Amikor még csak pletykáltak a Kiskegyedről

Még meg sem jelent a magazin első száma, de sajtóberkekben már hónapok óta tartotta magát a pletyka: nagy dobásra készül az Axel Springer. Élménybeszámoló a kilencvenes évek elejéről. 

A 20 éves ünnepi lapszám egyik oldala
A 20 éves ünnepi lapszám egyik oldala
Pletykából legenda: a Kiskegyed születése, kívülről

Több mint negyed évszázaddal ezelőtt kapitális, bennfentes pletykaorkán söpört végig a honi sajtón. Akkor már erősen inogtak a rendszerváltó földrengésben a korábbi sajtónagyhatalmak, volt olyan, majd’ fél évszázadon át sziklaerős vár köztük, amely már inkább Karthago sóval beszórt romjait idézte. Aki ebben élt, annak a szomorúság mellett mégis áthatotta a lelkét valami várakozással teli bizsergés. Ebbe robbant be a Kiskegyed-mítosz, akkor még mint „haraszt”, ami – mint tudjuk – nem zörög, ha…

Hol volt akkor még az internet, a felhígult szakma?! Majdhogynem mind ismertük egymást, akik ebben a nagy létszámú, széles, mégis a maga módján zárt, de akkor még irigyelt világban éltünk: a nyomtatott sajtó világában. A pletykák – jó szokásukhoz híven – futótűzként terjedtek a szakmában, és nem is múlt el nap nélkülük.

Sosem felejtem, hogyan értesültem arról, hogy a szakmában már akkor is legendaként, gazdasági-üzleti guruként tisztelt Dr. Bayer József, az akkor már működő Axel Springer Budapest Kiadó igazgatója valami szupertitkos, nagy dobásra készül. Nem ismertem személyesen, de a róla szóló dicshimnuszokban mindig volt irigy felhang – ebből tudtam, hogy valószínűleg igazak. Ó, ha nekem egyszer ilyen főnököm lehetne – ábrándoztam gyakran, pedig nem ültem-írtam-„lapcsináltam” rossz helyen.

No, de vissza a pletykához: csikorgó, szikrázó napsütéses téli nap volt, a seregélyesi kastélyszállóban valami hatalmas konferenciára gyűlt össze a lapszakma tekintélyes vezérkara. Ha valahol, hát az ilyen helyeken lehetett begyűjteni a legtutibb információkat, persze annak, aki tudta, ki a szavahihető és megbízható forrás, ki a háryjános…

Délután, amikor már igen erősen untuk az előadásokat, egy kevésbé fontos szekcióülés helyett sétálni indultunk a kastély parkjában az egyik legtekintélyesebb sajtó-háttérintézmény vezetőjével. A park kihalt volt, ember nem hallhatta, miről beszélünk, az illető úr mégis minduntalan körülnézett, hátrafordult, miközben amúgy sztentori hangját suttogóra fogva mesélni kezdett. A régi reflex még bennünk volt... Elárulta (de el ne mondjam senkinek!), hogy „Hunniában valami készül”, valami, amit még nem látott az itthoni sajtóvilág. Az anyacég állítólag megbízta a tökéletes embert a tökéletes feladattal: mérje fel a magyar sajtópiacot, mely lapok a legnagyobbak, amik az átalakulásban is betonbiztos lábakon állnak, és nincs konkurenciájuk. Állítólag két lap felelt meg az elvárásoknak: megbízható és biztos túlélő márka, hatalmas olvasótábor és példányszám, hiteles és értékes tartalom. Az egyik egy műsorújság, a másik egy női hetilap volt. A pletyka szerint mindkettő mellé villámsebességgel felépítik az első igazi vetélytársat… A női hetilapnak pedig nem más lesz a főszerkesztője, mint az akkoriban ismertségben, népszerűségben szinte verhetetlen Miskolczi Miklós. A Színlelni boldog szeretőt című bestseller íróját túlzás nélkül még az óvodások is ismerték, színpadi adaptációjára hónapokkal korábban már lehetetlen volt jegyet szerezni, szóval igazán volt mire várni lázas izgalommal. 

Huh! Ez aztán szaftos híranyag volt: a hatalmas rombolódásban valami igazán épülő, valami igazán „nyugati”. Úgy emlékszem, akkor kezdtem kapisgálni, mit is jelenthet a gyakorlatban az a szó, hogy piacgazdaság. A kiszivárgott, vagy-így-igaz-vagy-nem hírcsokorban nem szerepelt a születő női hetilap neve, de a lehetséges címekről számtalan találgatás született, zörgött tehát a haraszt rendesen. Alig vártam, hogy új pletykát halljak, drukkoltam, hogy na, ez ne üljön el, ne haljon hamvába. A műsorújság indult előbb, és tarolt – ebből sejteni lehetett, hogy a jóval korábban lábra kapott pletykának csak lehet valami igazságalapja, bármennyit is színeződött közben.

Áprilisban, ’92-ben aztán arra ébredtünk, hogy a női hetilapnak KISKEGYED lett a neve, és tényleg megszületett.  Hatalmas „súllyal és magassággal”, egészségesen: már induláskor is hihetetlen példányszámmal, addig itthon sosem látott, szokatlan szerkesztői elvekkel és tartalommal. A bevezető kampány jelentős részét az akkor még ismeretlen szakmai elnevezéssel illethettük volna legtalálóbban: gerillamarketing. Belső, sajtós körökben csak Kiskegyed-forradalomként emlegettük. A lap úgy vált szempillantás alatt pletykából legendává nőtt sajtócsodává, hogy közben sem tartalmi, sem külcsíni szempontból egy percig sem volt konkurenciája annak a lapnak, amelyik addig egyeduralkodó volt. Nos, aki még nem jött rá: hát innen ered a mai is két legnagyobb női lap unos-untalan való összehasonlítgatása. Az alma meg a körte esete.

Nem akadt újságíró, aki ne akart volna valahogy bekerülni, alkotó szereplőjévé válni az újkori sajtótörténet épp íródó lapjainak. Sosem látott, ötletpetárdák robbantak nap mint nap a KISKEGYED és Miskolczi Miklós nevével fémjelezve. HA KEDD, AKKOR KISKEGYED – az újságárusokkal igen jóban kellett lenni, hogy a megjelenés reggelén szétkapkodott lapból délutánig megmentsenek egy-egy friss példányt. Kézből kézbe adtuk, sikk volt a villamoson úgy utazni vele, hogy jól látható legyen, mi kandikál ki a ridikülünkből. És a hírek csak jöttek, jöttek, hétről hétre egyre elképesztőbb példányszám-emelkedésekről, készülő nagy dobásokról, amik – csodák csodája – mind meg is valósultak. Jobbnál jobb cikkek, olvasnivaló mindig első kézből, pezsgő események, közös olvasói utazások, legényárverés – mindenki más előtt.

Tizennégy évig kellett várnom a pillanatra, amikor bekerültem az addigra már hatalmas multiként tisztelt kiadóba, ahol ma is a KISKEGYED a vezérhajó. A főszerkesztői székben méltó utódként egy vérbeli „kiskegyed” ül, cerberusként őrizve a legjobb hagyományokat, közben sebesen forduló naszádként alkalmazkodva a legújabb trendekhez. Bokor Klárának hívják. Nem mindig Pradát visel :)

Sok víz lefolyt azóta a Dunán, hogy a pletyka körbejárt a szűk szakmában, s ma sem tudom, mennyi volt igaz a háttérből, de nem is lényeges: a pletyka beérett, legenda lett, s jelenidőben is az. Boldog vagyok, hogy máig részese lehetek, és ezzel a „történelmi háttérrel” visszagondolva 25 évvel ezelőttre, képviselhetem ezt a lapot (is) a magam szakterületein.

Lieberman Klára
újságíró, account manager

(X)

Ez a cikk a Ringier Axel Springer Magyarország megjelenése. A Kiskegyed 25 rovatban korábban megjelent cikkeket itt találod.

(forrás: Kreatív Online)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

Prizma Kreatív PR Díj díjátadó: november 22. Helyszín: Akvárium Klub

A Kreatív hagyományos éves konferenciáján ismét a pr-szakma előtt álló legaktuálisabb kihívásokat járjuk körbe. Időpont: november 23.

Díjátadó: 11.28. (Helyszín: Akvárium 1051 Erzsébet tér 12.)

Időstressz: Hogyan győzhető le? Energiamenedzsment 4 lépésben. 2017.12.01.

A Kreatív év végi médiakonferenciája mindig arra keresi a választ, mi vár a piacra a következő évben. Időpont: december 6.

A legsikeresebb digitális kommunikációs kampányokat és megoldásokat keressük, pontszerzés a Kreatív-MAKSz M+Listán. Nevezési határidő: 12.08.

Tippek és trükkök a prezi.com használatáról. Workshop 2017. december 13-án.