Régen a sztárokat minimum Jászai-díjjal mérték

A Kiskegyed újságírója írt először Alföldi Róbertről, Kamarás Ivánról, Stohl Andrásról, Pindroch Csabáról és Liptai Claudiáról is.

Amikor Liptai Claudia kövér kis főiskolás volt

Eltelt egy negyedszázadom a Kiskegyednél – kimondani is döbbenetes! Felkértek, meséljek az elmúlt 25 évről. Eddig még sosem összegeztem, most sem fogok. Csak úgy mondom, ami eszembe jut.

Miskolczi Miklós alapító-főszerkesztőnek Dogossy Kati ajánlott. Miklós őt hívta riporternek megálmodott lapjához, és keresett valakit sztárinterjúzni, társasági életet írni. Találkoztunk, elmondta, mi a lapalapítási terve, koncepciója.

Gönczi Annamária
Gönczi Annamária
1992 telén megalakult a szerkesztőség. Bár a Kiskegyed első száma 1992. áprilisában jelent meg, a szerkesztőség február 1-jétől dolgozott. Hetente értekeztünk, témákat javasoltunk és írtunk meg: bőven volt választék az első számhoz. Ma már tudjuk: sajtótörténelmet írtunk. Akkor még csak bíztunk abban, hogy nagyot fog robbanni. Így lett.

Ahányszor bementem a szerkesztőségbe, mindig újabb óriáspezsgő hűlt a frigóban. Hihetetlenül gyorsan értük el a 650 ezres példányszámot. Ötvenezrével koccintottunk.

A Kiskegyed első születésnapjára Miskolczi Miklós mindenkinek személyre szóló levelet írt. Nekem ezt: „…írásban is szeretném megköszönni azt a harcos, kemény, de sikeres esztendőt, ami bennünket összeköt, remélhetőleg sokáig összetart, és ha már nem, akkor feltehetően majd szívet melengető szép emlék lesz. Köszönöm, hogy sok szombatját és vasárnapját is munkával tölti, hogy írásával és kapcsolatai útján megbecsülést szerezzen a lapnak.”

Jó volt akkoriban így bejelentkezni: Gönczi Annamária vagyok a Kiskegyedtől. A lap neve márkanév volt, mindenki boldogan nyilatkozott, rang volt benne megjelenni. Nem sok mindenre vagyok büszke, de arra nagyon, hogy én mindig mindenkihez visszamehetek, a nevemet megjegyezték, soha nem írtam olyat, amit szégyellenem kellene. Pedig akkoriban a sztárokat minimum Jászai Mari-díjjal mérték.

Ugyanakkor nagy felfedezőnek is tartom magam. Sok pályakezdő színészről írtam, mert jártam – járok – színházba, és kis szerepben is kiszúrtam azt, aki jó. Én írtam először Alföldi Róbertről, Kamarás Ivánról, Stohl Andrásról, Pindroch Csabáról – és még sorolhatnám. A szerkesztők meg is vádoltak azzal, hogy csípem a helyes, fiatal fiúkat. De Liptai Claudiáról is én írtam először, amikor még jelentéktelen, kövér kis főiskolás volt. Úgy sírtuk be a lapba a mostani képszerkesztővel, Szűcs Istvánnal. Mert ismeretlenekről írni akkor sem volt könnyű. Illényi Katicát is akkor „fedeztem fel” amikor a Madách Színház Hegedűs a háztetőn előadásban – vagy húsz éve - a háztetőn hegedült egy klezmerzenekarral. Hol volt akkor még az önálló karrierje!?

Rengeteget buliztunk is a 90-es években. Egyrészt mert a cég évente több hatalmas partit rendezett, másrészt mert a társasági rovatot meg kellett tölteni. Szerencsém volt: jó korban voltam, és a ruhatáram is megvolt hozzá. Valahogy így zajlott az élet: délelőtt vagy a szerkesztőségben voltam, vagy interjúztam. Délután otthon tanultam a gyerekkel vagy különórákra vittem. Este parti. Anyám – aki a lányomra vigyázott – mindig így búcsúzott: Jó szórakozást, kislányom! Válaszom: Nem szórakozni megyek, hanem dolgozni!

Lapunk ötödik születésnapjára Miskolczi Miklós ezt írta: „…köszönetet mondok, hogy annak idején hitt az akkor még lehetetlenben, … hogy egy lendülettel megcsináltuk a 90-es évek magyar sajtócsodáját, …hogy ma is hetente segíti újrateremteni azt a csodát, amit Kiskegyednek hívnak.”

Az 1990-es évek végére megváltozott a sajtópiac, és a kereskedelmi csatornák megjelenésével a tartalom is. Én is váltottam: riportokat kezdtem írni, különös élettörténeteket. Egy sorozatomat még ma is emlegetik a szerkesztőségben. Volt egy nyár, amikor végigjártam a főváros szexklubjait – némelyikbe kísérővel mentem, de megtörtént, hogy egyedül –, és megírtam az élményeimet. Volt mit mesélnem! Valahányszor fölteszik a sorozatot az online-ra, még ma is rengeteg a kattintás rá. Pedig nem tegnap történt!

Most éppen olyan, valaha túlsúlyos nőkre vadászom, akik lefogytak. A belépő a mínusz 20 kiló. Kezdem magam fitneszgurunak és diétásnővérnek érezni. Az elégedett interjúalanyok közösségi oldalukon posztolják a róluk megjelent cikket, „Köszönöm, Gönczi Annamária!” Megtörtént, hogy ismeretlen ducik kerestek meg azzal, hogy nyárig le kell adniuk 10 kilót, segítsek.

De azért a Kossuth-díjasokból sem iratkoztam ki teljesen. Én írom a nekrológokat, mert „nálunk még a halott is megszólal”. Márpedig a szerkesztőségben csak én találkoztam velük személyesen, nekem nyilatkoztak annak idején a pályájukról és a magánéletükről. Meg persze a legnagyobbak temetésére is én járok – ez is egyfajta társasági rovat –, mert felismerem mindazokat, akik a koporsót kísérik, a halottat búcsúztatják.

Gönczi Annamária

(X)

Ez a cikk a Ringier Axel Springer Magyarország megjelenése. A Kiskegyed 25 rovatban korábban megjelent cikkeket itt találod.

(forrás: Kreatív Online)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

Díjátadó: 11.28. (Helyszín: Akvárium 1051 Erzsébet tér 12.)

Időstressz: Hogyan győzhető le? Energiamenedzsment 4 lépésben. 2017.12.01.

A Kreatív év végi médiakonferenciája mindig arra keresi a választ, mi vár a piacra a következő évben. Időpont: december 6.

A legsikeresebb digitális kommunikációs kampányokat és megoldásokat keressük, pontszerzés a Kreatív-MAKSz M+Listán. Nevezési határidő: 12.08.

Tippek és trükkök a prezi.com használatáról. Workshop 2017. december 13-án.