hirdetés
hirdetés
hirdetés

Nagy hibák, amiket a koronavírus alatt követtünk el, és nagy tanulságok, amikre rá is jöttünk

Soha nem éreztem még magam ennyire kiégve és ennyire felpörögve sem mint az elmúlt három hónapban. Valószínűleg ez a két dolog összefügg persze, mindenesetre fura időszak volt. Marosi Gergő, a Mito kreatívigazgatójának vendégcikke. 

 

hirdetés

Jövő héttől apránként visszatérünk az irodába, újra fogunk személyesen találkozni az ügyfeleinkkel és egymással, a kampányok is újra tervezhetőek, vagy legalábbis tervezhetőbbek lesznek. Gondoltam itt az ideje, hogy kicsit végigtekintsünk azon, hogy mit rontottunk el az elmúlt időszakban, mit csináltunk jól, mit tanultunk, és mik a reményeim arról, hogy mi fog változni és mi nem.

Ez nem egy brief. Vagy de? 

Az egész covidos időszak azzal a vitával kezdődött, hogy márkaként etikus-e ilyenkor bármit is csinálni. Én az elejétől fogva azon az állásponton voltam, hogy ha van értelme, ha releváns, akkor persze. Álszentnek tartom azokat a menő, külföldi kreatívigazgatókat, akik olyanokat nyilatkoztak, hogy ez egy világjárvány, nem egy brief, aztán következő héten büszkén osztják meg az első covid témában készült kampányukat.

Ha a márkák reagálnak olyan társadalmi, gazdasági, szociális témákra és feszültségekre, amik tömegek életét érintik, mint a klímakatasztrófa, a melegjogok, a rasszizmus, a menstruációs szegénység és még sorolhatnám, akkor szerintem ez a járvány se kivétel.

Persze a kérdés nem is ez, hanem, hogy mi számít relevánsnak? A legjobb természetesen az, ha egy márka nem csak beszél, hanem tesz is. De nekem azzal sincs nagy bajom, ha csak beszél. Olyan helyeken, ahol a politikai vezetés nem hogy példát nem mutat, de még sok esetben árt is a helyzetnek, és ahol a fél ország egy szavát sem hiszi el, szerintem segíthet ha egy márka “csak” beszél és a helyes dolgot mondja. Mert lehet, hogy értelmesebben tudja elmondani azt, hogy maradj otthon, mint a Szomszédok-paródia Cili néni, vagy mint az USA elnöke.

Hiba #1

És mit lehet tenni ebben a helyzetben? Itt követtük el az első hibát. Az első hetekben vitt minket a lendület, meg az adrenalin, amit ez a hirtelen jött bizonytalanság és az új helyzet okozott és túl nagy dolgokat találtunk ki az ügyfeleinknek. Meg akartuk oldani, hogy a távoktatás eljusson ahhoz a 20%-hoz is, akik a felmérések szerint teljesen kimaradtak az egészből. Vagy fel akartuk vértezni digitális eszközökkel, méghozzá villámtempóban azokat, akiknek nem voltak okoseszközeik. És ezekre születtek is tök jó ötletek, amik valódi segítségek is lehettek volna, de egyszerűen túl nagyok voltak.

Aztán valahogy rájöttünk arra, ami most leírva banális, hogy két szabályt kell követnünk: cselekedjünk gyorsan és gondolkozzunk kicsiben.

Mindkét dolog azért fontos, mert most volt talán először olyan a történelemben, hogy minden márkának és minden ügynökségnek ugyanaz volt a brief. Mindegy, hogy egy USA méretű piacon dolgozol vagy itt Magyarországon, mindegy, hogy sörmárkád van vagy bankod, szépségápolás vagy telco, a helyzet, a kontextus, a mindent uraló téma ugyanaz mindenkinek. Ebben kell valami hasznosat, érdekeset, vagy a valóságból kizökkentőt csinálnod.

És mi erre két módszert láttunk.

Vagy valamit megcsinálunk gyorsan, mielőtt más, így elsőként még érdekesek lehetünk. Vagy találunk valami olyan kicsi dolgot, ami hirtelen sokaknak jelentős lesz és fontos, és amit más még nem vett észre. 

Az előbbire jó példa a Borsodinak készült, home office-ban felvett, saját szereplős tvc, ami a magyar piacon az első ilyen volt, de világviszonylatban is az elsők között volt. Persze utána rengeteg hasonló koncepciójú, hasonló üzenettel rendelkező film jött ki itthon is, de ez egy jó példa arra, hogy ha amúgy a piacon második sörmárka egy hónappal megelőzi a versenytársát milliók szemében, akkor hirtelen a másodikból lesz vezető és a piacvezetőből lesz követő. És ez nem az ötleten múlt, hanem azon, hogy az egészet összehoztuk 48 óra alatt, és azon, hogy a megvalósítás hiteles volt és őszinte.

A gondolkozzunk kicsibenre pedig a Telekomos digitális szerenád az egyik jó példa, ahol nem az egész távoktatást akartuk megmenteni, hanem egy olyan dolgot találtunk, ami lehet, hogy csak pártízezer diáknak fontos, de nekik a felnőtté válásuk egyik meghatározó pillanata, ami kár lenne, ha teljesen kimaradna, és egy kedves gesztussal tudtunk rajtuk segíteni. Vagy a Borsodis kanapékvíz is ilyen, ahol meg a kocsmák bezárásával elvesző sok dolog közül az egyiket, a kocsmakvízt hoztuk vissza, így feldobva több ezer ember karantén-csütörtökét heteken át.

És ez nem azon múlik, hogy mekkora márka vagy, hanem, hogy hol tud valódi hatásod lenni. Mert jobb, ha csinálunk valami kisebbnek tűnő dolgot, de valódi hatással, mint valami nagyobb dolgot, de valódi hatás nélkül. A Coca-Cola például tök jól felismerte, hogy úgy tud a leginkább hatni, miután átengedte a felületeit a Vöröskeresztnek, ha márkánként egy területre fókuszál, a Coca-Cola márkával arra, hogy a fiatalok hogy tudnak segíteni az idősebbeknek

 Hiba #2

Utólag visszagondolva a második hibát ott követtük el, hogy túlpörgettük magunkat. Persze utólag könnyű okosnak lenni, és lehet, hogy ha nem pörgünk ennyire, ha nem viszünk ennyi ötletet, akkor a fent említettek és még egy csomó,  - amit már meg sem mertem írni, hogy ne legyen túl önpromós a cikk  - meg nem valósul meg. Mert egyszerűen ahhoz, hogy ennyi megvalósuljon kellett egy akkora merítés. Meg az is lehet, hogy ha nem így teszünk akkor meg a lelkiismeretünk nem lenne tiszta. Hisz olyan hetekben amikor budget vágásokról jönnek naponta a hírek, fontos azt éreznünk, hogy mi mindent megtettünk, hogy annyi projekttel pótoljuk, amik kiestek, amennyivel csak lehet.

Volt tanulság is! 

A másik oldalról viszont elképesztően önbizalomnövelő is volt ez az időszak. Kiderült, hogy igenis számít az ügynökség és a kreativitás. Egyértelműsödött, hogy fontos, hogy jó ügynöksége legyen a márkáknak, mert ilyen helyzetekben az ügyfeleknek nem beszállítókra, meg alvállalkozókra van szükségük, hanem partnerekre, társakra, akik velük együtt, egy csapatként oldják meg a problémákat. És ha már problémák: az is beigazolódott, hogy szükség van a kreativitásra. A kreativitás ugyanis atipikus problémamegoldás. És atipikus helyzet meg probléma is akadt bőven az elmúlt időszakban. Szóval válság meg budgetvágás ide vagy oda, az Ukmukfukk Bt meg a szabadúszó haver nem fogja elvenni az ügynökségek munkáját, ahogy a robotok, chatbotok, automatizáció vagy az AI sem a kreatívok munkáját, mert lehet, hogy sok esetben hatékonyabbak ezek a megoldások és tudnak is segíteni, de mi kreatívok elsősorban nem szöveget írunk, nem vizuálokat rajzolunk, nem reklámokat csinálunk, hanem problémákat oldunk meg. 

Megtanultuk azt is, hogy mindegy, hogy hol ülünk a munkát el tudjuk végezni, és ez extra önbizalmat ad ahhoz, hogy a külföldi piacokon még sikeresebbek legyünk. Így, hogy mindenki remote-ban volt, a Genfben, Londonban, Chicagoban lévő ügyfélnek mindegy, hogy az ügynöksége amúgy két háztömbnyire van vagy az óceán túloldalán, úgyis csak Zoomon látják egymást. Ők is, mi is megtanultuk, hogy nem az irányítószám számít, hanem az elvégzett munka. Ezt eddig is mantráztuk magunknak, de valahogy azt éreztem, hogy azért lejt a pálya a hazai csapat felé. Hát ez a pálya kiegyenesedett az elmúlt időszakban, és amit tanultunk belőle az velünk marad mind ügynökségi, mind ügyfél oldalon

És akkor mi lesz most júliustól, hogy lassacskán visszatérünk az irodába? 

Remélem, hogy velünk marad, amit tanultunk és emlékezni fogunk arra, hogy mi volt jó a remote működésben és mi volt rossz. Én például megtanultam értékelni és csoportosítani azt, hogy mikor van szükség személyes találkozásra, egy légtérben levésre és mikor nincs. Eddig is elég szubjektív volt ez a cikk, de a most következő rész aztán tényleg az én személyes érzéseimről és meglátásaimról szól.

 

  • Ha egyéni, darálós, vagy elmélyülős munkát végzünk, akkor az lehet, hogy sokaknak fókuszáltabban és hatékonyabban megy remote-ban. 

 

  • Ha valamiről csak státuszolni kell egymással vagy egy ügyféllel, akkor lehet, hogy felesleges taxiba vágódni hozzá és dugóban ülni, vagy beutazni reggelente az irodába.

 

  • Megtanultunk nem késni a meetingekről

 

  • Az online meetingeket nehezebb dominálni, így mindenki kicsit egyenlőbb lett házon belül is, meg ügyfelekkel is. Mind ugyanabban a hajóban eveztünk, megértőbbek lettünk, visszafogottabbak, és nyilván úgy kevésbé pöcs az ember, ha a szomszéd szobában a gyerekei játszanak. Sok szempontból őszintébb és emberibb arcunkat mutattuk ebben az időszakban, hiszen az otthonainkba engedtük be egymást.

 

  • Ami remélem, hogy velünk marad még, az a gyors reakció és a sebesség, mind a mi oldalunkon, mind ügyféloldalon. Megtanultunk valódi, közös csapatként dolgozni, nem pöcsölni köröket a jóváhagyásokkal, dönteni és haladni, menet közben javítani, ami szerintem bizonyos témáknál, realtime és reaktív ötleteknél jó, ha velünk marad.

 

Ezek a tanulságok remélem beépülnek majd az életünkbe és nem felejtjük el őket már őszre. De az is ugyanilyen fontos, hogy ne essünk túlzásokba és értsük meg azt is, hogy miért kell ahhoz egy térben is lennünk, hogy egy csapat legyünk.

 

  • Minden kollaboratív munkafolyamat szerintem nehezebb volt távmunkában. Egy ötletelés nehezebb így, más a dinamika, mások a rezgések. Egy workshop lehozható remote-ban, de más a koncentráció, más a flow, ha ott ülünk egy asztalnál és visz minket a lendület.

 

  • A másik fontos dolog az a közeg, meg az atmoszféra. Én azért szeretem a munkámat, mert van benne egy erős fun-faktor, ami miatt nem munkának érzem. Okos, vicces, tehetséges emberekkel ülünk együtt, akik inspirálnak, akikkel lehet poénkodni, akikkel megy a szívatás, vagy épp a vita. Ez egy olyan közeg, ami inspiráló, és ami jó hatással van a kreativitásra, az enyémre legalábbis biztosan. Otthon a kisszoba négy falát bámulni nem épp ilyen közeg volt számomra.

 

  • A harmadik fontos dolog a csapathatás. Rengetegszer volt olyan, hogy egy ötlet úgy lett közepesből jó, vagy jóból nagyon jó, hogy valaki, aki nem is dolgozott amúgy a projekten csak úgy hozzátett valamit. Vagy a szobában benyögött egy jó headline-t, vagy cigizés/ebéd közben mikor valaki elmesélte neki, eszébe jutott hozzá egy kiegészítés. A Fiesta egykori énekesének előző zenekarának a szavaival tudom összefoglalni az érzéseimet: Nekem káosz kell, nem bírom a rendet. Zaj kell, ami megöli a csendet.

 

  • És amit leginkább utáltam a remote üzemmódban azok a prezentációk. A mintha a falnak beszélnék mondás valósággá vált ezekben a hetekben. Még ha be is volt kapcsolva a másik félnek a kamerája, akkor se láttam őket, mert a fostartály skype és ms teamsnél ha én prezentálok, akkor nem látok mást csak a prezentációt. Nyilván sokfajta prezentáló létezik, én az vagyok, akinek a hite az ötletekben lejön a lelkesedése formájában. A mi szakmánk feltevésekre alapul. Előre, egy még nem próbált és nem látott ötletről senki nem tudja megmondani, hogy siker lesz-e, de ha látják rajtad, hogy hiszel benne, akkor könnyebben elhiszik ők is, hogy ez működni fog. Ezt a hitet és energiát átadni, reagálni a reakciókra, és kialakítani a szakmai kémiát nagyon nehéz volt egy képernyőn keresztül sokszor a másik felet nem is látva.

 

Hosszú lett a cikk, tudom, de hosszú volt az elmúlt három hónap is. Sok mindenre számít az ember, amikor tervezi az évet, nyilván arra is, hogy ügyfeleket veszítünk, ügyfeleket nyerünk, projektek állnak le és jönnek újak, de erre, ami volt nem lehetett felkészülni. Mind szakmailag, mind személyesen megterhelő időszak van mögöttünk, és ez igaz az egész iparágra. Remélem, hogy lesz new normal és amit tanultunk azt nem felejtjük el, és beépítjük a működésünkbe, de azt is remélem, hogy nem esünk túlzásokba.

 

Marosi Gergely

Kreatívigazgató

Mito

Disclaimer: A vendégszerzők nem a Kreatív szerkesztőségének munkatársai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Kreatívét. 

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Hozzászólások (2 db)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
válasza hozzászólásához
#
Ötletért viszont annál inkább!
#
Kellemetlen önpromós írás – minden önreflexiója, trágársága és bratyizása ellenére. Az mégsem lehet az elmúlt három hónap tanulsága, hogy gyorsan mondjuk el, mi
mennyire „jó” kampányokat csináltunk az ügyfeleinknek, és még jó, hogy vagyunk – mert nélkülünk aztán senki nem oldott volna meg semmit ezekben a nehéz időkben.
Álszentségért a magyar kreatívigazgatóknak sem kell külföldre menniük.
hirdetés
hirdetés

A Vodafone Magyarország júliustól az ügyfélszolgálatos kollégái számára is lehetőséget biztosít a folyamatos távmunkára.

Tisztességtelen módon reklámozták a Black Friday-es akciókat. 

A Magyar Public Relations Szövetség (MPRSZ) ötödik alkalommal hirdette meg az Employer Branding Awardot az idei év elején. 

Az EY nemzetközi felmérése szerint a fogyasztók szorongása a korlátozások feloldása után is megmaradt.

A cél az új szlogen bevezetése, a hazai gyártás, illetve a márka és Szikszó város kapcsolatának tudatosítása.

DIGITALIZÁLVA – ÚJ MEGOLDÁSOK SAVE THE DATE 07.23. 14:00

Hetedik alkalommal rendezzzük meg content marketing versenyünket, amelyre most megújult kategóriarendszerben jelentkezhetnek az ügynökségek, médiumok és a megbízói oldal képviselői az elmúlt év legjobb tartalomalapú marketingmegoldásaival.

Bemutatjuk a GyártásTrend első, letölthető online webinárját! #FACTORY Insight - II. rész: Autóipari technológiák. A szakmai anyag egy hónapig elérhető!

A Kreatív második alkalommal hirdeti meg az Influt, a közösségi márkavezérek versenyét, melyre az elmúlt év legjobb, influencerek bevonásával készített marketing-, PR- és kommunikációs kampányait és aktivitásait várjuk.

Magyarország egyik legrangosabb kreatív reklámversenye, nemzetközi kreatívigazgatók és szakújságírok a zsűriben! M+Listán pontszerzés. Végső nevezési határidő: 2020. július 31.

Mentes-M Díj 2020-ban is! Idén is keressük a legkiemelkedőbb minőségű mentes termékeket hazánkban! Nevezési határidő: 2020 augusztus 31.

A HRKOMM Award célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Pontszerzés a PR Toplistán! Nevezési határidő: 2020. szeptember 4.

hirdetés
hirdetés