Az elmében tomboló majomhadak megszelídítéséről

Ugrálnak a majmok. Céltalanul, ágról-ágra. Rikoltoznak, összevesznek. Gallyakkal, kövekkel dobálóznak. Össze-vissza. Megállás nélkül.

A fejemben.

Ezzel a metaforával írják le sokszor a gondolatok szüntelen áramlását az elménkben. És hát valóban, jó sok gondolat kavarog állandóan itt bent, és jó sok (és sokszor meglehetősen zavaró!) érzelem is kapcsolódik hozzájuk. Elég nagy az alapzaj. Főleg ebben a furcsa évben. Már egy ideje megfogalmazódott bennem a vágy, hogy önmagában ezek elcsitítása mennyire tudna tölteni! És nem csak az eddigi jól bevált módszereim, hogy elterelem a figyelmemet a „majmokról”, mondjuk egy jó könyvvel/filmmel, vagy barátokkal borozva, családdal kirándulva, vitorlázva, beszélgetve.

Szóval, ha az a kérdés, mi az, ami mostanában a legjobban tölt, akkor az a befelé figyelés. Hívhatjuk mindfulness gyakorlatoknak avagy meditációnak, esetleg jógának.

A napi rutinom része lett, hogy reggelente eltöltök magammal legalább egy félórát, de hetente háromszor másfelet, amikor a vezetett meditáció és a légzőgyakorlatok kiegészülnek egy Ashtanga jóga gyakorlatsorral, ami a test edzése is, de most inkább a mindfulnessről/meditációról írnék.

A meditációban két alkalmazás segít és vezet. Az egyik a MyLife Meditation nevű, a másik pedig a Just Like Buddha (JLB). A MyLife Meditation mindig „megkérdezi”, hogy éppen hogy vagyok, testileg, lelkileg (ötös skálán a nagyszerűtől a durváig), majd ki lehet választani 5 érzelmi állapotot, ami éppen akkor bennem van, és ezek alapján ajánl az applikáció mindfulness gyakorlatokat. Ezek jellemzően 3-10 percig terjedő anyagok, ahol egy választható hang elmondja, hogy mit kell csinálni.

Aki még nem találkozott ilyesmivel, annak is könnyen követhető, onnan, hogy üljünk le egy nyugodt csöndes helyen egy székre vagy ülőpárnára, húzzuk ki magunkat, kezdjünk el a légzésünkre figyelni, és szép lassan eljutunk, mondjuk odáig, hogy képzeljünk magunk elé egy ismerősünket, aki jó érzéssel szokott eltölteni, és ezen (és még néhány lépésen) keresztül tudunk például az örömről meditálni.

Ebben az appban azt szeretem, hogy (ha elég őszintén válaszolunk) mindig a pillanatunkhoz illő mindfulness gyakorlatot „dob a gép”. Konkrétan ilyen a grafikája is, a gép ezt dobja éppen. Aztán szintén ezzel az appal légzőgyakorlatokat csinálok 15-20 percig. Van mindenféle gyakorlat, függően attól, hogy mit szeretnénk elérni; nyugalmat vagy éppen fókuszt. Mutatja és jelzi az alkalmazás mikor kell be- és kilélegezni, mekkora szünetekkel, így közben lehet csak a légzésre figyelni (meg persze egy kicsit a telefonunk képernyőjére, ahol ezt mutatja).

A napi rutin utolsó eleméhez már egy magyar fejlesztésű applikációt használok, a Just Like Buddha-t (JLB). Ez már inkább „mélyebb” vezetett meditációkat, mint mindfulness gyakorlatokat tartalmaz. Ebben is vannak ajánlott kurzusok, ahol sorban lehet csinálni, alkalmanként mást gyakorolva, a különböző meditációkat, illetve tagek alapján vagy „kapuk” (témák – a szabadságtól a bölcsességeken át az örömig) tetszés szerint is választhatunk. Itt opció, hogy magyarul vagy angolul szól hozzánk a meditációkat vezető hang.

Nem mondom, hogy könnyű volt megszokni, hogy az ember megpróbáljon egy kicsit függetlenedni az elméjében száguldozó dolgoktól, és gyakran megesik, hogy úgy alakul a reggel, hogy kevéssé sikeres a próbálkozás. De akárhogy is, azt vettem észre, hogy nekem segít a mindennapokban, segít a „rechargeolásomban” ez a rövid, de rendszeres befelé figyelésről szóló néhány perc.

Végezetül, a témánál maradva, szívesen ajánlanék egy könyvet is, Emmanuel Carrere francia író most ősszel megjelent Yoga című könyvét. Az év irodalmi sikere Franciaországban, az egyik esélyese volt a Goncourt díjnak idén. A fülszövege szerint ez egy könyv a jógáról és a depresszióról. A meditációról és a terrorizmusról. Az egységélményre vágyásról és a bipoláris zavarról. Olyan dolgokról, amelyek így első látásra nehezen hozhatóak össze. Az író véleménye szerint viszont nagyon is. És olvasóként ezt én is alá tudom támasztani. Az idei év, de talán az elmúlt évek legnagyobb irodalmi élményét adta nekem ez az önéletrajzi ihletésű könyv egy hazájában elismert, de Magyarországon nagyon nem ismert író tollából. Sajnos, még magyarul nem jelent meg.