hirdetés

Passzív-agresszív cikkel indult az Index új időszámítása

Egyszerre megy neki a Mérték Médiaelemző Műhelynek, a Magyar Narancsnak és saját kollégáinak is az Index szeptember 1-jén megjelent, szerző nélküli szolgálati közleménye, amelynek hangvétele már előrejelzi, hogy milyen változások várhatók a hírportálnál. Fülöp István véleménycikke.

hirdetés

„Egy tetves féknyúzról, mértékkel” címmel jelent meg az Indexen szeptember 1-jén egy szerző nélküli szolgálati közlemény, ami egyébként nem az, hanem publicisztika, hangvételét és mondanivalóját tekintve is.

Mármint nem az írás tapinthatóan passzív-agresszív stílusa miatt tekintendő publicisztikának, mert az, ahogy mindennek, úgy ennek a műfajnak is csak rosszat tesz. Egy szolgálati közlemény szikár, tárgyilagos és szűkszavú, semleges hangvétele kizárólag az információ átadását szolgálja – ezt a mércét egyébként az Index távozó szerkesztősége által kiadott közlemények sem ütötték meg, hiszen azokban is volt nem kevés patetikus felhang. Azonban itt lényegében egy gúnyolódó tárcát olvashatunk az ismeretlen szerző tollából, amiben nekimegy a Mérték Médiaelemző Műhelynek, a Magyar Narancsnak és ugyan finoman, de saját kollégájának is, mindezt pedig zavaróan az Origót (Pesti Srácokat, 888-at, Ripostot, egyszóval a kormánymédiát) idéző stílusban teszi.

Csepereg az eső

A Mérték egy Facebook-posztban az Indexen megjelent, „Hétvége: esni fog az a tetves eső" című cikke kapcsán megjegyezte, hogy „Láthatóan megérkeztek az újak, akik görcsösen keresik az Index-stílust, de nem találják..." (a bejegyzés alatt az „új” indexes Szalai Szabolcs helyezett el egy azóta törölt kommentet, amelyben gúnyosan sok sikert kíván a Mérték további munkájához).

Erre az Index névtelen katonája hosszasan taglalja, hogy az legfeljebb a „régiek" görcsös igyekezetét illusztrálhatná, mert múlt pénteken még ők írták az újságot, egyenesen megnevezve Varga Attilát, azaz Sixx-et, mint aznapi címlapfelelőst, akinél „emblematikusabb »régit« nehéz volna találni", ezután még rágódik is azon, hogy valójában semmi értelme az Index régi és új szerkesztősége közé határvonalat húzni. Szerinte a Mérték nem törődött azzal, hogy állítása valóságtartalmáról meggyőződjön (a blog azóta külön posztban foglalkozott az Index itt tárgyalt cikkével). „Ezek után mit gondoljunk egy olyan műhely szakmaiságáról, amely az egész magyar sajtó álhírei ellen küzdene, de még a saját másfél soros bejegyzését sem képes ellenőrizni?" – teszi fel a vélhetően költői kérdést a szerző.

Ezt követően a Magyar Narancs is szóba kerül, mint akitől elvándorol a „féknyúz vándordíj” a Mértékhez. A Mancs bűne az volt, hogy két hete megírta, „egészséges vidéki gyerekekkel töltik fel az Indexet", utalva arra az információjukra, hogy minden megyéből a helyi kormánymédia küldene két embert az Indexbe. „Még a sokat szenvedett magyar sajtóban is ritka, hogy egy cikkből tényleg egy szó se legyen igaz, ám ez a bravúr is sikerül a Narancsnak, amely pedig amúgy szintén imád féknyúzozni, ha másik oldalon álló médiumról van szó” – írja a szolgálati közlemény, majd megjegyzi, hogy jelenleg két exnarancsos kollégájuk van, „és nagyon bízunk abban, hogy egészségesek". 

Cosa Nostra

Az utolsó bekezdés azonban az, amely már tényleg új időknek új szelét csapja az arcunkba, ezért tanulságul egészében idézem: „Az egészben egyébként az a borzalmas, hogy nyilván az Indexnek is szüksége van és lesz szakmai kritikákra. Hiszen az Index is hibázik, sőt fog is hibázni, ám ezek után hogyan vegyünk komolyan bármilyen bírálatot? Azt mindenesetre ígérhetjük, hogy mi továbbra is szeretettel fogadjuk azokat az újságírókat, akik nagyon unják már, hogy egy Szent Ügy érdekében kell hazudniuk állandóan".

A bírálat komolyan vehetetlensége visszatérő toposz a kormánymédiában, úgymint a kritikát megfogalmazó személynek szakmai degradálása, véleményének asztalról való lesöprése, még akkor is, ha a kritizált megy szembe az egyirányú utca forgalmával. Ráadásul a fenti indukció hamis, hiszen egy darab esetből szűrik le azt, hogy bármilyen kritika mellőzhető?

Az az ígéret viszont a legriasztóbb, amit az utolsó mondatban fogalmaznak meg: hogy szívesen látják azokat, akik nem akarnak a Szent Ügy (sic!) érdekében hazudni. Hogy milyen szent ügyről van szó, nem derül ki, de akár egy burkolt libernyákozást is bele lehet látni egy ilyen megfogalmazásba.

A hírvonaton nincsen fék

A cikket – egészében nézve – az új vezetés székfoglalójának is tekinthetjük, amelyben érezhetően körbejelölték azt a területet, ahol létezni szeretnének: a „féknyúz” vádjának visszautasítása közben saját kollégáikba rúgnak bele, Sixx, aki egyelőre még az állomány tagja, nevével említve gyakorlatilag görcsösséggel lett illetve, két médiumra (ebből egyik „established” sajtótermék, másik inkább egy médiajogászi kollektíva blogja) visszahárítják a hírhamisítás vádját, végezetül pedig, aki nem egy sorosbérenc liberális, az most végre jöhet lapot írni az Indexbe. Persze lehet érteni ezt úgy is, hogy a kormányoldali szent ügy zászlóvivőit se látják szívesen, csak éppen ebben a cikkben két médiumnak mennek neki, ebből mindkettő inkább ellenzéki kötődésű. Az, hogy az Origo, tágabban a kormányoldali média az egész augusztust végigturnézta Gyurcsány Ferenc és a DK Index-okkupációjának fals narratívájával, úgy tűnik, már szóra sem érdemes.

Ha az új lapvezetés így kívánja elhatárolni az Index helyét a magyar médiatérben, miközben hangsúlyozza a jogfolytonosságot a kollektíven távozó korábbi szerkesztőség és az újonnan verbuváltak között (és a „régiektől” úgy búcsúzik el egy másik közleményben, hogy kijelenti: rosszul döntöttek, amikor távoztak), azzal valójában azoknak a véleményét igazolja, akik pont egy ilyen irányú elmozdulástól féltették a legnagyobb múltú online hírportált. 

A nyitókép forrása: Index.hu

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!