Miért döntöttek úgy, hogy indulnak a pályázaton?
Kistamás László: – Számtalanszor előfordult már baráti összejöveteleken, hogy olyan reklámötleteink voltak, amelyek szerintünk hatékonyabban működtek volna, mint az azonos kategóriában futó hazai ötletek. Ezért gondoltunk arra, hogy érdemes lenne kipróbálni magunkat ezen a területen. Kíváncsiak voltunk, hogy amikor nem adott a termék, a végtelen témaválasztás lehetőségéből ki tudunk-e választani egy olyan elképzelést, amely azután sikeres lehet.

Till Attila: – Az már önmagában is kihívás volt, hogy kitaláljuk, milyen témával van esélyünk a győzelemre. Nem véletlenül döntöttünk a politika mellett, úgy gondolom, manapság az emberek többségét ez foglalkoztatja. A másik indok, hogy olyan témával kapcsolatos üzenetet akartunk megfogalmazni, amely minket is izgat.

Csernátony Dóra: – Az elején eldöntöttük, hogy vagy szex, vagy politikai témával indulunk, de a tavalyi óriásplakát-kiállítás pályamunkái inkább azt mutatták, hogy az utcán nem, vagy csak ritkán látható pályaművek sikeresek. Az erotika mára kezd kikerülni az óriásplakátokra, a politika pedig csak a választások idején jelenik meg.

Mi a jelentősége az @®©-nak a reklámszakma szempontjából?
Suba János: – Az @®© pályázat arra mindenképp jó, hogy a magyar reklámszakmát kicsit felébressze abból a középszerű állapotból, amelyben jelenleg van. Itt főleg a reklámszakmán kívüli, vagy a reklámmal csak érintőlegesen foglalkozó pályázók az átlagos magyar reklám színvonalát jóval meghaladó alkotásokat hoznak össze. Elgondolkodtató, hogy négy együtt töltött este után, a reklámügynökségekben szokásos metódust követve, két filmet és két plakátot terveztünk, amelyekkel összesen négy díjat, köztük a közönségdíjat gyűjtöttük be. Hosszú ideje jellemző a magyar reklámszakma egy jelentős részére a középszerűség, amely nem minden esetben a megbízók kockázatkerülésén múlik, sokkal inkább a kreativitás hiányán. Úgy gondoljuk, a magyar reklámszakmában szükség lenne vérfrissítésre.

Mi a probléma a magyar reklámokkal?
S. J: – Előfordulnak jó ötletek, de általánosságban az a gyakorlat, hogy egy ügynökség három ötlettel áll a megrendelő elé: abból egy jó, a másik középszerű, a harmadik pedig gyenge. A megrendelő általában a középszerűt választja, és emiatt a legtöbben azt mondják, hogy az alacsony színvonalért a megrendelő a felelős. Az ügynökségeknek nem egy jó ötletet, hanem hármat kellene kidolgozniuk, és akkor a megrendelők mindenképp jót választanának.

K. L: – Szerintem a reklámszakma gyorsasága és ipari jellege nem teszi lehetővé, hogy többségbe kerüljenek a jó ötletek. A profizmus sok esetben high-tech irodákban és magas fizetésekben valósul meg. Olyan körülmények között kell ötleteket gyártani, amelyek totálisan tönkretesznek mindenféle kreativitást. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a nagyobb ügynökségeknél ez a világon mindenütt így működik, de azt gondoljuk, hogy a reklám sokkal közelebb áll az alkotó művészethez. A fehér falak és a szürke irodabútorok között kilenctől ötig tartó időszakban kis eséllyel születik igazi alkotás. Abban bízunk, hogy a Komintern Supergroup tagjai közötti baráti kapcsolatra és egyéb területen bizonyított sikeres szakmai együttműködésre alapozva, nem nagyüzemi jelleggel elő tudunk állítani olyan produkciókat, amikre sok megrendelőnek már régóta szüksége lenne.

T. A: – Nyilván nagyon sok ügynökség dolgozik kipróbált, bevált megoldásokkal, olyan reklámötletekkel, amelyekben nem pezseg a kreativitás, mégis széles fogyasztói körben hatékonyak. Mi nem ezekkel kívánunk versenyezni.

CS. D: – Úgy tűnik, a legtöbben nem mernek bevállalni olyan ötleteket, amelyek a szokásostól eltérnek, ez lehet a megrendelők kockázatkerülő mentalitása miatt is, de a végeredmény az, hogy nagyon ritkán jön ki olyan kampány, ami valami újszerűséget, egyediséget hordoz. Az mindenesetre biztató, hogy van néhány, főleg az internetes iparágban működő cég, amely – nyilván a fiatal menedzsment bátorsága miatt – hajlandó változtatni.

Mit terveznek a jövőben a Komintern Supergrouppal?
K. L: – A Komintern Supergroupnak egy olyan exkluzív ügynökségnek kell lennie, amely kevés ügyfelet vállal, és csak abban az esetben, ha nagyon kreatív megoldásra van szükség; magas árakkal dolgozik, nem foglalkozik médiavásárlással, kis létszámú, de nagyon hozzáértő emberekből áll. Angliában sok ilyen apró, profi ügynökség működik, szerintem itthon is van erre igény.

T. A: – Azt gondolom, a magyar reklámszakma elég zárt ahhoz, hogy ne lehessen egyszerű külsősként, szimplán jó ötletekkel bekerülni, de bízunk abban, hogy a kreativitás előbb-utóbb hiányozni fog másnak is. Elképzeléseink szerint önálló cégként vállaljuk reklámkampányok megvalósítását, de azt is lehetségesnek tartom, hogy reklámügynökségeknek dolgozzunk. A szakmai tudásunk és a gyakorlati feladatok ellátásához szükséges kapcsolatrendszerünk rendelkezésre áll. A közönségdíj óta egyébként már több politikai párt is megkeresett minket.

Tervezik, hogy politikai kampányok kidolgozásában vegyenek részt?
S. J: – Egyelőre nem tudtunk olyan közel kerülni egyetlen párt szellemiségéhez sem, ami elegendő inspirációt adna egy színvonalas kampány megvalósítására. Ha alakul olyan párt, amelyik nyíltan vállalja a romák és a melegek ügyét, annak a felkérését el fogjuk fogadni.

Román Balázs