Dédapai örökség az erdő mélyén

Kenyhercz Kinga, az ACG PR-vezetője nem hétköznapi örökséget tudhat magáénak - 50 év után sikerült csak felfedeznie, egy erdő mélyén. A Recharge-ban most elmeséli, hogyan bukkant rá. 

A mindennapos feszültség levezetésében a napi 20 km biciklizés sokat segít. Az idei 100 filmes kihívásom is sokat segít. A nagy beszélgetések a növényeimmel ugyancsak sokat segítenek. Az, hogy jövőre megduplázom az idén letekert kilométereket, reméljük, szintén segíteni fog, ahogy az is, hogy a 100 filmet minden idők 500 legjobb albumára cserélem majd. De, ami igazán kikapcsol, az a hegyekben töltött idő.

Vidéki lány vagyok. A hegyek között érzem jól magam. A teljes kikapcsolódáshoz szükségem van csendre, békére és nyugalomra: akkor vagyok igazán boldog, ha karnyújtásnyira van tőlem egy erdő.

A vírus sajnos újraírta az idei terveimet: nem töltöttem hosszú hétvégéket a Magas-Tátrában, nem látogattam meg egy vonatos roadtrip végén a Kebnekaise-t, sőt a toszkán vidéken sem pihentem. Majd jövőre.

Cserébe viszont elvonultam a szüleimhez karanténba 3 hónapra – a Zemplénbe, egy 300 fős faluba. Kertészkedtem, olvasgattam a friss levegőn, hallgattam a csendet, semmittettem, kirándultam. Ez már önmagában, a történetben meghúzódó kincskereső szál nélkül is elég lehetne a feltöltődéshez.

A dédapám erdész volt. Mindig mesélték, hogy van róla elnevezve egy erdei kút valahol a környékbeli hegyekben, de senki sem tudta megmondani, hogy pontosan hol. Pici korom óta jártuk az erdőt, reménykedve, hogy egyszer majd rábukkanunk, de úgy tűnt, 50 év alatt teljes feledésbe merült a Kenyhercz-kút holléte.

Azt sejtettük, hogy merre van, de a pontos helyre nem akadtunk rá, hiába az évtizedes keresés. Tavasszal azonban – éppen az önkéntes elvonulásom kezdete után – édesapám véletlenül talált egy régóta a szekrény tetején porosodó erdészeti térképet az irodájában, ami jelöli a kutat. (Később kiderült, hogy a dédapám bejegyeztette a helyet, így hivatalosan is az ő nevét viseli.)

A térkép nem hazudott: egy néhány kilométeres túra után felfedeztünk egy kisebb, vizes huplit az erdőben néhány tájidegen kővel körülvéve.

 

 

Azóta többször visszatértünk a kúthoz, amit az elmúlt 50 év alatt befedett az erdő, hogy az elsőre kiapadtnak tűnt forrást kitakarítsuk és felfrissítsük. A dédapám által odahordott kövekből és néhány darab fából egyelőre egy jelzésértékű kis építmény jelzi, hogy valami fontos (az örökségem!) áll az erdő közepén. A folyamatos takarításnak köszönhetően ma már folyamatos a vízutánpótlás, és kristálytiszta víz áll a kútgödörben.

 

 

De a projekt itt nem ért véget itt. Nagy terveink vannak még: újraépítjük a kút testét, kap tetőt és egy táblát, illetve a megfáradt túrázók egy padon pihenhetnek majd meg mellette.

Én mostanában így kapcsolódom ki.

 

Ő a dédapám, Kenyhercz József. Elképesztően büszke vagyok, hogy ilyen örökséget hagyott rám.

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Dinamikus kizárási listákat lehet vele létrehozni, amivel egyszerűsíthetik a kampányok menedzselését.

Michal Malysa tizenöt piacon vezényli majd a cégcsoport külső és belső kommunikációját.

A bútoráruház nem is költ más offline csatornán, a szpot a saját kreatívcsapat munkája.

534 különböző ruhadarab vonul fel a bevásárlóközpontból a látványos videókban.

A patika kampányokért jött, de még több lett belőle.

Tarts velünk április 22-én, hogy megtudd, hogy mitől működik a mentoring és nagyköveti rendszer – és mitől nem!

Mindenkit meggyötört a pandémia, a motiváltságukat vesztett, kiégett és akár még fizikailag is megviselt munkatársak aránya lényegesen nőtt a szervezeteken belül. Milyen eszközei vannak erre egy vállalatnak? Gyere el ingyenes szakmai randinkra, ahol több tucat javaslatot adunk a kezedbe!