Az Orbán-kormány a parlamenttel politikai nyilatkozatként fogadtatta el a Nemzeti együttműködés nyilatkozatát (Neny), a konzervatív-liberális brit kormány pedig A nagy társadalom építése (Building the big society) címmel jelentett meg manifesztumot.

A nyilatkozatban közös, hogy az ellenzék semmitmondó blablának minősítette őket. De az is, hogy a két ország kormányzó politikusai minden beszédükben előszeretettel hivatkoznak rájuk.

A két szöveg tartalmában egyáltalán nem hasonlít egymásra, de szerepük miatt – elsősorban kommunikációs szempontból – érdemesek az összehasonlításra. A Neny arról szól, hogy új korszak jött el a magyar történelemben, és az újonnan megválasztott képviselők a következő éveiket egy jobb világ felépítésére áldozzák. A Big Society lényege, hogy a kormány visszaadja az embereknek az önrendelkezés lehetőségét, a közszolgáltatások egy részét pedig vegye át a civil szféra. Konkrét kormányzati intézkedéseket is ígér, bár leginkább elvi kapaszkodókat ad csak. A magyar szöveg elsősorban a megválasztottak, a brit viszont inkább a választók feladatairól szól. Ám mindkettő arra utal, hogy most nagy változások jönnek.

A két kiáltványban egyetlen hasonló tartalmi rész van: „A nemzeti együttműködés rendszere minden magyar számára nyitott, egyaránt részesei határon innen és túl élő magyarok. Lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik” – áll a magyarban.

„A Nagy Társadalom építése nem csupán egy vagy két minisztérium felelőssége. A teljes kormány és minden állampolgár felelőssége is. A kormány nem tud minden problémát megoldani. Mindannyiunkra szükség van. Mindenkinek a tehetségére és tapasztalatára szükség van az egész országban, hogy válaszokat adjunk a Nagy-Britannia előtt álló szociális, politikai és gazdasági kihívásokra.” A közös elem, hogy a nyilatkozatok mindenkire számítanak.

Galéria: Cikk[83473] galéria

Éppen ez a kulcsa az ilyen politikai megnyilvánulásoknak. Kitaláltak egy szlogent, amihez lehet csatlakozni, ami látszólag túlmutat a pártpolitikán vagy a kormányprogramon, és amire hivatkozva úgy lehet minden további intézkedést beállítani, mintha ennek az izének a felépítésén szorgoskodnának. Valójában a Nemzeti együttműködés rendszere és a Big Society is mesterséges identitásképző erő, amely szerzőik szerint alkalmas lehet a politikusok és a választók közötti közösség erősítésére. Olyan valamik, amelyekre úgy hivatkoznak mindkét országban, mintha természetesen kialakult közös célok lennének, amelyekért mindenkinek egyformán dolgoznia kéne.

A kormányzati kommunikáció e sajátos megoldása természetesen alkalmatlan a társadalom pártok feletti összekovácsolására. Ezt bizonyítja, hogy a Nemzeti együttműködés nyilatkozatával kapcsolatos legújabb magyarországi hírek arról az ügyvédről szólnak, aki hol kaszinótojással, hol pedig csokival kente össze a közintézményekben kifüggesztett nyilatkozatot. A brit vitákat pedig jól jellemzi a Guardian című befolyásos napilap témával kapcsolatos, augusztus 6-án megjelent publicisztikája, ami a „A nagy társadalom egy ordas nagy hazugság” címet viseli.

A nyilatkozatok kommunikációs feladata nem a valódi tartalom kifejtése, hanem hogy új síkot hozzon létre a konkrét ügyekről folyó politikai csatározások mellé. A szimpatizánsok számára új lehetőség a lelkesedésre, keret, amely jobban és általánosabban értelmezhető, mint a kormányzati döntések naponta változó sora. Új felület, amivel lehet azonosulni. A kormánypárti politikusoknak egy új hivatkozási alapot biztosít. Olyat, ami konkrétabbnak tűnik, mint a „közjó”, amire nyilván a másik oldal is hivatkozik. Ezek a nyilatkozatok elsősorban a „közjó” kisajátított újradefiniálásai.

A politikailag ártatlan, kevés konkrétumot tartalmazó szövegük miatt a szerepük nem lehet más, minthogy a jóra való törekvés elvét ebbe tuszkolva lehessen szűkíteni, a kormányzati intézkedéseknek ez legyen különös cementje. Ilyen értelemben hasonlítanak a nagyon erős ideológiák alapján működő rezsimek kommunikációjához, például a kommunizmusban hangoztatott, a „szocializmus felépítése felé vezető út” minden intézkedésre érvényes indokához. A jelentős különbség annyi, hogy ezek a demokráciákban termett keretcélok annyira általánosak, hogy ideológiai alapon alig lehet beléjük kötni. Viszont pont ezért nem is jelenthetnek sokkal többet, mint kommunikációs eszközt, új márkajelzést, amely mögött valójában nincs új áru. Hiszen kormányzati lépések ezek nélkül is lennének. Nyilván a közjó érdekében.