részére.

 
 
 
A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Balaton Kördeszka (@balatonkordeszka) által megosztott bejegyzés, Okt 15., 2020, időpont: 11:22 (PDT időzóna szerint)

Október 15-18-án gurulunk, ha esik, ha fúj. Aki vágyik a kihivásra, akár végig, akár egy kisebb szakaszon azt boldogan látjuk. Aki pedig értékeli a projektet és szeretné támogatni a az alapítványt, az az adjukössze.hu BalatonKördeszka oldalán megteheti.

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!