hirdetés
hirdetés

„Egy könyvet olvastam, ami tetszett”

Mindezek mellett a könyv legnagyobb tétje a barátság. Ki a barát? Mitől barát a barát? Hogy lesz azzá? Elég „csak” egyszer sok időt eltölteni együtt? Elég néhány közös emlék hozzá? És a haverok? A cimborák? Ők kik? Egy cimborából lehet barát? Ezeken is morfondírozott Nagy Dániel, a DDB Budapest junior szövegírója, miközben könyvet olvasott - hogy melyiket, azt a Recharge eheti ajánlójából mindjárt megtudjátok! 

 

hirdetés

Hát, tessék. Nincs megállás. A létezés zörög: pompás napi középhőmérsékleteket produkál az időjárás. Nagyszerű banánakció mellett dönt az egyik kiskereskedelmi lánc. Javuló tendenciát mutatnak a budapesti metróvonalak öngyilkossági statisztikái.

Viszont. Még meg sem ragadt a füzetekre frissen felvitt vinnyettatömeg, máris őszközepi állapotok szelídítik melankóliává a nyárutóból visszamaradt jókedvet. És hiába mondja a sok elvszilárd őszhívő, hogy ez így rendjén van, hogy tessék elfogadni, az ősz ilyen, ezt tudja, meg a fák is milyen szépek. Ja, oké, örülök, de az azért nem oké, hogy rendesen kikezdeni a krémesekkel feltornászott jókedvemet.

Hogy mit szoktam ilyenkor csinálni? Édes kis hülyeségek impulzusvásárlásába kezdek. Vagy -- bukmékerhajlam híján is – olasz 2.osztályú meccsekre fogadok. Vagy megnézem ezt:

Most Maros András új könyve mellett döntöttem, hisz mi ez a cím már, hogy „Két-három dán”, ez biztos valami humoros regény, nevetés lesz benne, nevetni fogok én is, viszlát őszközepi melankólia, ezt neked, jön a Maros Andris könyve, és beint, és ennyi, és vége, én győztem.

 

Szóval könnyed olvasásra számítok. Erre ad okot a fülszöveg is: „Magyarország jó hely – főleg, ha dán vagy, fiatal és bulizni akarsz”. És a sztori is: három 30 év körüli egykori lakó- és évfolyamtárs leugrik Magyarországra, hogy kicsit rendbe tegyék az egyetem után megromló barátságukat. És persze közben „muszáj beleszagolniuk a magyar vidék életébe”, így kerülnek egy Zala megyei faluba, Vöcköndre, hogy a faluba és környékén az író jól belevigye őket mindenféle eseményekbe. Kalandokba, na. A terv tehát: szépen beülök egy elszviftesedett peremkerületi utca presszójába, átsvepszezem a délutánt és kiderítem a dánokat.

Az események pedig érkeznek: egy átbulizott este egy orgonaillatú lánnyal, őrületes Alibánfa – Bocfölde rangadó Minarik Edével (Szálinger Balázs, te vagy az?), egy sanyarú sorsú kempingtulajdonos leszámolása a sorssal, Nyúl Bandi pálinkájának lendületes elfogyasztása, találkozás egy tárnokpetrei hippikommunáról szóló film első asszisztensével, egy Bob Dylan-nel kedélyjavított vonatozás, egy Tündérbogár nevű kisstílű idegenvezető-gengszter rablása, apa-fia egyoldalú ökölharca stb. Őrült izgalmak tehát. Sőt, kiderül melyik magyar faluba vezették be utoljára a villanyt (Iborfia), és a világ heppiend-szükségletéről is szó esik. Durva! Tisztára, mint egy Wes Anderson által rendezett roadmovie Nyugat-Magyarországon. (Az „Utazás Dardzsilingbe” című filmet említi is a szerző.) A könyvhöz ajánlott soundtrack:

 A regényben tehát a három főhős, Magnus, Soren és Mikkel hétköznapi, mindannyiunknak ismerős gyerekkori és fiatal felnőttkori problémáira derül fény a Koppenhága-Budapest-Vöckönd háromszögben. Terhes gyerekkor, írói álmok dédelgetése, felnövés, helykeresés, befuccsolt házasság, párkeresés stb. Klasszikus ügyek. Magamra is ismertem az egyik karakterben, dehát hogy kiben, az hatalmas titok! Nem lesz itt most elmondva.

Mindezek mellett a könyv legnagyobb tétje a barátság. Ki a barát? Mitől barát a barát? Hogy lesz azzá? Elég „csak” egyszer sok időt eltölteni együtt? Elég néhány közös emlék hozzá? És a haverok? A cimborák? Ők kik? És barátot lehet keresni? És egy cimborából lehet barát? Ezt már én kérdezem, mert hát, ugye, mint egy falat kenyér, úgy kellenek az ökölszabályok.

A kalandok során a szereplők – sokszor tudatlanul is – a fenti kérdésekre keresik a választ. Annyira, hogy még a Wikipédián is rákeresnének, hogy megtudják. De ugye ez nem ilyen egyszerű. Pedig, ha Youtube-on böngésztek volna!

Olivia de Recat képe illusztrálja talán legjobban a regény által feszegetett barátproblémát. Valahol a második ábra második „dombja” körül játszódhat a regény:

 

 

És hogy kapunk-e választ a kérdésekre? „A barátok nem mindig vannak ott, de ha kell, ott vannak – mondja Soren. Kicsit túl patetikus, kicsit közhelyes, de bassza meg, így van. Egyelőre legyen ennyi. A többiért el kell olvasni a regényt. A regényt, ami bár könnyű limonádénak indul, végül egy Wes Andersonos roadmovie-vá lesz úgy, hogy még mondanivalóval sem marad adós.

Végezetül néhány a kedvenc mondataim közül:

„Álomképekben tartott megerősített éjszakai ügyeletet a napközbeni melankólia.”

„A szappan nélküli kézmosás időbeli világrekordja dőlt meg a zalaszentgróti panelház első emeleti lakásában.”

„Ha szerencséjük van, az idei és a tavalyi Miss Zalaegerszeg is a Tókában kajál, remélhetően már a második fogásnál járnak (desszertet nem esznek – soha!), és nem kell sokat várni rájuk.”

„A sok-sok próbálkozásból Mikkelnek összesen három egy éjszakás kaland jött össze, egyikhez sem a bangladesi takán vagy a nepáli rúpián keresztül vezetett az út.”

 

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!